2010. március 24.

11.Fejezet: Kréta 2.rész

- Sochy, jól vagy? Mert bekell valljam, hogy nem úgy nézel ki, mint akinek megvan mind a négy…- mondta Steal, de hiába, mert Sochy csak folytatta a falnak menetelő mozdulatalgoritmust.

Azonban egyszer csak Steal arra lett figyelmes, hogy Sochy áttöri a két méter vastag kőfalat, külön nekifutás nélkül. Simán csak úgy nekisétált, és a fal apró darabokra jött szét.

Steal elkerekedett szemekkel nézett utána, mert ilyet még életében nem látott. Ő is átment ezen a lyukon, ami teljesen olyan alakú volt, mint Sochy. Még a hajlenyomata is ott volt. Áthatolva a falon, néhány lépés után, Sochy most egy rejtett freskóhoz lépett.

A kép egy ugró bikát és három embert ábrázolt. Az egyik a bika mögött volt egy lándzsával. A második, a bika hátán bukfencezett a hátsó ember felé, egy tőrrel a kezében. Az első emberke kimondott izompacsirta volt, mert a bika szarvát fogta meg és ahhoz készülődött, hogy felemelje az állatot a földről.

Sochy megállt a freskó előtt. Nyaklánca abba hagyta a ragyogást. Sochy újra pislogott, majd megfogta a fejét.

Steal oda futott.

- Jól vagy?- kérdezte aggódva hősünk és Sochy vállára rakta a kezét.

- Ahhh…- sóhajtott Sochy- Igen, köszi. Na, meg van?- kérdezte.

- Mi is?- kérdezte vissza értetlenül Steal.

- Hát a bejárat!- mondta egyértelműen Sochy.

- Te…- nézett Steal furcsán Sochyra- …te, nem emlékszel arra, hogy áttörted a falat?- kérdezte csodálkozva Steal, és végignézett Sochyn. Nem volt rajta egy karcolás sem.

De még egy icike-picike sem!

Sőt!

Még a haja szála sem görbült meg!

- Miért kéne emlékeznem olyanra, ami meg se történt?- kérdeze Sochy furcsán- Kiabáltál, én rád szóltam, hogy itt vagyok melletted, és idejöttem ehhez a freskóhoz. Ennyi!

- Nos…- lepődőtt meg hősünk- …látod azt a nőalakú vésetet a falban?- mutatott Steal az említett dologra.

- Igen!- jelentette ki egyszerűen Sochy és a vésetére nézett- Hiába…- kezdte a mondatát- …híresek a Krétai szobrászok!- mondta és most jobban szemügyre vette az alkotást- Hú, de jó alakja van! Bárcsak nekem is ilyen lenne. Kicsit talán le kéne fogynom. Nem?- fordult Stealhez tanácskérően és végignézett magán.

- Sochy, az a te körvonalad!- próbálta megmagyarázni Steal, de hiába- És egyébként a nyakláncod fényl…

- ODA NÉZZ STEAL!- szakította félbe Sochy Steal mondandóját és a freskó alatti díszítésre mutatott.

- Mi az?- kérdezte Steal zavartan, egyben izgatottan, és későbbre hagyta a nyaklánctémát.

Sochy leguggolt és leporolta a díszítést, mert vastagon állt rajta a por. Apró kis ismétlődő forma volt. Egy hullám! Illetve sokkal több, mint egy.

- Hullámspirál?- kérdezte Steal és ő is leguggolt Sochy mellé.

- Úgy van! Máshol nincs ilyen díszítésű fal! Itt lesz a bejárat… érzem!

Steal Sochyra sandított és az ékszerére a nyakában. A nyaklánc most nem világított olyan intenzíven, mint amikor Sochy áttörte a falat. De pislákolt.

- Jól van!- csapta össze a két kezét Steal- Keressünk egy csappantyút, vagy valamit, ami ilyen hullámokkal van díszítve!- mondta Steal és elkezdte a falat taperálni a freskó mellett.

Sochy is a falat tapogatta. Végül egy-két perc múlva Sochy kitapintott valamit.

- OH, TALÁLTAM VALAMIT!- kiáltott fel és benyomott egy követ kattanásig.

Steal oda hajolt Sochy mellé.

A kő behatolt a sötétségbe, de helyette visszajött egy ismerős kis rúd, körülötte koncentrikus körmélyedésekkel.

- Ez egy olyan… kis halformájú rudacska, ami életre keltette a bika szobrot Izlandon!- mondta meglepetten Steal, majd elővette az egyik bika edénykét- Nincs nálam a kulcsa!- nézett az aljára- A francba!- mondta, de Sochy kikapta a kezéből.

A nyaklánc megint felragyogott, majd folyamatosan világítani kezdett. Sochy újból a távolba meredt. Az egyik kezét ökölbe szorította és ráütött, egy erőset, a bika fejére, ami szilánkosra törött. Kezét felemelte a feje mellé, mintha valaki egy ötöst adna neki, és a lila golyó a kezébe röppent. Sochy még mindig a semmit nézte.

De azt nagyon.

Sochy a hüvelyk és a mutató ujjai közé fogta a kis golyót, majd bele illesztette a hal szájába, ami rögtön elnyelte azt.

Most Steal felé fordult, aki mindezidáig annyira leblokkolt, a különleges események sorozatától, hogy szóhoz sem jutott.

Szemei kidülledtek, orrlyuka kitágult, száját eltátotta és nyálát folyatta.

- A kulcsot!- mondta Sochy mély vízhanggal és kinyújtotta hősünk felé az egyik kezét.

Steal nem mozdult. Nem tudta, hogy ki is beszél vele, hisz Sochy nem ilyen mélyhangú.

- A KULCSOT!!!!!!!!- ordította Sochy és hangszíne egy oktávot esett, miközben szemei elvörösödtek, de teljesen, és a haja szétterült a levegőben, úgy mintha vízbe feküdt volna. Szemei alatt sötét folt jelen meg, fogai pedig átváltoztak cápafogakká.

- Ááááááááááááááááá!!!!!!!!- visította hősünk, mint egy kasztrált színész, és azonnal levette a vállairól a hátizsákot, belenyúlt és elő rántotta az összepattintott kőköröket, majd remegve odaadta Sochynak, aki azon-nyomban elrántotta.

- Jesszus Úr Isten!- húzódott hátrébb, egy sarokba Steal és próbált mozdulatlan maradni.

Nem volt ő beszari.

Csak erre mondjuk nem volt felkészülve, hogy a társa átváltozik valami rémisztő szörnyeteggé…

Sochy a köröket óvatosan a halrúdra helyezte. Rányomta kattanásig és hátrébb lépett. A halacska kéken felvillant. Aztán a freskó vonalai is, majd egy mély búgással és csikorgással ketté nyílt a fal.

- Oh, meg is van a bejárat!- fordult Sochy Stealhez barátságosan- Mi a bajod?- kérdezte, és furcsán Stealre nézett, majd leguggolt elé.

Hősünk még mindig arra a pontra fókuszált, ahol az előbbi átváltozott nőszemély a kulcsot kérte.

Majd Sochy megsimogatta Steal arcát, aki ekkor nehezen bár, de Sochyra pillantott.

- Sochy te vagy az?- kérdezte félően és a nő szemeibe nézett, mélyen.

A szemei most a kék végtelen tenger fodrainak árnyalatát vették át. Persze csak képletesen értve!

- Hát persze!- válaszolt kedvesen Sochy a kérdésre és elmosolyodott- Mért ki lennék?- kérdezte még mindig mosolyogva.

- Én teljesen!- mondta Steal és a nő szájára nézett, ami ugyanolyan rózsaszínű volt, ápolt, normális fogakkal, mint a megszokott.

Steal ezt örömmel konstatálta.

- Sochy, vedd le ezt a nyakláncot, mert egyszer te vagy, egyszer pedig valami más!- mondta Steal teljesen komolyan, persze Sochy úgy nézett rá, mint egy hibbantra- Egyszer átmész, úgy egy két méter vastag falon, hogy nem esik semmi bajod, most meg az arcod is átváltozik egy szörnyeteggé… És tudod, mi a durva?- borult ki Steal- Az, hogy észre sem veszed!

- Nyugalom!- próbálta Sochy lecsendesíteni Stealt- Nyugalom!- nézett most Steal szemébe, amiben a félelem és az aggodalom jeleit vette észre- Oké!- bólintott- Akkor leveszem…- fogta meg a nyakláncát- …és nem lesz vele több gond! Jó?- mondta és lekapcsolta a nyakáról, majd a zsebébe dugta.

- Oké!- mondta Steal kicsit felszabadultabban és felállt, majd a kinyitódott ajtó elé sétált.

A sötétségbe meredt.

- Akkor ez lenne hát…- nézte meg a bejáratot- …a hírhedt Minótaurosz útveszője?- kérdezte és feszengése, ami az abnormális jelenségek miatt alakult ki, egyre jobban kezdett feloldódni.

- Úgy tűnik!- mondta Sochy és szemrevételezte a bejáratot ő is.

Mindketten vettek egy nagy lélegzetet. Sochy belépett az útvesztőbe. A sötét labirintusba.

Steal Sochy után nézett, majd levette a kőköröket a halrúdról és bement ő is a labirintusba. Steal egy-két lépést tett a fél sötétségben, azonban rálépett egy kőre. Benyomódott. Steal lenézett. Lábát elemelte a benyomódott kőről, majd rosszat sejtve megfordult, mert kőcsikorgást hallott a háta mögül.

A bejárat bezárult.

Teljes sötétség szállt rájuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése