MÁSODIK KÖNYV
…Egy nap múltán, Izlandon…
A repülőgép landolt, majd leálltak a propellerjei.
A szél rettentően fújt.
Fújta a hideg, csípős Izlandi levegőt.
Meg a havat.
Meg a jeget.
Meg miegymást.
Simson kikapcsolta a biztonsági övet és felállt a helyéről, de beverte a fejét egy vasgerendába. Mindenki kuncogott egyet, de abbahagyták, mert Corny mérgesen körbenézett, a mutató ujját pedig fenyegetően ingatta a nevetőkre, mintha pisztoly lenne. Megigazította a fekete gallérját és a foglyokhoz ment, miután kivett három kabátot, az egyik repülőgépen található kis szekrényből.
- Nesze, vedd fel!- dobott Corny Sochynak egy szőrmebundát- Nehogy nekem itt szétfagyjon, mert akkor semmi hasznát nem veszem! Köhüm!- mondta fanyarul Simson és Stealékhez fordult- Nesztek, nektek is!- dobott oda Máknak és Stealnek is egyet-egyet, majd mindannyian felhúzták a bundát.
Mák nem nagyon akarta elfogadni a kabátot egy olyan embertől, aki az egyik legjobb barátját kétszer is fejbe headshot-olta, de nem volt más választása.
Hisz nem akart megdegleni.
Legalább is még nem!
Ezért ő is elvette, majd felhúzta, de folyamatosan úgy nézett Simsonra, mintha valami undorítóan nyálkás és érintésre szétmállót fogna a kezében.
Végül Simson is felvette a fekete télikabátját. Megigazította a fekete bőrkesztyűét, megfogta az ellopott iratot és a bika edényt, majd kinyitotta a repcsi ajtaját.
- Csak tessék, a foglyok előre!- lökte az ajtón ki hőseinket, egyenesen egy nagy hókupacra.
Simson elmosolyodott kárörvendően, majd ő is leszállt, a 10-20 emberel együtt. Körbeállták a még mindig fekvő pozitív főszerep-lőinket. Corny előrébb lépett a körből.
- Gyerünk, felkelni!- rugdalta meg Stealt és Mákot, Sochynak pedig a haját cibálta meg- Kövessetek!- fordult el és elindult a nagy fehérségbe.
Hevesen havazott. Egy húsz lépés után Corny már el is tűnt a nagy fehérségben, viszont a távolban, fényforrásokra lettek figyelmesek kőseink.
Stealék nagy nehezen feltápászkodtak, majd követték Simsont, a fények felé. Egy sátorhoz értek.
Mivel Simson emberei nem bíztak semmit a véletlenre, az idevezető úton is szorosan a foglyok mellett mentek és mindenre ügyeltek, hogy az úgy menjen, ahogy az meg van írva.
Hőseink elhúzták a sátor ajtaját és bementek.
A sátorban már sokkal melegebb volt az idő, köszönhető a kicsi hordozható radiátoroknak, amik narancsvörös árnyalatot kölcsönöztek a sátornak. Eredetileg hatan voltak a sátorban.
Két felfegyverkezett, egyenruhában tisztelgő gyalogos. Ők a sátor két egymástól legtávolabb sarkában cövekeltek.
Rajtuk kívül egy geológus, és egy térképész. Ők ketten egy kisméretarányú katonai térképet nézegettek Izlandról egy asztalon. Körzőkkel lépegettek rajta, valamint vonalzóval mérték az ottani távolságokat, amit számológéppel pontosítottak.
Mellettük volt az ásatásvezető, aki az egész munkálatok oroszlánrészét végezte.
Ő ordított, a többi pedig dolgozott.
Stealnek ez a furcsa alak ismerős volt, de még nem jött rá, hogy honnan.
Átellenben vele, a sátor egyik sarkánál, egy műszerekkel teli asztalnál, volt Dr. Űbermensch. Éppen a kis tároló edényeket rakta sorba, mikor Simson az utolsót is odacsapta az asztalra.
- Itt van a harmadik edény is!- mondta önelégült arccal.
- Jajj! Herr Tizedes!- ijedt meg a doktor, aki nagyon belemélyült a munkájába- Jól van! Akkor már négy van! Tudja Tizedes, amíg azt az iratot szerezte be, találtunk még egyet itt.
- Szóval már négy van? Ez remek!- mondta Corny és a görög iratot egy, hőseinkhez közelebb lévő, asztalra rakta.
- Igen az! Remek!- ismételte a doki és elmosolyodott.
Hőseinknek a sátorban nagyobb helyük lett, mivel nem vették olyan szorosan körül őket a felfegyverzett egyénnek. Ők a sátor oldalaihoz húzódtak.
Steal, Sochy és Mák a hozzájuk közelebbi asztalhoz léptek, ami tele volt mindenféle itt, Izlandon talált leletekkel. Sochy közelebb hajolt, hogy jobban lássa azokat, de egyszer csak valami hatalmas robbant kint.
Mindenki a robbanás felé nézett.
Az összes ember kiszaladta a sátorból. Egy nagy hófelhőt vitt a földközeli szél a sátor felé. Mikor ez eltűnt, akkor látták meg, hogy az ásatáson robbantott valaki.
Egy egyszerű katona futott Cornyhoz a robbantás helyéről.
- Herr Cruel Kern! Uram! Huhm.- fújta ki a levegőt a katona és összevágta a bokáit- Herr Kern! Sie muss das sehen!- mutatott hátra a robbanás helyére és újból tisztelgett.
Steal, mivel egy kicsit volt csak művelt, nem tudott olyan jól németül.
De ezt a mondatot azért értette.
Vagy legalább is úgy gondolta, hogy érti.
- Kövessük őt, mert találtak valamit!- hajolt oda Sochyhoz és Mákhoz Steal.
- Gut! Veiter!- legyintett a kezével Simson és mindenki elindult az ásatás felé.
A heves havazás most alábbhagyott. Nem hullt semmi az égből, csak a csípős szél fújdogált.
Az ásatáshelyszíne nem volt messze a sátortól. Talán ötvenméternyire. A bányászás köbö egy 100 négyzetméternyi területen folyt, kissé lejjebb a földfelszíntől, mint ahol a sátor állt. Már a jó részét befedték ponyvával, hogy a hó ne hulljon a feltárt tárgyakra, a másik részét pedig zsinegekkel osztották fel négyzetekre és ott még mindig csákányozták a jeget. A leletek között főleg kőfalak, kisebb használati tárgyak voltak. Azonban az ásatás határán egy hatalmas, kőből épült szobor állt ki a földből. Ezt robbantották ki.
A sátornál állók, egy létrán, mind lementek az ásatási területre és a szobor elé gyűltek félkör alakban. De nemcsak ők állták körbe a szobrot, hanem szinte az összes régész, és kutatómérnök, akik a helyszínen voltak.
- Ez mit ábrázol?- kérdezte Simson és egy lépéssel közelebb lépett a szoborhoz.
- Ez… mintha… egy… egy hatalmas bika lenne! Az egész állat négyszögletű formákból áll…- lépett ki a félkörből Steal hunyorogva, mert rettentően fújt a szél és megfogta a szobrot.
Leguggolt a talapzatához, majd a porhanyós havat arrébb seperte. Ugyanolyan hullámos díszítés volt rajta, mint a kis tárolóedényeken. Steal hátrafordult és Sochy arcát kezdte el keresni a tömegben, majd mikor megtalálta intett neki a fejével és ő is oda guggolt.
Simson hagyta őket, mert úgy gondolta, hogy nem tudnak senkiben semmi kárt se csinálni, azonban intett egy embernek. Mikor odament hozzá, a fülébe súgott valamit, aki erre elment a repülőgéphez.
- Sochy nézd! Ugyanolyan tekergő hullámspirál, mint a kis bika edényeken a sátorban.- mutatta izgatottan Steal és megfogta a kalapját, mert majdnem elfújta a szél.
- Igen, észrevettem.- mondta Sochy, miközben a talapzat másik oldaláról is lesöpörte a havat, azonban ott talált egy akadályt- Mi a…
- Hadd segítsek!- vette át a söprési folyamatot Steal.
Amikor már minden hót letakarított róla és láthatóvá vált, hogy ez egy… ööö… nemistudommi. Az alakja inkább egy hengerre hasonlított, minek vége egy halfejben végződött és a hal szája üreges volt. Ez állt ki a talapzatból, kábé úgy 45 fokos szöget zárva be a vízszintessel. Körülötte pedig körkörös mélyedések voltak a talapzatba vésve.
- Mi lehet ez?- kérdezte főszereplőnk.
Ekkor tért vissza az elküldött katona, magával hozva egy bika alakú tárolóedényt. Corny elkérte, majd miután nekidobták, megragadta.
Simson viszonylag közel állt a szoborhoz, hogy lássa, mit csinál ott a két túsza. De mikor átvette a tárolóedényt, valamik a szobor talapzatában foszforeszkálóan felvillantak.
Steal észrevette és egyből Simsonra nézett és a tárolóedényre, amit átvett. A tartalmára gondolt.
- Csinálja még egyszer!- állt fel Steal Simsonra mutatva, aki kicsit megijedt a szokatlan hangnemtől és attól is, hogy rá mutattak.
De ettől függetlenül teljesítette a kérést és kinyújtotta az edényt a szobor felé. Azok a bizonyos valamik újból felvillantak a talapzatban, csak még hó fedte őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése