8. Fejezet: Tuskó 2.rész

…Fent a gejzír szájánál…

- Steal! Minden rendben?- kérdezte Sochy a lyuk fölé hajolva, de nem érkezett válasz- Stainless meg vagy még?- kérdezte aggódva.

- Mmmmáááákkkkk!- rohant Steal a fénykúpba- Húzzad már azt a rohadt kötelet!- kiáltott fel Steal a lyukból olyan komolyan és sürgetve, ahogy tudott, mire Mák észbekapott és elkezdte felfelé húzni a kötelet- Húzzad gyorsabban!

- Húzom én, húzom! Te mássz gyorsabban!- válaszolta Mák, miközben nagy erőfeszítések közben húzta a kötelet felfelé.

A talaj megremegett, amit egy kis földrengés követett.

Mák és Sochy emiatt a földre estek.

A gejzír kilövellt.

- ÁÁÁÁÁÁÁ!!!- repült ki a gejzírből Steal és egy hókupactetejére érkezett.

- Húdehűha!- jelentette ki Mák csodálkozva és Sochyval odafutottak Stealhez.

- Ugye jól vagy?- kérdezte Sochy és odahajolt Stealhez, aki hanyatt fekve bambulta a szürkéskék eget.

- Ha most nem főttek meg a tojásaim, akkor sose!- mondta rekedtes torokhangon gurgulázva Steal és kiköpte a közel 100 Celsius fokos vizet a szájából, majd felült.

- Mi volt ott lent?- kérdezte Mák és Steal mellé guggolt.

- Tuskó.- nyelt egyet hősünk kicsit remegve, mert fázott- Jéggé fagyva! A kezében pedig egy bika alakú tartóedény! Részben az, amiért jöttünk!- fújta ki magát Steal.

- És, sikerült megszerezned?

- Tudod, oda volt fagyva Tuskó kezéhez…- nézett bambán a hóba hősünk- …de, ez nem jelentett akadályt.- mosolyodott el- Szétcsáká-nyoztam! Azonban letört a feje…

- A csákánynak?- kérdezte Sochy.

- Dehogyis! Tuskó kézfeje és vele együtt az edényke is! Látjátok?- vette elő Steal a szétcsákányozott kezet az edénykével.

- Aaaaaaaőőőőőőáááá.- ájult el Socy a szétfagyott ocsmány kéz látványa miatt és elterült a földön.

- Már csak ezt a kezet kell lefejtenünk róla és itt is van az ereklye!- állt fel Steal és odadobta a kezet Máknak, majd felkapta Sochyt és elkezdték bevonszolni a házba.

- Honnan lett csákányod?- kérdezte Mák a fagyott kézre pillantva, majd zsebre rakta és megfogta Sochy lábát, hogy segítsen Stealnek a nő cipelésében.

- Lent volt egy.- mondta hősünk erőlködve, mert Sochy nem volt annyira könnyű, főleg azért, mert az egész teste elernyedt.

Beértek a házba.

Sochyt óvatosan lerakták egy kanapéra, majd Steal levette a nedves öltözékét és kirakták a szobában száradni. Mindezek után nekiálltak keresni.

Átkutatták az egész szobát.

- Tulajdonképpen most mit is keresünk?- kérdezte Mák és papírok repkedtek mindenfelé, az egyik asztal fiókjából.

- Azt a furcsa görög iratot.- mondta Steal és betolt egy másik asztal fiókot, amit ő húzott ki.

- Mi furcsa rajta?- kérdezte Mák mert kíváncsi volt.

- Csak az, hogy itt találtuk.- nézett fel Steal Mákra- Izlandon!- húzta fel a szemöldökét- Nem pedig mondjuk az egyik görögországi szigeten!

- Ez tényleg érdekes!- görbítette a száját Mák és egy levélre nézett.

- Ugye? És ráadásul úgy adtam neki oda, hogy még egy másolatot se készítettem a leletről!- ámuldozott Steal az ostobaságán- Milyen ostoba voltam! És még el se tudtam olvasni!

- Nem, nem az érdekes, hanem ez a visszaigazoló levél!- emelte a magasba Mák a kezébe vett papirocskát- Itt!- lebegtette meg a magasban- Olvasd csak el!- nyújtotta oda óvatosan Stealnek az okiratot.

Steal mérges kíváncsisággal kikapta Mák kezéből a levelet és félhangosan elkezdte olvasni magában.

- Mmííííiii?!- szörnyülködött és a fejéhez kapott- Leningrád?- kiáltott fel Steal és lejjebb engedte csalódottan a levelet- Tuskó…- sóhajtott egy mélyet- …te egy gyökér vagy! Eladtad a ruszkiknak azt a leletet?! ÁÁÁÁÁÁ!- kiáltotta Steal és mérgében ledobta magát egy kanapéra- Akkor most hogy a jó életbe keressük meg ezt a múzeumot, ami megvette Tuskótól az iratot?

Mák megvont a vállát, majd elgondolkodott.

- Mutasd csak a levelet!- kérte el Mák az iratot, és megnézte- Feladó: Tuskó Jack, Átvevő: Akaievics Basmacskin.

- Netán ismered?- kérdezte gondterhelt arccal Steal és a fejét kezdte el masszírozni.

Mert gond az volt bőven!

- Nem. Nem, hogy ismertem! De jó barátok vagyunk!- derült fel Mák- Mikor legutóbb láttam, még csak egy kishivatalnok volt, de érezte, hogy a szakma az életébe fog kerülni, meg Nyikolaj nem fizetett eleget, ezért munkahelyet váltott, és történetet is, majd a Leningrádi Régészeti Múzeumba kezdett el dolgozni.

- Jól van! Rakd le az okmányt a helyére! Én megfogom Sochyt, te meg a tároló edényt! Felszállunk a repülőre és Leningrádba repülünk!- mondta Steal ellentmondást nem tűrően, miközben megvakargatta a csupasz lábait és a köztük lévő szerszámot.

A hosszú gereblyét, mert valahogyan odaesett.

Felkapta Sochyt a vállára, mint egy döglött állatot, és az ajtó felé nézett.

- Akkor, mehet a menet?!- kiáltotta el magát Mák, miután lerakta a levelet a legközelebbi asztalra, majd felkapta a még mindig jégbefagyott edénykét és az azt tartó kezet.

A két barát összenézett és az ajtóban megálltak. Kinyitották a főbejáratot.

Kint heves vihar alakult ki. Hó zápor lett pillanatok alatt. A szél erősebben fújt. Elsötétedett az ég is. Már az a kis, aprócska rés is eltűnt, amin a nap át tudott sütni.

Teljesen beborult.

- Hosszú út áll még előttünk!- mondta Steal és Mákra nézett kötelességtudóan- Bár a szobor megvan, amiért jöttünk…- vett egy mély lélegzetet- …még mindig hiányzik az ősi irat.

Mák csendben hallgatta hősünket és odaadóan figyelte.

- Menjünk!- folytatta Steal és mindketten vettek egy mély lélegzetet.

Kiléptek a házból, de Stealen csak az alsógatyája volt.

- Húúúúú!!! Bbbrrrr!!! Ilyen hideg van Mák!- szorította össze a mutató és a hüvelykujját hősünk, majd ledobta Sochyt a földre és gyorsan visszaszaladt a házba. Felvedlett, majd mintha mi sem jött volna közbe, folyatták az útjukat a járgány felé.

Beszálltak a kocsiba.

Elindították, majd visszamentek a reptérre.

8. Fejezet: Tuskó 1.rész

…Reykjavíktól északra, egy elhagyatott úton, egy fekete Mercedes-Benz 130 H kocsiban…

- Steal, rossz úton mész!- hajolt előre a hátsó ülésről Sochy és a szélvédőre tapasztatta a mutatóujját- A Deadly expedíció a másik irányba volt!- mutatott az ellenkező irányba a másik kezével.

- Tudom!- intette le hősünk egyszerűen Sochyt- De nem oda akarok menni, hanem Tuskóhoz! Emlékszel?- emlékeztette Steal Socyt a tervre, miközben az utat figyelte és megigazította a barna bőrkesztyűjét, majd a fülvédőjét.

- Igaz…- bólogatott Sochy és a nyakára tekerte a fehér sálját, és megigazította a szőrmebundáját és a csizmáját.

Néhány domb, lejtő, gleccser, fjord után megérkeztek Tuskó házához. Behúzták a kéziféket és kiszálltak a járgányból.

Egészen kellemes kis faházacska volt. Már akkor állt ez az épület, amikor még itt csak az ásatások folytak, azonban akkor senki sem lakott benne. Valószínűleg a tulaja már régen meghalhatott és ezért állt üresen. Tuskónak mivel megtetszett az itteni élet, csak simán önkényesen beleköltözött.

A háznak egy ajtaja, és egy téglából kiépített kéménye volt. Ablakai kicsik és jégvirágosak voltak. A kéményből halvány fekete színű füst szállt fel.

Mák, mikor megérezte a jéghideget, egyből az orrára hajtotta a sálját és összébb húzta a bundakabátját. Becsukták a kocsi ajtajait, majd a házhoz mentek. Friss volt a hó. Ha voltak is lábnyomok, az újonnan esett hó már régen betakarta. Az idő, most viszont egészen kellemes volt. Úgy mínusz tizenkét fok lehetett. Szélcsendes időszak volt. A hó csak helyenként szállingózott.

Bátor léptekkel az ajtó elé álltak, és bekopogtak.

Nem válaszolt senki.

Összenéztek.

Steal megvonta a vállát, majd benyitott.

Félve néztek körül, majd szomorúan konstatálták, hogy nincs otthon senki.

A kis házacska belülről is rendkívül otthonos volt. Egy nagy szoba volt az egész ház. A ház érdekessége talán a szoba közepén található szőnyegként szolgáló Jedibunda. A falaknál szép, míves faragású bútorok voltak, azokon meg különféle tárgyak dobták fel az atmoszférát. A háznak a bejárattal szembelévő falánál volt a kandalló, ahol valószínűleg az ebéd, vagy valamilyen kaja melegedett, szép lassú tűznél, ami már majdnem teljesen kialudt.

- Vajon mi lehet abban az edényben?- kérdezte Mák, és egyből odafutott az edényhez, majd megfogta az oldalán lógó merőkanalat, mialatt Steal körbenézett a házban.

Hősünk most egy vázát fogott meg, megnézegette, de visszarakta a helyére, az egyik polcra. Tovább haladt, majd a szoba közepén elhelyezkedő asztalhoz lépett. Ott egy csésze kávé volt.

- A kávé még langyoskás.- emelte fel a csészét hősünk, majd visszarakta a helyére- Valószínűleg nem ment el messze…- nézett Steal Mákra és leült egy bundás karosszékbe, a lábait pedig az asztalra feldobta.

- Pfújj!- köpte ki a kis merőkanál tartalmát Mák a földre- Ez legalább három napos trutyi! Bbbbőőőőőööööeeeeeeee!- kaparta le undorodva a nyelvéről a felső ízlelőbimbókat Mák, hogy ne érezze tovább ezt a hányingert keltő, áporodott szagú, undorító ízt a szájában.

Steal újból körülnézett, de valami hiányzott neki a házból.

- Merre van Sochy?- kérdezte ijedten Steal és újból körbenézett, de nem volt sehol a nő a házban.

Mák is körbenézett, de ő sem látta sehol a nőt. Hírtelen kintről egy kiáltás hallatszott.

Mák és Steal összenéztek, majd mindketten abbahagyták az elfoglaltságukat és kiszaladtak.

Sochy a háztól néhány méterre volt, és a földet nézte. Mák és Steal mellé futottak. Megfogták a vállát, majd ők is lenéztek a földre. Egy hegymászószeg volt a földbe beleszúrva és hozzá pedig egy kötél volt erősítve, ami egy ovális alakú lyukba vezetett, a földbe.

- Lemegyek és megnézem, hogy mi van ott lent!- mondta Steal és leguggolt a kötélhez.

- Megőrültél, azt se tudod, hogy mi van lent!- kiáltotta Sochy óvóan és Steal válla után kapott.

- Ezért kell megnéznem! Édesem!- válaszolta édesen Steal és hátrafelé elkezdett leereszkedni a mélyedésbe- Mák, csak adagold a kötelet!- kiáltott fel Steal a lyukból.

- Oki-doki!- válaszolta Mák és nagy terpeszbe állt a mélyedés pereménél, hogy kitámassza magát, majd elkezdte adagolni a kötelet.

Sötét volt lent.

Nagyon sötét.

De tényleg!

A napot eddig csúnya, komor hófelhők takarták el, azonban most egy résen átjutottak sugarai és besütöttek a mélyedésbe, így ott kicsit világosabb lett.

Kopp-kopp- hallatszott Steal cipőinek koppanása a jeges, csúszós talajon, amit a vízhang még inkább kísértetiesebbnek erősítet fel.

Steal most egyedül állt lent a fénykúpban. Körülötte mindenhol sötétség fénylett. Óvatosan tett egy lépést előre, azonban a lába belebotlott egy csákányba.

Lenézett, majd újból belerúgott, majd a sötétbe meredt.

Nem nagyon látott semmit.

Tovább lépett.

Azonban további két lépése után megint megbotlott. Most egy régies lámpában. Hősünk felvette, hátha világíthat vele, de kifolyt már belőle a petróleum és a gyutacs is már jéggé fagyott. Tett még egy-két lépést, de azután megtorpant, mert egy mozdulatlan alak körvonalait pillantotta meg, befagyva egy jégtömbbe.

- Tuskó!- suttogta maga elé hősünk és végignézett rajta, azonban a szemei megakadtak az egyik kezében tartott tárgyon.

Steal közelebb hajolt, hogy megbizonyosodjon róla, hogy jól látja-e, amit lát.

Bizony, egy hasonló kis tárolóedény volt Tuskó kezében, mint amiket Simson ellopott tőlük.

Steal mosolygott, de a vállához kapott, mert belenyilallt a fájdalom. Sebe még nem teljesen gyógyult be. Abba hagyta a nevetést és hátrált egy lépést, mikor hírtelen megrepedt a jégtalaj és forró gőz kezdett el kiszivárogni a mélyből.

- Kezd melegebb leni ide lent!- jelentette ki hősünk és gondtalanul megtörölte a homlokát- MELEGEBB???- kapott észhez Steal, mert eszébe ugrott, hogy ez a terület tele van földalatti gejzírekkel.

Megfordult és a kezébe vette a csákányt…

7. Fejezet: Egy igazán rövid fejezet

Ezzel a repülőgéppel mentek New Yorkból Halifaxba, onnan Goose Baybe, ahol teletankolták a repülőt üzemanyaggal, majd onnan Angmagssalikba, és onnan Reykjavíkba, ahol a perülőt kocsira váltották és úgy utaztak tovább Tuskó lakása felé.

6. Fejezet: Végre felszállás 2.rész

Villámlott egyet.

Aztán még egyet.

Odd a villámlásokat követő dörgésekkel egy időben töltötte be a fekete tárat a sötét fegyverébe, így még jobb hangzást ért el és ezért majd még több mani fogja majd a kezét ütni…

Újból villámlott.

Odd Stealre nézett, aki még mindig a dzsip elején lógott, bár a cipőjének a sarka már teljesen lecsiszolódott az aszfalttól való súrlódás miatt. Az autó egyre jobban közeledett a repülőgép kerekéhez.

Már csak egy-két méterre voltak tőle.

- Viszlát Stainless Steal!- lépett a motorháztetőre Odd a másik fekete cipellőjével- Most szétdarálunk!- mondta elégedettséggel a hangjában, de hősünk eltűnt a dzsip elejéről.

Odd nagyot nézett.

- Hát, most meg hova lett?- nézett utána Odd, de semmit sem látott.

A mi kis hősünk a Tündi kötélen hátra ereszkedett az autó alatt. Bár kabátja kicsit megkopott a vizes aszfalttal való súrlódástól, különösebb baja nem lett. A hátsó felfüggesztésnél járt, mikor megfordult vízszintes tengelye körül és ezután a hasán csúszott tovább, egészen a hátsó sárvédőig, amibe belekapaszkodva felhúzta magát a kocsi hátuljába.

Mindezek alatt Odd a motorháztetőn volt és próbálta elszakítani a csodakötelet. De hát, azt nem tudta, hogy azt a kötelet nem lehet elszakítani, mert a Tündik csinálták.

A sofőr csak vezetett. Ami pedig a másik két embert illeti, ők oldalt lesték, hogy Steal netán-tán ott bukkan-e fel. Ezért nem látták, hogy pont a kocsi hátuljára kapaszkodott fel. Ezt már csak akkor észlelték, jelenlétét, mikor Steal bebukfencezett a kocsiba és összekoccintotta a két ember fejét, mitől mindegyiknek lerepült a napszemüvege. Ezután kaptak két-két pofont, de a sofőr a dulakodás hangjára hátrapillantott, minek köszönhetően elrántotta a kormányt, mert meglepődött hősünk ott léte miatt.

Odd a motorháztető elé esett a hírtelen irányváltoztatástól, de megtudott kapaszkodni a dzsip elején lévő rácsban.

Steal, miután kihajította a hátul össze vert feketezakós egyéneket, a sofőr mellé huppant és adott neki egy könyököst.

Az állára.

Amitől őneki is lerepült a napszemüvege és elájult. Steal kinyitotta a vezetői ajtót és kirúgta rajta a volt sofőrt, de a sofőr kezére csavarodott a biztonsági öv. Ennek köszönhetően a keze a kocsiban maradt, míg a teste már 200 méterre gurult a földön.

Steal félredobta a kezet, mert nem kellet neki a segédkéz és a sofőr helyére ült.

Hősünk megtörölte a lábával a homlokát, majd megigazította a csurom vizes kalapját, és azért, hogy nehogy lefújja a menetszél a fejéről, két gemkapoccsal oda hegesztette. Bekapcsolta az ablaktörlőt, mert cudarul esett az eső, még mindig. Bár az nem sokat segített, mivel nyitott volt az egész jármű.

Villámlott.

Aztán még egyet.

Meg még egyet.

Steal felgyorsította a dzsipet és beérte a repülőt.

Sochy kinyújtotta a kis kacsóját a repülő ajtaján, hogy segítsen Stealnek a felkapaszkodásban. Steal is kinyújtotta a kezét, de nem érték el egymásét.

- Ugornod kell Steal!- kiáltotta Sochy.

Steal bólintott és óvatosan felemelkedett a sofőri helyről. Nem akart semmit elszúrni, mert az az életébe kerülhet. Inkább lassan, de biztosan. Teljesen kiegyenesedett, majd elengedte a kormányt, ami szerencsére nem mozdult el. Lába a gázpedált nyomta.

Felnézett Sochyra.

A szép tengerkék szemek, az aranybarna haj és a féltő tekintet bátorságot öntöttek szívébe és elrugaszkodott a kocsitól.

- Megvagy!- mart bele Sochy hősünk kezébe a műkörmeivel.

- Megvagy!- ismételte hősünk is és Sochyra mosolygott kellemetlenül.

- Megvagy!- kiáltotta Agent Odd Steal lábát megmarkolva- Nem menekülsz el!- fenyegetőzött Odd, mialatt a vezetői helyre lépett és benyúlt a bőrszerkójába és újból előhúzta a kis lugerét.

Hősünk azonban a másik lábával kirúgta a fegyvert Odd kezéből és ezután a szemébe taposott a tűhegyes cipellőjével.

- Áááááá! A szemem! A szemem!- kiáltotta és elesett a kocsiban, az első két ülésre.

Steal felhúzta magát Sochy segítségével a gépbe.

- Megvagy?- kérdezte Sochy megsimogatva Steal vállát és a borozsdás arcát.

- Ja, kösz a seggítséget!- mondta Steal és Sochy hátuljára nézett.

- Szívesen!- válaszolta Sochy barátságosan, majd felkelt és becsukta a repcsi ajtaját.

- Akkor irány! Izland!- kiáltotta Mák a pilótafülkéből és felgyorsította a gépet, majd végül elhagyták a földet- Ez egy kicsit rázós lesz!- folytatta a viharfelhőkre nézve, meg arra a villámra, ami tőlük egy kilométerre csapódott be a tengerbe, ahol az összes környéken úszkáló halból sós-párolt halat főzött, egy másodperc alatt.

A vasmadár megremegett, mintha szét akarna esni. Villámok csapkodtak össze-vissza. Az ég szinte folyamatosan dörgött. A gép most jobban megremegett, de végül átjutottak a hatalmas kiterjedésű stratuson, egyenesen a sztratoszférába, ahonnan már kellemesebb útjuk volt Izland felé.