2009. november 11.

2. Fejezet: …és délután 4.rész

- Lévis?- lepődött meg Steal, de Simson váratlanul levetette a kabátját, amibe mindketten kapaszkodtak és így az útra estek a kabáttal együtt.

Az autó tovább hajtott büdös benzingőzt hagyva maga után.

Steal és Lévis még gurultak egy kicsit, majd megálltak.

- Bocsásson meg Tanár Úr!- ült fel Lévis az úton a fejét fogva- Nem követtem, csak szerettem volna tudni az év végi jegyemet. Tudja, mindenből csak egyesem van, és ha ebből a tantárgyból is megbukok, ki fognak csapni a focicsapatból.

- Szerencsés fiú vagy!- ült fel Steal is- Pont átmentél!- mondta mosolyogva és megveregette Lévis vállát barátságosan.

- Áhháháh!- rohant Steal után Mák ahogy tudott, kezében egy koszos barna kalappal.

- Kösz a kopókért! Nem voltak sehol!- mondta szemrehányóan Steal Máknak, akinek emiatt elő kellet vennie öt zsebkendőt, hogy letörölje a félig megpépesedett állagú rókát a képéről.

- Azt mondták, hogy nincs már több egységük.- zihálta- Huh!- fújt egyet Mák- Ezért siettem…- lihegte- ahogy tudtam! Áháhháhá.- kapkodott levegő után- Tessék itt van a kalapod!- adta Stealnek a kalapját Mák- Hát, az meg mi?- kérdezte Mák a Lévisnél lévő Colombo-kabátra nézve.

- Ez annak az embernek a kabátja, aki le akarta lőni Steal Professzor Urat a kocsin.- válaszolta Lévis és a kabátot átnyújtotta Máknak, aki egyből kihúzott egy igazolványkártyát a kabát belső rejtekzsebéből.

- Ezt nézd Steal!- kiáltott fel Mák és odanyújtotta Stealnek a talált igazolványt.

Steal felállt a lábára és átvette a kártyát. Lévis is felállt és leporolta magát, majd a két tanárra nézett.

- Az igazolványa… Németországból való! Wolfgang Amadeus… Bach?- nézett nagyot Steal, mert még ilyen embert nem hallott.

- Az az utca neve, ahol lakik!- mondta Mák a kártyára nézve.

- Cruel Kern? Tábornok az SS-ben?- kérdezte Steal megdöbbenve.

- Tábornok? Nem hinném, hogy tábornok! Ő valószínűleg nem beszélne ilyen jól angolul. Ő maximum csak egy tizedes.- találgatta Mák.

- Az irodája a Tábornok utcában van!- mutatott az adatra Lévis, ami a kártyán volt közölve.

- Na, jól van! Akkor csak egy tizedes! Na és?- mondta nyugodtan Steal.

- Oh, ez meg micsoda!- kiáltott fel Mák és egy újságot húzott elő a kabát egy másik belső zsebéből.

- Úgy látszik, hogy olvasott valamit! Lehet, hogy fontos. Látják!- mutatott Lévis az újság címlapjára- Bekarikázta ezt a cikket és nem fejezte be a keresztrejtvényt! Vízszintes tizenhatos: „Tíz betű: Had lásam!

- Mutasd csak!- mondta Steal és elvette az újságot, majd elkezdte megoldani a keresztrejtvényt.

Mikor végzett elkezdte elolvasni a cikket, de amint meglátta az első bekezdésben az odatartozó fényképet és nevet, felnézett és vett egy mély lélegzetet.

Hűvös szellő járta át az utcát. A forgalom, mintha megszűnt volna egy perc alatt. Nem voltak sokan az utcában. Se emberek, se autók nem lközlekedtek.

- A híres tudóst Sochy Happygoodot kértük meg, hogy mutassa be a leleteit, amik az állítólag elsüllyedt kontinensről, Atlantiszról származnak. Mindegyiken ott van az a különös spirálcsavar motívum, de valójában mennyi…- kezdte el felolvasni a cikket Lévis, de Professzorára nézett- Ki az a Sochy Happygood?- kérdezte.

- Sochy Happygood az asszisztensem, illetve ő is a Deadly expedíció egyik szervező tagja volt. A nagyját ő finanszírozta, de elfogyott a many. Mindent tud ezekről az ősi megtalált kincsekről.- sóhajtott egyet Steal- Azt hiszem…- vette fel a kételkedő arckifejezését hősünk- …úgy gondolja, hogy az összes általunk talált tárgy a Deadly expedíción, Atlantiszról származik. De ami a legfontosabb… mindegyiken ott van az a hullámvonal motívum, ami a tőlünk ellopott tárgyakon is ott volt! Nem engedhetjük, hogy őt is megpróbálják megölni! Gyorsnak kell lennünk! Még ma el kell jutnom Sochy Happygoodhoz!

2. Fejezet: …és délután 3.rész

- Igen! Nézd! Ugyanaz a visszatérő spirál dísz van, körbe az oldalán, mint ezen a kis tárgyon!- vette elő Steal a kis kulcsot a zsebéből és a szobor mellé rakta összehasonlítani- Nézzük meg csak ezt a kis szobrot!- emelte fel a bikafigurát Steal és elkezdte forgatni, de az alján talált egy háromszög alakú nyílást- Hoppá!- lepődött meg hősünk- Van itt egy nyílás! És ráadásul hasonló, a kulcs alakjához! Talán, ha jól beleillesztjük…- mondta Steal kíváncsian és beledugta a kulcsot a kis figurába.

Bele illett!

Elfordította a kulcsot, ami teljesen belesüllyedt a figurába.

Mákkal összenéztek, majd a figura remegni kezdett Steal kezében. Egy kis idő múltán kattogni is elkezdett, mint egy elromlott kakukkos óra. Steal visszarakta a figurát az asztalra, persze a kulcsot már kivették belőle. Végül a remegés és a kakukkolás után egy hangos KLICK- hangeffektet lehetett hallani, és a bika feje felnyitódott. Steal és Mák újból egymásra néztek.

Végül Steal óvatosan felpöckölte a bika fejét és benne egy lila üveggolyóféle kis gömböt találtak.

- Atya gatya!- ámult el Mák.

- Valami mindezidáig el volt rejtve benne. És senki sem tudta eddig kinyittatni! Csak mi!- néztek a kis gömbre.

- Hogy mondtad?- kérdezte Mák és Strealre nézett.

- Én? Azt hittem, hogy te mondtál valamit!- mondta Steal és szemük összetalálkozott.

- Ha nem te és nem is én szóltam, akkor…- halkult el Mák hangja és a kis golyóra néztek.

Mindketten az asztal elé álltak, és így észre sem vették azt az alakot, aki pont most állt be az ajtóba. Nekitámaszkodott az ajtónak, és a szürke Colomó-kabátjának belső zsebéből kihúzott egy lugert és hőseinkre mutatott vele.

- Fel a kezekkel!- mondta az idegen és köhintett egy sárgásat.

- Mi a manó?- nézett hátra Mák izgatottan.

- Jajj ne, az adórendőrség?- fordult meg Steal.

- Ne nézzen már le!- mondta felháborodott hangon a fegyveres és lejjebb húzta a szürke kalapját.

- Hála Isten!- áldotta Steal a teremtőt.

- Na, akkor kérem szépen azokat a cuccokat!- mutatott a fegyverrel a bika szoborra és a kulcsra az ajtónálló- Gyerünk! Nem érünk rá! Schnell!- mondta az idegen, aki igaziból nem is volt nagyon idegen.

Steal lassan megfogta a szobrot és a kulcsot, majd odaadta neki.

- Köszönök mindent Mr. Prof. Stainless Steal! Jó, hogy használta a kulcsomat!- mondta és kárörvendően elmosolyodott.

- Várjunk csak!- mondta Steal mert rájött, hogy honnan olyan ismerős ez az ember- Maga az öregember az óráról!?

- Mondhatjuk így is, de elég a beszédből!- mondta Simson és becélozta a lugerrel főhősünk agyalapi mirigyét.

- Mák! Emlékszel azokra a napokra, Mexikóban?- súgta Máknak Steal.

- Voltunk Mexikóban? Mikor?- kérdezte Mák idegesen és felemelte a kezét.

- Bizony Mák, voltunk Mexikóban is, mert a harmadik Maya templomot kerestük, amiben Echcsuák (ejtsd: ekcsuák) titokzatos fegyverét találtuk meg!!!

- Ott volt az a gyönyörű nő?

- Ööö…- gondolkodott el Steal, mert rettentő sok nővel volt dolga már- Igen!- felelte röviden, bár nem tudta, hogy melyikre kellene gondolnia…

- Fekete göndör haj, sötétkék szemek, vékony szemöldök, jó fenék és jó didik…

- Ne írd le őt!- nyelt egyet Steal mert eléggé feszült volt a légkör- Mit csináltunk utána?

- Hát azt nem tudom, hogy te mit csináltál vele!

- Nem vele, hanem utána! Mit csináltunk utána?- kiabálta Steal idegesen.

- Mi ketten… együtt?- nézett Mák furcsán hősünkre- Semmit!- fordult Mák Simsonhoz- De, tényleg! Semmi közünk egymáshoz olyan téren higgye el!- próbálta Mák az igazát bizonyítgatni.

- Mielőtt lóra ültünk volna!… A banditáknál!- elevenítette pontosabban fel az eseményeket Steal.

- Óh, vagy úgy! Emlékszem!

- Auf Wiedersehen Mr. Steal és Mr. Mák! Túl sokat tudnak!- mondta Simson és kibiztosította a lugert- Adják át üdvözletem Herr Gotnak! Viszlát!- mondta lőtt egyet.

Ebben a pillanatban Mák és Steal elugrottak a lövés elől, mint Mexikóban a banditáknál, de az egy teljesen másik történet és mellesleg ott nem is csak egy lövés volt…

Mák bele ugrott egy zöldsárkánnyal díszített, 13.-századi kínai vázába, úgy, hogy csak a lába látszott ki belőle és azokkal kalimpált. Steal pedig a padlóra vetette magát.

Simson megfordult és elfutott a figurával és a benne rejlő lila golyóval meg a kulccsal együtt.

- Mák!- térdelt fel Steal- Hívd a rendőröket!- vette fel a kalapját hősünk a földről, mert az ugrás miatt leesett a fejéről, és Simson után futott, ki a folyosóra, majd az utcára.

- Éééérrrrteeetttteeeemmmm!- hangzott vízhangosan Mák válasza.

Corny Simson kivágta az Egyetem főbejárati ajtaját és tovább futott a járdán.

Hősünk követte.

Simson megtorpant a járdán egy kicsit, körbenézett, majd utána egy Jaguar SS100-as autó felé kezdett közeledni.

- Ach! Ich muss fahren! Schnell!- kiáltotta Simson a sofőrnek, de hátulról Steal rávetette magát Simson két lábára, amiért Simson beverte a fejét a járdába. Steal megfordította Simsont a járdán és a földre szorította a felfegyverzett kezet.

A luger négyszer eldördült, de Simson állon rúgta Stealt, aminek hatására hősünk hátraesett a járdán és ő is beverte a fejét.

- Schnell! Schnell! Schnell!!! Fahren wir!- mászott négykézláb Simson az autóig, ahol felállt és kinyitotta az ajtót, majd belépett a járgányba- Vezess! Schnell!- mondta és már helyet akart foglalni, de a Colombo-kabátját hátulról Steal megmarkolta és megrántotta.

- Hova mész haver?- kérdezte hősünk, de az autó elindult, ezért Steal felugrott a hátsó sárvédőre, mialatt folyamatosan Simson Colombo-kabátját szorongatta, nehogy a menetszél lefújja az autóról.

Azonban, Steal fején lévő kalap lesodródott az aszfaltra. Steal utána nézett aggódó kutyaszemekkel.

- Te szemét állat! A kalapom!- fordult vissza hősünk Corny felé és szemében düh lángja égett- Harminchat dolláromba került és már nem tudom, hogy hányadszorra veszítem el!!- kiáltotta Steal és adott egy jobbegyenest Simsonnak.

Simson előrébb esett, az anyósülésbe, miután beverte a hátát a szélvédőbe. A kocsi huppant egyet.

- Schneller!- fordult Corny a sofőrhöz, aki bólintott és jobban rálépett a gázra.

A gépjármű jobbról bevágott egy hasonló autó elé, majd a záróvonalat is átlépve, nem csak a sebességkorlátozást, kikerült három szembejövő autót, két lovas kocsit, majd egy újabb éles kanyarral visszakanyarodott a saját sávjába. Hősünk az életveszélyes tekergések közepette jobbra-balra csúszkált a csomagtartón.

Az utca fényei már-már elmosódtak, olyan gyorsan mentek.

Az út egyenes volt. Azonban tele kereszteződésekkel. Az egyiknél éppen, egy busz akart kikanyarodni, de hírtelen megállt, a fél utcát elfoglalva.

- Áááááááááá!!!- hallatszott a buszsofőr és az utasok egy oktávval megemelkedett hangszíne.

- Was ist das?- kérdezte a kocsi sofőrje, de egy éles balra kanyarral, kikerülte a buszt, majd visszatért a megfelelő sávba, még időben, mert a másik sávban két kocsi jött velük szemben.

Hősünk talán fel sem fogta, mennyire szerencséje van, hogy ilyen erősre tervezték Simson Colombo-kabátját, hogy nem szakadt el, miközben ő össze-vissza dülöngélt a kocsi hátulján a tehetetlenségi törvénynek köszönhetően.

Corny felállt és benyúlt a kabátja belső zsebébe.

- Viszlát, végre Mr. Stainless! Auf Wiedersehen!- mondta kárörvendően és előrántotta a lugert.

Újból kibiztosította a fegyvert, de valahonnan az autó elejére, a szélvédőre egy másik ember ugrott. A sofőr, mivel nem nagyon látott a zavaró egyéntől, mert betakarta az egész szélvédőt, bekapcsolta az ablaktörlőket, aminek köszönhetően az autóra vetődött ember oldalra csúszott és nekiesett Simson fejének könyökkel, aki emiatt elhibázta a lövést.

- Ne próbáld meg lelőni a tanáromat!- kiáltotta nagy hévvel Lévis, aki az ajtóba és Simson Colombo-kabátjába kapaszkodott meg.

2. Fejezet: …és délután 2.rész

- Hé, ne mond ki! Tiszta égés, hogy van feleségem és még mindig… khm… tudod… az vagyok!- mondta Mák és körbenézett.

- Oh, bocs.

Kínos csend.

- Na, amiért idehívtalak, az ez itt!- törte meg a csendet Steal és elővette a zsebéből a kis kulcsot és oda adata Máknak.

- Na ez aztán valami! Ez egy olyan valami, amit eddig még nem is láttam életem során!

- Én már láttam valahol ezeket a jeleket.- nézett körbe Steal is az étteremben elgondolkodva- De nem tudom, hogy hol!- bosszankodott.

- Elnevezem Mákburgernek!- csillogott Mák szeme.

- Hogy… MI?- fordult Mák felé Steal, mert nem értette, hogy ez hogy jön ide.

- Nézd ezt a hatalmas hamburgert! Legalább van két láb hosszú! Öt hús, két halfarok, majonéz, ketchup, mustár, tintahalpástétom, hagymakarikák, hasábburgonya, paradicsom, répa, sajt, krumpli, torma, polipkar, csigahas és még sok gusztustalan, koleszterin szintnövelő! Nyammmiiiiiííííííí!- nézte meg közelebbről Mák az ennivalóját, amit a pincérnő hozott ki.

- Hé, ne azt, hanem ezt nézd meg!- mutatott Steal a tárgyra, ami Mák kezében volt.

- Ja, bocsika!

…Mindeközben a szomszédos bárban Lévis és a focicsapat mulatott, mert megnyertek egy meccset…

Lévis, mikor meglátta tanárát a szomszédos étteremben egy asztalnál ülni, gondolta „Most megragadom az alkalmat!”. Felkelt és Steal felé kezdett el közeledni hátulról. Teljesen kiegyenesedett, kihúzta magát, hogy kemény és mély benyomást tegyen megjelenésével.

Hé, de nem olyan szándékkal közeledett!

Hova gondolsz!?

Azonban ma minden ellene volt. Egy elejtett banánhéjon megcsúszott és nekiesett Stealnek hátulról, aki magára borította a maradék pezsgőt, ami a poharában volt. Hősünk egyből felkelt és ellökte magát az asztaltól. A szék pedig, Lévis fejéhez csapódott.

- Oh, Basszuskulcs! Remek!- káromkodott Steal és körbenézett újból, hogy lássa, hogy mennyien látják.

- Rettentően sajnálom Mr. Dr. Prof. Stainless Steal!- sajnálkozott Lévis és Steal lábához kúszott.

- A francba! És újra a francba! Most úgy látszik, mintha bepisiltem volna!- mondta Steal, de egy szalvétával elkezdte törölgetni a gatyáját, de csak elkente az odafolyt lét- Most aztán már tényleg úgy nézek ki! Remek!- dobta az asztalra a szalvétát hősünk mérgében, de ekkor megpillantott a nadrágján egy spirál foltot, majd az asztalra nézett, és ott is felfedezett egy hullámot az asztalon lévő pezsgő tócsában- Oohh.- döbbent rá valamire Steal.

- Én csak a jegyeim miatt szerettem volna önnel beszélni!- szabadkozott Lévis és lesütötte a fejét, mert a hozzácsapódott szék egy működő gofrisütőbe lökte a koponyáját.

- Mi… hogy… mi van?- fordult Lévis felé értetlenül Steal, mert megzavarták a gondolat menetét- Mindegy!- intette le a gyereket- Mák! Meg van!- fordult Steal Mákhoz és megfogta mind a két vállát, majd rángatni kezdte a barátját- A Deadly expedíció! A visszatérő spirál!

- Úgy érti azok a hullámok?- kérdezte Lévis bizonytalanul.

- Pontosan!- válaszolt rá hősünk.

- Ezek az ornamentikák a legősibbek a földön! Kábé 15000 évesek! Nagyon különös!- nézett a kis tárgyra Mák a kezében- Deadly volt az első expedíciód, aminek talált tárgyait az Ológiai Egyetem raktárába helyezted el.

- Úgy van!- helyeselt Steal.

- Sok mindennel tértél haza, mint például csészékkel, kisszobrokkal, hordókkal, az állam által lefoglalt dobozokkal, kincsekkel. De sajnos legtöbb része a leleteknek nem az egyetemhez kerültek, de egyszer behoztad öket.

- Ez mind igaz!- válaszolta Steal Máknak, de Lévishez fordult- Te miért nem emlékszel ezekre? Azt hiszem megbeszéltük ezeket az órán?- kérdezte számon kérően Steal Lévistől és morcosan ránézett.

- Valószínűleg, azon a napon halálos beteg voltam… - próbált Lévis vicces lenni- Hé!- kiáltott fel Lévis, mert Steal és Mák vették a cókmókjukat és elindultak a kijárat felé- De most hova mennek? Mi lesz a jegyemmel?- kérdezte Lévis, mert Stealék már az ajtónál voltak, azonban hősünk visszafutott a kalapjáért.

- Majd megbeszéljük a pénteki óra után!- mondta Steal és felrakta a fejére a kalapját, majd Mákkal elindultak az Egyetem raktárába.

…Néhány óra múlva, este, az Ológia Egyetem raktáránál…

- …ez azt jelenti Mák, hogy a Deadly expedíción felfedezett összes cucc el lett dátumozva 14846 évvel, 12 hónappal, 31nappal, 24 órával, 60 perccel és 62 másodperccel. Abban az időben nem volt sehol se fejlett civilizáció! Legalább is nem tudunk róla! Nemhogy egyáltalán egy ajtó, amit kilehetett nyitni ezzel az állítólagos kulccsal!- mondta Steal, majd elővette a szertár kulcsát és benyitott- De én ezt a díszítést már láttam valahol!- mondta Steal komolyan és felkapcsolta a lámpát a raktárban.

Egy nagy terem volt. Az egész, tele polcokkal, amiken mindenféle ősi cuccok, maszkok, kristálykoponyák, régi szobrok, dárdák, kardok, könyvek, érmék, tányérok, tekercsek, kódexek, fiolák, páncélok voltak. Szóval minden volt itt, amit lehet keresni, csak most egy dolgot nem találtak. Egy kis imádkozó bikát ábrázoló kőszobrot, ugyanolyan hullám díszítéssel, mint azon a kis tárgyon. Nagysága nem volt nagy, kábé 1 inch.

- Gyere, kezdjük el keresni!- mondta Steal és elkezdték a polcokat átkutatni- Ha minden igaz akkor azon a kis szobron láttam még ilyen folytonos hullámvonalat.

…A kutatásuk közben, az egyetem udvarában már várt valaki rájuk…

Egy sötét alak. Nem, nem egy néger! Ő most sötétebb volt bármelyiknél, mert egy fa árnyékában állt holdfogyatkozáskor.

Ellépett a fától, de elesett egy gyökér miatt. Hangosan káromkodott és köpött egyet a gyökérre. Felállt, de mikor kiegyenesedett bevágta a fejét egy lehajló vastag ágba. Újra káromkodott és megütötte azt az ágat. De ez a cselekedete eléggé meggondolatlan volt.

Az ág kimondottan merev és kemény volt, mint a fagyott mókus, és mivel rosszul is ütötte meg, kitört a kisujja. Emiatt a furcsa fazon bekapta a kisujját a szájába és ugyanazon a kezén felemelte a középső ujját, miközben a többit behajtotta. Így fejezet ki a fa iránt érzett szívélyes érzését. Eme mozdulatok után az egyetem ajtajához lépett.

Benyitott.

Nem nyílt ki.

Még egyszer megpróbált benyitni, de nem ment. Mérges lett. Hátrébb ment és már elhatározta magában, hogy akármi is lesz most, de ezt az ajtót betöri, mint egy faltörő kos a kő ajtót, de észrevett egy villogó feliratot, amin ez volt: ”Húzd, Te Idióta!”.

Még egyet szitkozódott és gyorsan kinyitotta az ajtót, de ezzel a gyors mozdulattal beverte az orrát az ajtóba, ami rögtön el kezdett vérezni.

- Zum Teufel! Zum Teufel noch einmal! Köhm! És megint csak az ördögbe!- mondta és végül belépett az Egyetem épületébe, de mivel frissen volt felmosva, elcsúszott és…

…Eközben a raktárban…

- Még mennyi?- kérdezte Mák izzadva, akin Steal állt, mert egy polc legtetején keresték a kis szobrot.

- Még egy kicsit, majdnem elérem!- mondta Steal és Mák fejére lépett, ami elégé jól látható módon eltorzult.

Nem, nem csak a nyomás hatására, hanem azért is, mert Steal valamikor, a közelmúltban, egy kutya kaksiba trappolt bele.

- Ááá! Fujj! Mi a szahr ez?- kérdezte undorodva Mák.

- Szerintem pont az!- válaszolta Steal, de oda se figyelt arra, amit mondott, annyira elmerült a nyújtózkodásban, hogy elérje a keresett tárgyat.

- Mikor lesz már meg!- kérdezte Mák türelmetlenül és próbálta a bacilustelepet a kifújt levegőjével, a szemétől elterelni, kisebb-nagyobb, de inkább kisebb sikerrel.

- Most, megvan!- hangzott el a megkönnyebbülést jelentő mondat és Steal leugrott Mák fejéről.

Leporolta magát, és megigazította a kalapját.

- Huh, az meg mi a fene a fejeden?- nézett Mák fejére hősünk- Csak nem?

- De!- mondta undorodva Mák.

- Úr Isten! Kutya trutyiba léptem! Fújj! Tartsd már ide a fejed kérlek!- mondta Steal és felemelte az aknás lábát.

- Hahaha! Nagyon vicces! Röhög a vakbelem!- és erre a kijelentésre az ország egy teljesen más területén egy illegális szervkereskedőnél furcsa nevető hangot hallatott egy vakbél, ami a következő Times-ba be is került, de ez most senkit se érdekelt.

Majd csak holnap.

- Ezt nézd, itt van!- rakta Steal a kis bika fejű figurát egy asztalra.

- A címkéje szerint egy bányászás során találták meg Reykjavík mellet és nektek adták.- mondta Mák a címkéjét nézve.