Steal és Sochy elkezdték a kezükkel eltávolítani a havat. Fél perc múlva már tisztán látták, hogy három, egyre kisebb koncentrikus kör világít. Mindegyiken különféle írásos jelek voltak kör-körösen belevésve. Ezenkívül mindegyiknek a közepén kábé 2 centi átmérőjű lyuk volt.
- Vajon ezekkel mit kéne csinálni?- kérdezte Sochy és hozzáért a legkisebbhez, ami szinte rögtön leesett a hóba.
Steal és Sochy összenéztek úgy, mint az összes többi ember a lelet körül. Sochy felvette a földről, a még mindig világító kőkört, miközben Steal a többit vette le az alapzatról. Ő is a kezeibe fogta és nézegette őket.
- Mik azok?- guggolt hozzájuk Mák is, aki eddig mögöttük állt még a félkörben.
- Fogalmam sincs!- mondta Steal és megforgatta a kezeiben a két kört.
- Megnézhetem?- kérdezte Mák és kinyújtotta a kezeit.
- Persze!- mondta hősünk és Máknak adta a két nagyobbik kört.
- Vajon, ha egymásra rakom, mi történik?- kérdezte magától Mák és a két kört egymáshoz passzintotta, amik össze is ragadtak egy kis kék ragyogást követően.
Hőseink újból összenéztek. Tekintetükben félelem, ugyanakkor az ismeretlen megismerése utáni vágy látszott. Sochy nem gondolkodva rácsapta a legkisebb kört a többire, amit újból egy kék ragyogás kísért, de ez már világosabb volt.
- Vajon mire szolgálhat ez?- kérdezte Steal és a kezébe vette a kőköröket.
Forgatta őket, megszagolta, megrágcsálta és végül rájött arra, hogy nem tudja megenni őket. Végül pedig szomorúan konstatálta, hogy nem tudja, hogy mire jók ezek a micsodák.
De hírtelen, mikor senki se számított rá Sochy, a távolba meredve kikapta Steal kezéből a köveket és a henger alakú, halfejű valamire helyezte. Ott kattant egyet az egész, és a kövek elkezdtek világítani. De hírtelen, valami miatt leadták ezt a nagy mennyiségű foton energiát, amitől a szobron lévő apró írások láthatóvá váltak. Azok is foszforeszkálni kezdetek. Mák hátrébb esett ámulatában, Steal és Sochy pedig óvatosan felálltak. Egy ragyogó bikaszobor volt előttük.
Szó szerint!
- Ez szép! De szerintem kéne valamit csinálnia. Nem?- tette fel a nagyon okos kis kérdését hősünk, miközben azt, a hal végű hengert megfogta, de megakadt a keze a hal szájánál lévő kis nyíláson.
Steal beledugta a gyűrűsujját és a kis lila gömbre gondolt. Steal most a Simsonnál lévő bika alakú tárolóedényre pillantott. Steal felállt és Cornyhoz lépett. Persze a kellő távolságot megtartva. Úgy három-négy métert. Mindkét lábára ránehezedett.
- Szükségem van a lila golyóra!- jelentette ki ellentmondást nem tűrően és kifejezéstelen arccal Simsonra bámult.
- Hahhaahahaa!- nevetett fel Simson- Miből gondolja, hogy odaadom?- kérdezte dacosan és kérdően hősünkre nézett.
- Kell a segítségünk… vagy nem?- tette fel a költői kérdést a költő, de ezt a mondatot Stealnek szánta.
Corny elmosolyodott, Steal furmányos agytekervényei által kiötlött összetett mondata miatt, majd a zsebéből elővette a kis kulcsot és kinyitotta a bika fejét vele. Steal óvatosan kivette a lila golyót és a szoborhoz lépett.
- Szólt valaki?- kérdezte Mák, mert halott valamit.
- Nem mondott senki semmit!- fordult Steal Mákhoz.
- De, én is hallottam!- jelentette ki Dr. Űbermensch.
- De nem mondott senki semmit!- mondta Steal.
- Én sem hallottam semmit!- egyezett meg Simson véleménye hősünkével- Folytassa, Stainless azt, amit elkezdett!- adta ki a parancsot Corny.
Hősünk leguggolt és a golyót a halacska szájába beledobta.
Legurult.
Egy-két percig nem történt semmi. De hírtelen megremegett a föld. A közeli gejzírek mind kitörtek. Steal és Sochy arrébb ment a szobortól. Mák meg pókmászásban hátrébb mászott. A szobor szeme kinyitódott és vörösen kezdett el izzani, aztán kéken. Most már tényleg hátrált mindenki. A bika kiszabadította a fejét egy nagy roppanással, majd ugyanilyennel a kezeit.
A bika végig nézett mindenkin.
- Iszi Vegidi mé!- mondta, de ezt senki sem értette.
A szobor furcsállva körbenézett, majd miután minden emberi lény nyelvjárásának alapját tudta, egyszerre az összes létező nyelven kezdett egyszerre beszélt, így mindenki értette, hogy mit mondott.
- Meg lesz a jutalmatok, ha válaszoltok a fejtörőmre és utána, meg neked kell feltenni egy olyan fejtörőt, amire én nem tudom a választ! Csak és csakis akkor lesz jutalmatok! Bebocsátást nyerhettek Adaman városába! De, ha elbuktok a csúnya és véres halál vár rátok! A kezeiteket letépem, ugyanúgy, mint a lábaitokat és megcserélem a kettőt!- mondta, kövesen érces hangján.
- Mi a franc vagy te?- állt kicsit előrébb Simson, de erre a kérdésre a szobor Simson felé hajtotta a fejét.
- Elfogadjátok a szabá…
- KÉRDEZTEM VALAMIT!!!- ordította Simson.
- Nem hagysz szóhoz jutni? Ám, legyen!- mondta sértődötten a szobor és visszahajolt a helyére.
Egy pillanatig nem történt semmi. Majd a kőlábával dobbantott egyet.
Mindenki megijedt.
De erre semmi ok nem volt.
Még!
Majd csak ezután, mikor a lábait is teljesen kiszabadította a jég fogságából, meg a testét is, és egy nagy ütéssel félre taszajtott hat-hét embert, majd leszállt a talapzatról.
- ACHTUNG!- kiáltotta az egyik katona, mire kitört a pánik, meg néhány ember lába, egy nagy reccsenéssel, mert a szobor rájuk lépett.
Mindenkit menekülni kezdett, miközben elkezdték őt lőni. De a kis golyók nem hatottak a hatalmas kőszörnyre. Sőt csak feldühítették. A szörny most ordítva felkapott két embert és összeroppantotta őket, hogy csak fröcskölt az ujjai között szét a sok vér.
- ERSCHIESST IHN!- kiáltotta Corny, miután magához tért ámulatából és erre folyamatos golyózápor hullott a szoborra.
A szobor, mivel nem szerette a golyókat, elkezdte a lövöldözőket üldözni, közben, viszont mindent szétrúgott, tönkretett az ásatáson.
Sochy, Steal és Mák mivel oldalra hátráltak a szobortól, nem vette őket észre, és különben is, máshonnan kezdték el őt lődözni. Így, mivel kitört a fejetlenség, de szó szerint, mert valakiknek a szobor egy suhintással lecsapta a fejüket, Steal megragadta Sochy és Mák karját és elindultak kúszva a sátor felé. Steal kúszott elöl, utána Sochy és mögötte pedig Mák. Dobozok mögé bújtak hőseink, de azokhoz a szobor vártatlanul egy, a földből kimarkolt sziklát vágott, ami így ripityomra törte az egyszerű fadobozokat.
- Azanyja-lazanyja!- fejezte ki Mák a meglepődését és Steal re meredt, mert az ő feje felett ment el egy nagyobb szikladarab.
Steal levette a kalapját és megfogdosta az izzadó feje minden porcikáját, mert egyszerűen csoda volt, hogy nem találta el semmi.
- Tovább!- mondta hősünk izgatottan, miután a fejére rakta a kalapját és újból elkezdett kúszni.
A többiek követték. Az ásatás széléhez értek, és ott kúsztak tovább, a jég fal mellett. Steal megfogta Sochy kezét, Sochy meg Mákét. Így haladtak tovább.
- Fel a létrán!- mutatott Mák a létra felé.
A létrához siettek. Steal körbenézett, majd fellökte először Sochyt, majd Mákot és utána, még egyszer körbenézett, majd ő is felment.
A létra tetejénél Sochy nyújtott segédkezet Máknak, majd hősünknek. Miután mind a hárman ott fent voltak, elterültek a földön.
- Sietnünk kell! Már nincs messze a sátor!- mondta Mák és segített Sochynak és Stealnek felkelni.
Mindannyian sietek. Végül elérték a sátrat. Elhúzták a sátor ajtaját és bementek. Ott már jó meleg volt. Nem úgy, mint kint a jéghidegben.
- Most mit csináljunk?- kérdezte Sochy Stealtől aki fel alá kezdett el a sátorban járni.
Valamit keresett.
- Mi is volt a harmadik sziget, ahova a maradék atlantiszi emberek menekültek?- kérdezte sietve, miután kiöntött egy talált táskából mindent.
- Az hiszem Kréta…- válaszolta Sochy bátortalanul, miközben Steal az üres táskát az asztalra rakta.
- Úgy van! Nos… oda megyünk! Mivel a harmadik kolónia már elsüllyedt, csak oda tudunk menni! Itt meg nem maradhatunk! Hisz szét fogják lőni a fejüket, vagy eltaposnak. És különben is… ilyen pokol-hidegben, kitudja még mennyit kéne ásnunk!
- És honnan gondolod azt, hogy Krétán nem kell ásnunk?- kérdezte teljesen jogosan Sochy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése