Nem lehetett semmit se látni![1]
- A francba!- mondta Steal és elkezdett keresni valamit a zsebeiben.
- Mit keresel?- kérdezte Sochy érdeklődve, de tök másfelé nézett, mint ahol Steal volt.
- Egy lámpát, vagy valamilyen fényforrás…- mondta hősünk, de beverte a fejét a falba és hátraesett, le a földre.
- Tessék itt van egy öngyújtó!- mondta Sochy és meggyújtotta.
Már is világosabb lett minden.
Két út volt előttük kikövezve. Egy előre és egy hátra felé vezető. Sochy feljebb emelte az öngyújtót, így messzebb hatolt el a sejtelemes, halovány öngyújtó fény. Egyedül csak Sochy elnyújtott körvonala feküdt a folyosón, ha nem számítjuk hősünkét is. A légkör hűvös és áporodott volt. Itt minden a legrémisztőbb félelmüket ébresztette fel bennük.
Csönd volt.
Idegölő csönd.
Steal felkelt a földről és Sochy mellé állt, majd megfogta a nő vállát. Sochy ránézett, de tekintetében ugyanúgy rettegő félelem ült.
- Tudod, hogy most bezárva vagyunk a Minótaurosz útvesztőjében?- kérdezte Steal aggódva és nyelt egy nagyot.
- Igen, tudom!- válaszolta Sochy nyugodtan, ami még jobban kezdte idegesíteni hősünket.
- A MINÓTAUROSZ!- hangsúlyozta Steal- A Minótaurosz!- ismételte- Minden évben 10 férfit és 10 nőt áldoztak neki.- nézett körül Steal szeme, de feje nem mozdult- A minószi kultúra bukását követően, pedig nem is etették! Kicsit éhes lehet…- mondta Steal a félelemtő illuminált állapotba kerülve.
- Steal!- fordult Sochy Steal felé- A bikát már megölték, ha létezett is egyáltalán.- Sochy megfogta Steal vállát, és mélyen a szemeibe nézett, hogy bátorságot öntsön szívébe- Thészeusz ölte meg és ki is jutott a labirintusból, Aradiné fonalával. Szóval nem kell aggódni, hogy összefutunk vele.- mondta, de valami koppanás vízhangja végig terjedt a folyosón.
Steal és Sochy a hang forrása felé néztek félve. A hideg futkorászott a hátukon. A sötétben, mivel nem láttak semmit, visszafordultak.
- És mi van, hogyha az egyik áldozatába belepetézett, mint egy alien?- kérdezte Steal idegesen és egy nagy gyémántcsepp folyt végig az arcán, a kalapjától az álláig.
- Nem, ez egy mitológiai lény! Nem petézik senkinek a hasába- mondta Sochy és megrángatta Stealt- Érted?- kérdezte, és majdnem sírni kezdett.
Ő se tudta kontrollálni az érzéseit. Valami miatt ez a hely furcsa hatást gyakorolt a főszereplőinkre. Sochy látta, hogy Steal egyre zavartabb lett. Nem akarta, hogy a könyv főszereplője lelkileg összeboruljon, és képtelen legyen legalább a könyv végéig túlélni a megpróbáltatásokat.
- Idefigyelj!- nézett a szemébe Sochy- Segítjük egymást! Bár Mák most nincs velünk… akkor is! Azért vannak a barátok, hogy egymást kirántsák a trutyiból! Még ha nagy is az! Jöjjön bármi tűz, víz, ásó, kapa, nagyharang… Érted?- kérdezte Sochy pityeregve és megölelte Stealt.
Stealt egyfajta bátorság környékezte meg, eme szívhez szóló beszédben és ő is átölelte a hozzá boruló nőt. Fejét a vállára hajtotta és a hajának ámbrafás illata leírhatatlanul emelte fel lelkét a nem beszari zóna fölé. Ez az antifónikus jelenet erőt adott lelkének, és egyben szívének a további küzdelmekhez. Jöjjön bármi, vagy bárki, csak a bika szörny ne… Együtt állni fogják a szart! Pardon… a sarat! Steal megpaskolta Sochy vállát és felemelte a fejét.
- Köszönöm, hogy segítettél.- mondta Steal és ez a mondat sokkal többet jelentet Sochy számára, mint egy egyszerű köszönöm.
Steal fókuszpontja most egy, a falon függő fáklyára terelődött a nő gyönyörű alakjáról. Elengedte Sochyt és odament, majd leakasztotta a falról. Steal most Sochyra nézett és az öngyújtóra. Sochy odatartotta az öngyújtót a fáklyához.
Meggyulladt.
Így máris világosabb lett, és a fény erősségével egyenes arányosságban nőtt a bátorság is.
- Na, most merre menjünk?- kérdezte Sochy és a két irányba nézett.
- Ha itt jöttünk be…- fordult Steal a fáklyával a bezáródott ajtó felé- …akkor jobbra kell mennünk!- fordította a fáklyát jobbra- Úgy tudom, hogy ha egy útvesztőben folyton jobbra megyünk, minden lehetőségnél, akkor megtaláljuk a kiutat.- mondta Steal és elindult a megfelelő irányba.
Sochy körbenézett, majd követte hősünket, mint egy hűséges kutya. Steal megfordult és Sochynak nyújtotta a kezét.
- Fogd a kezem!- mondta és Sochy örömmel markolt bele kis apró kacsójával hősünk megpróbáltatott, kicsikét piszkos kezébe.
Így mentek tovább a többi folyosón, amíg el nem érkeztek egy zsákfolyosóba. Több ilyenbe is értek, de ennek volt egy különlegessége. Egy különleges freskó díszítette.
A kép koncentrikus köröket ábrázolt, egy középponttal. Minden körvonal legalább két centis volt, köztük pedig hézagok. A rajz közepe közepe, viszont egy vastag pont volt. Pontosan nem tudták beazonosítani, hogy miről is szól ez a kép, vagy, hogy mit is ábrázol, mert eddig csak a falakon bikával kapcsolatos festményeket láttak. Ez viszont különbözött tőlük. Nem ábrázolt sehol se bikát.
Sochy a képhez guggolt. Steal odatartotta a kialudni készülő fáklyát, hogy homályos fényénél talán rábukkannak valamire. Sochy elkezdett tapogatózni a sötétben. Azonban keze megakadt a kép alatt. Steal oda tartotta a fáklyát.
Sochy lefújta a port.
- Hullámspirál!- fordult Sochy Steal felé és keze végigsiklott a freskó sarkáig, majd felfelé- És ezt a képet még az oldalán is díszíti hullámvonal!- lépett el a képtő Sochy.
- Akkor ez lenne az?- kérdezte kételkedve Steal és szemügyre vette az egész képet.
- Talán most is kéne keresni egy benyomható követ.- vetette fel az ötletet Sochy.
- Oké, akkor keressünk!- egyezett bele Steal és a földre rakta a fáklyát.
A két árnyék orjásként támaszkodott a falnak. Mindketten egy gyanús rést, sziklát, repedést kerestek.
De nem találtak semmit.
Néhány perc múlva már-már feladták a keresést, mikor Steal nekitámaszkodott a képen a középpontnak, ami benyomódott, de lejjebb a falban,egy sziklatégla kijjebb lökődött.
Sochy, mivel guggolt, felnézett Stealre. Steal visszanézett Sochyra. Mindketten elálltak a faltól, majd Steal közelebb lépett és benyomta a kijjebb lévő téglát, aminek a helyére egy ugyanolyan kis zár nyomódott ki, mint a bejáratnál.
Teljesen ugyanolyan volt.
Steal most megfogta a körkulcsot és a kis halrúdra helyezte, majd ránehezedett, és bekattintotta. Az egész fal mögötti szerkezet kattogott, és berregett. Kövek csikorogtak. Olyan volt, mintha zárak nyitódtak volna fel. Steal és Sochy hátrébb léptek, de egyszer csak megállt a szerkezet működése.
- Most mi van?- kérdezte Steal kétségbeesetten, de ekkor a kis hal fejecskére nézett és a hal szájára.
Steal egyből Sochy szemébe, majd a zsebére pillantott.
Megrázta a fejét.
- Hogyan jutunk be?- kérdezte Sochy és ő is a hal fejecskére nézett.
Steal most elővette az utolsó bikaszobrocskát a táskájából.
Nézegette, majd feldobta, és elkapta. Kalapját megigazította, majd belátva, hogy nincs más lehetőségük, Sochynak nyújtotta.
- Sochy- szólította meg- Most vedd fel a nyakláncodat!- mondta, és hangjában érződött a kétségbeesés meg a visszatérő félelem, de már a bátorság csírája is.
Sochy szó nélkül elvette a bikaszobrot és felvette a nyakláncot. A nyaklánc kéken kezdett el világítani. Úgy értem, most jobban világított, mint amikor csak Sochy kezében volt. Sochy megint a távolba meredt. Most ugyanazzal a mozdulattal, mint az első edénynél, széttörte ezt is, és kivette a lila golyót, majd bele helyezte a hal szájába, ami mohón lenyelte.
Miután mindez meg volt, Steal egy gyors mozdulattal levette Sochy nyakáról a láncot. Sochy újra visszatért. Megrázta a fejét és pislogott kettőt.
- Jól vagy?- kérdezte hősünk és visszaadta a láncot hősnőnknek, aki elrakta a zsebébe.
- Igen, köszi.- mondta kedvesen hősünkre mosolyogva, majd az ajtóra nézett és a kezében összetört bikaedényre- Mit csináltam? Nem emlékszem rá.
[1] De, tényleg! Megpróbálom megmutatni, hogy milyen sötét volt! Figyeljen! Most képzeljen el egy teljesen, tök sötét szobát, ez esetben termet, vagy csak gondoljon az agya helyére! Na, rajta! Sikerülni fog! Gyerünk! Na látja! Megy ez! Na, az a hely még ennél is sötétebb volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése