5. Fejezet: Egy újabb támadás 2.rész

- Ja, az.- hallgatott el Steal- De azt honnan tudod, hogy Sochytól is ellopták a leleteket?- fordult Steal Mák felé.

- Mikor behozott a mentő folyamatosan erről beszéltél… Gondolom lázálmod lehetett…

- Oh, az más…- nézett újra a plafonra Steal.

- Meg van itt egy másik dolog Steal!- hajolt közelebb Mák Steralhez és most még bizalmasabb hangnemben folytatta- A kormány által értesültem arról…- nézett körbe Mák- …hogy a nácik nagyobb erőket mozgósítottak Izlandra, az ott megkezdett ásatások miatt.- és most újból körbenézett a teremben- Nagyon fontos lehet ott számukra valami. És, ami még fontosabb… - emelte fel a mutató ujját figyelmeztetés képen- …maga Corny Simson fogja vezetni az ásatásokat!

- Értem…- hallatszott a belenyugvó válasz- Akkor, vegyük fel ott valakivel a kapcsolatot!- mondta Steal nehezen, mert fájtak a sebei, főleg az összevarrt sebe a mellkasán.

- Már meg van!- dőlt hátra a székébe Mák- Írtam néhány levelet Tuskónak… Tudod… Tuskó volt az, aki…

- Tudom, hogy ki az a Tuskó!- vágott Mák mondatába Steal és legyintett- Az a télapószakállú, fekete bokor szemöldökű törpe, aki megmentett a Jeditől. Ő maradt ott az ásatások után is és még most is ott él, ha jól tudom…

- Pontosan!- bólogatott Mák- Neki írtam levelet!

- Jól van! Uuuhhh!!!- nyögött fel Steal, mert egy szúrást érzett a hasában- Hol van az az ostoba nő?- kérdezte keserűen.

- Ki… a nővér?- kérdezte kíváncsian Mák- Kint van a folyosón.- hangzott az egyértelmű válasz mire hátramutatott- Miért? Hánynod kell?- kérdezte Mák rosszat sejtve- NŐVÉR!- fordult meg a széken Mák- El kéne ide egy hányótáska!- kiáltotta és az ajtó felé vette az irányt.

- Nem ő!- ordította utána Steal- Sochyról beszélek!- mondta Steal.

- Felejtse el!- szólt ki az ajtón Mák, majd becsukta, és leült újra Steal mellé.

- Sochy…- szedte össze a gondolatait Mák- …valószínűleg nálad aludt az elmúlt napokban, mert hát ugye a háza felrobbant. De, mikor behoztak, végig virrasztott, míg belőled halászták ki a golyót és egész nap itt volt veled, amíg én nem váltottam fel. De most, hogy hol van azt nem tudom… Na, mára ennyi elég is!- ütött a térdeire Mák és felkelt, majd Steal vállára ütött.

- Áááááuuuuuccccsssssssss!- mondta Steal halkan, mert Mák a sebes vállát ütögette meg.

- Különben is… tíz perc múlva lesz egy kétórásórám. Utána majd visszajövök. Na, viszlát!- fejezte be a dialógust Mák és elindult az ajtó felé, majd távozott.

…Mindeközben a város központjához közel…

Egy villamos dudált egyet, mert egy csőlakó kidugta a fejét a szennyvízcsatorna fedelén, de amint észrevette a villamos közeledését, visszahúzta a kitüremkedett szervét. Az utcákon, mint mindig, mindenki dugott… pardon, elnézést! Dugóban ült. A járdák dugig voltak különféle emberekkel. Voltak gazdagok és szegények is egyaránt.

Ha szétnéznénk az utcán, észrevehetnénk, hogy minden férfi viselt kalapot, hozzá meg zakót. Általában náluk volt az esernyőjük is, meg a ballonkabátjuk is, ha netán esősre fordul az idő. DE néhányan viseltek frakkot, egyen-ketten talán pantallót, meg divatmellényt is.

A nők legtöbbje díszes dzsekiket, ingeket, szoknyákat, blúzokat, viseltek, de voltak olyanok is akik vállra vetett boát, is hordtak, és a nagyon elegánsak frizurájukhoz tűkkel feltűzött tollal díszített kalapot viseltek.

A sok ismeretlen arc között egy igazán szép, vidám és ismerős arcot felfedezhettünk fel.

Sochyét!

Két táskát és egy ma reggel vásárolt kis neszesszert tartott a kezeiben. Mindegyik tele volt pakolva különféle cuccal. Sochy most egy piros és fehér kockás topot, egy barnás és fehér kockás kis sortot viselt. Emellett a nyakában ott lógott a kékzafírral kirakott nyaklánca is. A feje tetején pedig egy fehér nyári kalapot viselt. Egy kicsit feltűnő volt a tömegben. De ez őt nem foglalkoztatta.

Az egyik kirakatban különféle pipere eszközök, és divatos cuccok voltak kirakva, hogy a vevőket odacsalogassák, mint a húsevővirágok a bogarakat és hogy aztán megegyék őket. Csak a boltok nem ették meg az embereket. Hősnőnk neki dőlt a kirakat üvegének, amitől arca egy fiatal és társaitól szebb malacként hatott. Olyan kis… Malacka arca lett.

- Úúúúuuuú!- kerekedett el a szeme- Ezt a parfümöt megveszem!- döntötte el Sochy, mire bement az üzletbe és meg is vette a kiszemelt árucikket.

Azonban mikor tovább ment az utcán egy másik boltot is meglátott, tele kalapokkal. Ide is bement és vett magának két, ruhájához illő kis kalapocskát, meg egy barnát Stealnek, hisz az övé szénné égett a lakásán. Kijött az üzletből és tovább ment. De egy másik butiknál is megállt.

- Push up melltartók és fenékbevágós bugyik fél áron?!- olvasta fel a táblát- Ezekből is veszek! Hármat!- mondta és megvette őket- Ezekkel tényleg ellenállhatatlan leszek! Hihiihihhi- mosolyodott el magában.

Szerintem már mindenki rájöhetett, arra, hogy ez volt Sochy hobbija.

Sőt ez már több volt, mint hobbi!

Ez már betegség!

Szegény párán senki se tudott segíteni. A mindig-vásárlás-mánia egy halálig tartó betegség, de sokszor tovább is tart annál, de ezt tudományosan még senki se tudta bebizonyítani…

Tovább haladva az utcán egy ismerős arcra lett figyelmes, az egyik telefonfülkénél. Agent Odd volt az, aki még mindig ugyanabban a ruhában volt, mint az előadáson, vagy csak tök ugyanolyanban.

Tiszta feketében.

Mintha valakit gyászolna.

Éppen telefonált.

Sochy elmosolyodott, hogy egy ismerős arcot látott. Ezért szerette volna üdvözölni barátságosan, azonban elkapott egy rövid dialógust a telefonálásból, mikor közelebb ment.

- Ich weiß es!- bólintott Odd- Öljem meg Stealt, mert rájöhet a leletek titkára, amik egy elképzelhetetlen erőhöz vezetnek? Rendben! Auf Wiederhören, Herr Kern!- rakta le a telefont Odd és intett egy taxinak- A Városi Kórházhoz!- adta meg a célt és elindult a kórház felé, persze miután beszállt az autóba.

Sochy ledöbbenten nézett maga elé, majd lassan az elhajtó taxira pillantott.

- Megölni Stealt?- ismételte magában Sochy a járda kellős közepén elgondolkodva- TAXI!- kiáltotta ő is, miután magához tért és a járda széléhez futott.

Egy sárga taxi állt meg a járda mellett. A sofőr kiszállt, majd kinyitotta az ajtót Sochynak, aki berakta az összes cuccát a hátsó ülésekre.

- Gyerünk, kövesse azt a taxit!- adta ki Sochy az ukázt, csak az volt a baj, hogy ő még nem ült benn a kocsiban. De ez nem zavarta a sofőrt. Nélküle is elindult, minek köszönhetően Sochy lehuppant az útra egy hideg pocsolyába.

- Hé, itt vagyok!- kiáltotta utána- Hahó!- kiáltotta hangosabban- SÜKET!- ordította a taxi után Sochy az úton ülve, de felkelt, mert nem akart felfázni.

Felvette a földről, még a taxiból kigurult, Stealnek szánt kalapot és a kistáskáját.

Intett egy másik taxinak és beszállt az anyósülésre.

- Hova lesz a fuvar?- kérdezte udvariasan a sofőr.

- A Városi Kórházhoz!- csapta be az ajtót Sochy- Amilyen gyorsan csak lehet!- nézett a sofőrre Sochy és hátra eltűrte a haját, ami az arcába lógott- Hamar, kövesse azt a taxit!- mutatott az egyik taxira.

- Most akkor a kórházhoz, vagy kövessem azt a kocsit?- kérdezte a taxis értetlenkedve.

- MINDKETTŐ!- kiáltotta Sochy, mert kezdett ideges lenni.

- Jól van! Nem szeretek veszekedni!- jelentette ki a sofőr és higgadtan elindította a motort.

- Pont ahogy sejtettem… - mondta magában Sochy- Agent Odd egy kém! Hát persze!- ütött a tenyerébe Sochy- Rettenetes a parfümje és még a neve is… Ilyen neve csak egy kémnek lehet! Odd!?! Sőt… ilyen ruhája is csak egy kémnek, vagy egy beépítet ügynöknek lehet!

…A Városi Kórháznál…

Steal éppen félálomban volt, mikor halkan kinyitották a szobája ajtaját. Hősünk csak egy fekete dzsekifélét látott becsukott szemén keresztül, de hírtelen a sötét dzsekit viselő nőszemély, mert az volt, nem más, előhúzott egy fekete lugert a feketebőr táskájából. Nem figyelmeztetett senkit, hanem csak egyszerűen megcélozta hősünk agyvelejét és csendesen elsütötte a fegyverét.

Ebből is látszott, hogy egy, könyörtelen nőszeméllyel van dolgunk. Szerencsénkre főszereplőnk észrevette a sötét szándékkal előrántott fekete pisztolyt és az ágya mellé gurult le, így a fekete golyó csak, a párnát találta el.

- Oh elnézést eltévesztettem a szobát… - zavarodott meg a sötét fegyvert szorongató nő- De várjunk csak!? De hisz maga Stainless Steal!- kerekedett mosolygásra a nő fekete rúzsos ajaka- Akkor, jó helyen járok!- mondta és hősünk felé irányította a fekete pisztolyát.

- Maga ott volt Sochy előadásán ugye?- kandikált ki Steal az ágy mögül.

- Ez most már tök mindegy!- célozta be Odd hősünk fejét- Auf Wiedersehen Herr Ste- harapta el a nyelvét Odd, mert fejének egy súlyos tárgy csapódott.

Sochy kistáskája volt az, aminek köszönhetően Agent Odd, fejét még az ajtófélfába is beverte és elájult a földön.

Steal most boldogan kelt fel az ágya mellől, de megfogta a bal vállát, mert belenyilallt a fájdalom az összevarrt sebébe.

- Tudod Sochy… - mondta, mikor már teljesen felállt- Most valahogy tök örülök neked! De csak most!- tette hozzá Steal.

- Most is én mentettelek meg!- mondta nevetve Sochy- Jól vagy?- kérdezte érdeklődve és odament Stealhez, hogy felsegítse hősünket a kiegyenesedésben.

- Köszi.- hálálkodott hősünk és kiegyenesedett- Ki ez?- nézett a fejbekólintott nőszemélyre.

- Nem ez, hanem ő! Te bugyuta!- koppintott Sochy gyengéden Steal orrára- Nyelvhasználati vétség! Emberekre nem úgy kérdezünk, hogy „Ki ez?”!- javította ki hősünket Sochy, mert igaza volt.

De csak most!

- Jól van, akkor ki ő?- javította ki magát Steal.

- Agent Odd.- hangzott a rövid válasz- Ott volt az előadásomon. Biztosra veszem, hogy annak az embernek a beosztottja, aki meg akart minket ölni…

- Corny Simson?- kérdezte Steal és felült az ágyára.

- Igen ő neki!- állt vele szembe Sochy kisterpeszbe- Vajon, mit mondhatott neki az otthoni gyűjteményemről, ami miatt az összesnek nyoma veszett? Lehet hogy megemlítette az Atlantiszi vonatkozásukat?

- Ööö…- koncentrált Steal megint egy igazán más témára, de aztán megrázta a fejét, hogy gondolatokban is visszarázódjon- Na, ja… Atlantisz… persze!

- De Steal! Szerinted miért lopták el az összeset?- lengette meg a kezeit Sochy- Szinte mind nálam volt, csak egy-kettő került az egyetemedre…- próbált meg gondolkodni Sochy.

- Tőlem is már ellopták…- tette hozzá szomorúan Steal.

- Na látod!- csillant fel Sochy szeme és csettintett egyet- Az összeset ellopták…- mondta Sochy, és látszott rajta, hogy eszébe jutott valami fontos, amit Steal nem tud- Kivéve…- emelte fel a mutató ujját Sochy.

- Kivéve melyiket?- kérdezte érdeklődve Steal és összeráncolta a homlokát.

- Izlandon maradt egy imádkozó bika alakú kis tároló edényféle, meg egy görög irat. Azt hiszem ezeket te ajándékoztad oda annak az embernek, aki ott maradt az ásatás után. Valamilyen Teszkónak…

- Tuskónak! Hát persze!- csettintett egyet Steal a nyelvével és felkelt az ágyról.

- Akkor?- kérdezte aranyosan Sochy és csípőre rakta a kezeit.

- Mi van akkor?- kérdezte értetlenül hősünk és Sochy kékszemeibe nézett.

- Eljössz velem Izlandra?

- Miiiiíííiiíí?? Vissza oda?- lepődött meg hősünk- Ho-ho!- csillapította Sochyt- Álljon meg a menet! Arra hetekkel ezelőtt el kellett volna kezdeni felkészülni!

- Nem baj, csak egy kis kaja, meg egy jó meleg bunda kell mindkettőnknek és ennyi! Na, akkor?- mosolygott Sochy ellenállhatat-lanul Stealre, majd rákacsintott.

Steal elgondolkodott egy kicsit magában. Megvakargatta az állát, aztán a fejét, és végül a sebhelyét.

- Nos… ki kell emelnem, hogy amiért odamegyek semmilyen kapcsolatban nincs Atlantisszal! Csak is azért megyek, mert logikus, hogy Corny is azt a hiányzó edényt fogja keresni, és szeretnék neki keresztbe tenni… De vigyáznunk kell!

- Miért?- kérdezte Sochy kíváncsian, mert az volt, bár tudta, hogy nem szabad annak lennie, mert az öregít és erre nincs semmilyen krém.

- Ha minden igaz, és ha a belső informátorom nem tévedett, akkor Corny Simson és az emberei is ott lesznek, mert mostanában több ásatást kezdtek el arrafelé a nácik.

- Akkor, mire várunk még?- kérdezte Sochy, majd Stealnek nyújtotta az ingjét és az új kalapját, miközben rátrappolt a földön még mindig eszméletvesztett Oddra a tűsarkú cipőjével, aminek köszönhetően egy sárgás-gennyes folyadék szivárgott ki a nő köldökéből.

Steal huncutul Sochyra nézett, majd elvette a kalapját és a fejére illesztette.

5. Fejezet: Egy újabb támadás 1.rész

…New Yorkban vagyunk, három nappal Sochy lakás felrobbanása után…

Az ég tiszta volt, leszámítva azokat a szmogos, savas eső felhőket, amiket a nagyvállalatok felhőharcolói karcoltak ketté a magasban. Az egyik karcoló még meg is hajolt egy kicsit, mer nem szerette volna, hogy egy elszánt terrorista által eltérített utasszállító beleszálljon, mint majd a mellette most épülő kereskedelmi központba…

Madártávlatból, gyönyörű kilátás nyílott a városra. A zöldellő parkok, a békés családi házak, a szép sugárutak, a hipermarketek, a sarki fűszeresek, utcai újságosok, akik sose adják vissza a visszajárót, öt csillagos hotelek, panziók, gyorséttermek, bungalók, sorházak, a köztük lévő sikátorok, és a szemétkupacok felejthetetlen látványt nyújtottak. Látható volt még az Ológia Egyetem is, ahol hősünk dolgozott, de most jelenleg nem ott volt.

Most a Városi Kórház második emeletén, a 648713-as szobában lábadozott.

A kórház kulturált volt. Minden szoba mellé járt legalább két miniszoknyás nővér[1]. (Ez talán lehet az egyik magyarázat arra, hogy a kórházban miért szinte csak férfiak voltak betegek.) Na, mármost ez a miniszoknyás cucc, csak akkor volt rossz látvány, ha ezek a személyek férfiak voltak. Női betegeknek, biztos jó volt, de, mivel itt is működött a demokrácia, és a férfi betegek sokkal többen voltak, ezért ezt rossznak tekinthetjük.

Na, ugorjunk tovább a nővérekről, úúú, ejha, bár annál a saroknál lévőnél elakadnék egy kicsit…

Na, mindegy…

Tágas folyosói voltak, fehéres kékre lefestve. Több szintes volt és könnyen el lehetett jutni a különböző részlegekbe.

Délelőtt volt, kábé úgy kilenc óra körül lehetett.

Mák lépett be a kórházba. Körbenézett, majd egy váróterembe ment és ott, mivel nem volt jobb dolga, köbe-körbe kezdett el járkálni.

Steal orvosát kereste, aki elvégezte rajta a beavatkozást Egy doktornőt keresett. Nagyon remélte, hogy összefut vele.

Váratlanul a váróterem sarkánál egy doktornő fordult be.

Máknak, mihelyt meglátta, elállt a lélegzete. Csak a doktornőre tudott koncentrálni. Szív verésének ritmusa felgyorsult, és úgy érezte nem fog tudni beszélni, mert egy gombóc alakult ki a torkában, ami most már a szájában és az orrában telepedett meg.

Annyira megbabonázta a doktornő barnás fürtjei, hogy most teljes erőből nekiment a falnak, és hátra kiterült, a földön.

A doktornő természetesen odasietett, hogy megnézze, nincs-e valamilyen baja.

Ő még nem tudta, hogy egy jól megszerkesztett terv áldozata lett.

- Bekapta a csalit! Hiihhiih!!! És be is fogja! Még ma! HIHHHIHIHI!- mondta magában Mák, mire elmosolyodott, és előre a mai estére gondolt.

Ekkor érkezet hozzá a doktornő. Leguggolt és Mák felé hajolt. Megnézte a pupilláit, meghallgatta a szívét, majd a pulzusát megmérte. Nagyjából mindent rendben talált. Ekkor nyitotta ki a szemét Mák.

- Jajj!- mondta Mák, úgy, mintha fájna a feje- Doktornő! Köhüm!- színészkedett Mák- Köszönöm, hogy megmentette az életemet!

- Oh, igazán semmiség.- legyintett- Nem csináltam semmit.- szabadkozott a doktornő.

- Oh, dehogynem! Mondja… hogy tudnám ezt jóvátenni?- kérdezte Mák és a doktornőre pillantott, de választ nem várva, saját kérdésére felelt- Ma este egy étteremben?

A doktornő értette a célzást. Elmosolyodott és huncutul Mákra nézett.

- Oké!- egyezett bele a játékba.

- Jól van! Akkor majd ide jövök nyolcra önért, kedves… ööö…

- Angelina.- egészítette ki a doktornő.

- Angelina.- ismételte Mák nagy beleéléssel- Szép név!- mondta és a nőre mosolygott, aki visszamosolygott- Én Mák vagyok.- fogtak kezet- Örülök a találkozásnak!

- Úgy szintén!- válaszolta a doktornő vidáman.

Mindketten felkeltek, természetesen Mák felsegítette a doktornőt, majd leporolta magát, és szépen a nőre nézett.

- Mondja, szépségem, Angelina! Merre lábadozik Stainless Steal, a barátom? Melyik szobában?

- Őt hozták be az este, három nappal ezelőtt? Ugye?

- Pontosan! Hogy maga mi mindent tud? Én csak ma tudtam meg és egyből idejöttem.- adta elő Mák a kis füllentését, hisz már volt Stealnél.

Már akkor is ott volt, mikor a hordágyra rakták.

- A barátja ott van!- mutatott egy hosszú számkombinációval rendelkező szobára a doktornő.

- Köszi Angelina! Akkor, ma, nyolckor, a kórház bejáratánál!- lépett az ajtó felé Mák.

- Ott leszek!- hangzott a csintalan válasz és a doktornő is folytatta az útját.

Mák elfordult, majd az ajtóhoz ment. Majdnem felugrott volna örömében, de tudta, hogy ezt nem szabad így kimutatni. Csak legyünk egy kicsit előzékenyek, és titokzatosak. Akkor minden sínen lesz! Bekopogott a szobába, de senki sem válaszolt.

Kinyitotta az ajtót, majd belépett a szobába és becsukta maga mögött azt.

A szobában fél sötétség uralkodott, mivel az ablaknál el volt húzva a függöny, hogy a beteget ne bántsa a fény. Steal a szoba közepén egy ágyon feküdt. Éppen pihent. Mindkét oldalon mellette, különböző műszerek mutatták a szívritmusát, a vérnyomását, meg az agyhullámait, de az a készülék valószínűleg elromlott, mert csak egy egyenes vonalat húzott úgy, mint az agyhalottaknál. Bal válla be volt kötve a lövés által okozott seb miatt, ugyanúgy, ahogy a homloka is. Az egyik karjába valamilyen ételízesítővel ízesített sárgás hagymával és répával telli sósfolyadék volt kötve, mert az infúziót összetévesztették a konyhán a tyúklevessel. A szobába nem is volt szinte más, csak néhány szék, a magánvécé az ajtó mellett, és a kézmosó, meg egy fehére festett szekrény. Az egész szoba pedig fehérre és kékre volt festve. Mint a folyosók.

Mák közelebb ment Stealhez és feltérdelt az ágyra, hogy megnézze a vállán a kötést, de az egyik monitoron lett egy nagy kiugrás. Mák felpillantott a monitorra. A monitoron az első kiugrást követően egy folyamatos nagy amplitúdójú ciki-cakkos egyenes jelent meg.

- Ej, ha. Ez valami rosszat jelenthet?!- kérdezte bizonytalanul Mák, mire Steal kinyitotta a vörös szemét, ami elkerekedve türemkedett ki a koponyájából, úgy, minthogyha felfújták volna, mint egy lufit.

- Nem kapok levegőt!- próbálta ordítani Steal, de csak hörögni tudta rekedtes hangjával, miközben a fején az összes ér kitüremkedett.

- Csak próbáld meg!- mondta Mák izgatottan és Stealhez hajolt- Nagy levegő és ennyi…

- Nem tudok, mert a golyóimon térdelsz!- nyögte ki végre Steal a baját, de már az ájulás kerülgette.

- Oh, bocsika.- mondta Mák és azonnal leszállt Steal ágyáról, valamint a golyóiról, majd leült egy székre, amit az ágy mellé húzott.

Steal megkönnyebbülten felsóhajtott, majd csönd lett. Semelyikük se szólalt meg. Aztán egyszer csak mégis Mák kezdeményezett párbeszédet.

- Sochy mindent elmondott.- mondta és kinézett az ablakon, amin most a nap fényesebben sütött be.

- Oh, tényleg?- fordult Mák felé hősünk a fél szemére hunyorítva- Khöhmhmmm.- krákogott hozzá egyet.

- Ja.- válaszolta Mák röviden és velősen, majd Steare nézett- Néhány ember meg akart titeket ölni, de te megmentetted az életét.

- Valóban ezt mondta?- nézett Steal gyanakodva Mákra.

- Nos, ööö… - vakargatta meg a tarkóját Mák- Nem.- nézett az ablakra- Azt mondta, hogy a szobájába menekültél és, hogy ő mentett meg téged a totális haláltól…

- Totális halál?- mordult fel Steal- Mi?!- kiáltotta- Nincs is ilyen szókapcsolat!- nézett a plafonra hősünk- Ostoba egy nő! Á…- legyintett a levegőbe egyet- Nem kellett volna el mennem! Mindig valami galibába keveredek, ha látom… Sochy meg a saját ostoba elképzelései… Ez az Atlantisz, az elveszett kontinens is! Áh! Hókum az egész! Ha megnézzük, Pangea szétválásánál nem volt elég hely sehol egy másik kontinensnek. Ennyi! Kész-passz! Ügy lezárva! Good bye! The end!

- De Steal…- változtatta Mák bizalmasra a hangnemét- …valamilyen oka kell, hogy legyen annak, hogy meg akartak ölni titeket, és annak, hogy Sochytól is ellopták az összes Izlandról származó leletet úgy, mint a miénket is… Az a német fószer, Simson, vagy ki.

---

[1] Itt Magyarországon, mi a „nővér” szó alatt szinte mindig egy kedves nőt értünk, mert a szóban már benne van a „nő”. Ez azonban Angliában, az USA-ban, és sok más külföldi országban egy összefoglaló név, a doktor asszisztensére, amibe a férfiak is, és nem csak a nők, beletartoznak.

Mikulás ajándéka : 4. Fejezet: Hokumburg 2.rész

- Most figyeljen!- mondta és előre tolta az egyik kis kart a konzolon, miközben a panelt a golyók felé irányította.

A konzolból egy halványkékfény hatolt ki a két golyóra, amik elkezdtek ennek következtében remegni, mialatt mindkettő, sötétkék fényt sugárzott ki. Ezt követően, volt egy kisebb impulzuslökés, minek középpontja a két, fénylő golyó volt. Ennek hatására a két golyó közelében, az asztalon fekvő dolgok arrébb tolódtak, majd a fénylő objektumok felemelkedtek az asztalról és egymás körül kezdtek el keringeni, mint a bolygók a napkörül. Most még fényesebben ragyogtak.

- Látja, hogy mire képes a technika? A frekvenciát csökkentem…- tekert meg valamit a doki a konzolon- …miközben a hullámhosszt növelem…- nyomott meg egy kéken villogó gombot ugyanott- …az így kialakult kék színű fényhullámnak a periódusa nem változik…- gondolkodott hangosan a doki, miközben elkezdett feltöltődni a panel.

- Egészségére!- izzadt meg kicsit Corny, mert rájött, hogy nem egy buta emberrel van dolga.

Csak iszonyat rondával.

- Köszönöm, de nem tüsszentettem.- válaszolta udvariasan a doki, miután megnyomott egy újabb gombot a távirányítón, aminek köszönhetően már egy erősebb kék fénycsóva csapódott be a golyókra, minek hatására az egymás mellett keringő, fényes golyók megálltak egy bizonyos magasságban, viszont folytatták a keringést, miközben egy kék, leheletfinom burok jött létre a két golyó körül.

Simson és a doki ámulva figyelték, hogy mi is fog most történni. Halványlila segédfogalmuk sem volt arról, hogy mi történhet, vagy, hogy mi ez a kék burok a két golyó körül. Ez már a tudomány ismeretlen határa volt számukra.

És számunkra is.

Mindketten mozdulatlanul álltak. Szájuk eltátva. Szemük pedig kikerekedve.

- Mu…száj…- nézett el nagy nehezen Simson és lassan elindult egy szék felé, de úgy mozogott, mintha valamiféle láthatatlan erő visszatartaná- …vala…mit kipróbálnom!- kapta fel a közeli vasszéket, majd kis hezitálás után a golyókhoz vágta.

- Tizedes NEEEE!- kiáltotta Dr. Űbermensch kis fáziskéséssel, mert az ő tekintetét is valami rabul ejtette a gömbök felől, de mikor pislantott, már nem tudta Simsont megállítani.

A vasszék egy villanással, mintha magnézium éget volna egy pillanatig, darabokra tört.

Csak a szék támlája maradt Simson kezében, aki csodálkozásában azt is a földre ejtette és tett egy lépést hátra.

- Ilyet még soha életemben nem láttam!- mondta földbegyökerezett lábakkal a doktor és Simsonra tekintett.

- Ez valamiféle erőmező lehet! Mint a képregényekben! Nem tud semmi se áthatolni rajta!- mondta Simson, majd a doktorra nézett- Van még valami, amit meg akar mutatni? A Führer mondjuk csak erre volt kíváncsi.

- Várjon! Még az utolsó gomb… vajon még mi történhet?- kérdezte a doki izgatottan és szemeiben a hatalomvágy és kíváncsiság szikrái csillantak fel.

A doki most lenézett az irányító panelra és szögletes mozdulattal megnyomta az utolsó gombot, majd egyből felpillantott, hogy ne mulasszon el semmit.

A két golyó egyre gyorsabban és gyorsabban kezdett el keringeni, szinte egy világító ponttá olvadva össze. Dr. Űbermensch a mütyürrel a kezében az asztalra mutatott, mire a kristályokból egy zöldeskék fény verődött ki, és megvilágította az egész asztalt. Az asztal felemelkedett egy kicsit, majd szép lassan elkezdett vízszintes tengelye körül elfordulni. A forgás miatt az összes eszköz és tárgy leesett a földre, de szerencsére nem nagyon tört össze egyik sem, mert a szőnyegre estek. Viszont az asztal folytatta a keringését a levegőben, addig, míg fel nem gyorsult annyira, hogy már úgy látszott, mintha csak egy helyben lenne. Dr. Űbermensch újra megnyomta az utolsó gombot, mire csökkent az asztal fordulatszáma, majd megállt, pont fordítva, és a földre esett.

Úgy értem azokra a tárgyakra, amik eddig még nem törtek szét, de most egy nagy „Ccssöörrrr” hanggal széttörtek a szőnyegen.

Dr. Űbermensch közelebb lépett a felfordult asztalhoz, megkocogtatta a lábával az egyik eltört cserépedénydarabot, majd Simson felé fordult.

- Tudja, hogy mit jelent ez?!- tartott hatásszünetet- Egy hatalmas fegyver van a kezünkben!- jelentette ki a Doki és ördögien összeráncolta a homlokát.

- Ezt hogy érti?- kérdezte értetlenül Simson.

- Ezzel az energiával láttuk, hogy pajzsot lehet létrehozni… amin még a fém se jut át! Ráadásul megtudnám alkotni a Führer nagy álmát! Egy elsöprő energiabombát! Persze ahhoz még kéne néhány ilyen kis golyó… vagy képzelje csak el Tizedes… ha annyi energiát tudnák ezekből a kristályokból kiszedni… hogy a Földre irányíthatnánk a hatását!- tartott újból szünetet- Meg tudnánk változtatni a föld forgását a kristályok erejével, aminek köszönhetően a napok nem előre, hanem visszafelé folynának!

- Ez akkor azt jelentené, hogy vissza lehetne menni a múltba?

- Lehetséges!

- Végre, el tudnám törölni azt a szabályt, hogy csak hat éves korig kaphatnak a gyerekek apró részeket tartalmazó, fulladás és életveszélyes Legót!

- Ööö…- nézett Simsonra a doki furcsán- …igen! Megtehetné!

- Én sose kaptam Legót!- kezdett el szipákolni Simson- Pedig annyira akartam…- sírta el magát Simson- De helyette hüp csak ”vidám” olvasókönyvet kaptam hüp, amit mellesleg utáltam…- szívta fel sárgás váladékot az orrába- …mert még nem is tudtam olvasni. ÁHÁHHÁÁH!!!- kiáltotta- Három évesen! Hüp. Fújj!

- Igen!- bíztatta a doki Simsont- Mondom, megtehetné! Képzelje csak el Tizedes…- fogta át a vállát Dr. Űbermensch Simsonnak- …hogy megtudnánk azt a leg alapvetőbb kérdést, ami már kezdetektől minden ember agyát izgatja!- tartott egy kis hatásszünetet a doki- Eddig még senki se tudta kitalálni! Egyedül talán csak Mr. Gott tudja.- mutatott fel az égre a doki, amin egy hatalmas villám csapott keresztül.

- Mit?- szippantotta vissza újból az orrába a trutyit Simson, és megtörölte az üveges szemét, aki éppen pont ekkor üvegezett a barátaival a teremben, ahelyet, hogy inkább rendesen üvegezett volna.

- Mit-mit!?- kérdezet nagyzolva a doki- Hát a Hókum-lottó számait emelkedő számsorrendben!

- Mekkora a nyeremény?- kattant rá a témára a tizedes.

- Amióta van a falú, senki se nyerte meg. Azóta gyűlt a mani. Ha jól tudom tizenkét milliárd-millió márka!

- Az már pénz!- vidult fel Simson, és kizavarta az üvegezőket a teremből.

- De egy másik nagykérdésre is megtalálnánk a választ!- folytatta a doki- Arra, hogy hogyan is keletkezett a világ, és azt, hogy mi dolgunk a földi porhüvelyünkben. Akkor a mi kezünkben lenne az egész világhatalom!

- Mitől lenne a mi kezünkben a világhatalom, ha tudnánk a világ keletkezésének történetét?- kérdezte Simson és a dokira sandított, mert nem értette, hogy a világhatalom és a világkeletkezése hogyan függ össze.

A doki most elgondolkodott egy kicsit.

Megvakarta a buksiját, majd az egész arcán végighúzódó karcolást.

- A rossebb tudja!- fakadt ki- De hát a forgatókönyvbe ez van írva! Ez a könyv tárgya… Vagy… valami ilyesmi! De biztos hasonló!

- Oké! Na, jól van!- egyezett bele Simson- Mire lenne szüksége mindezekhez dokikám?

- Szerény véleményem szerint kéne még, legalább három ekkora nyugalmi energiával rendelkező kristálygömb. És az a baj, hogy ehhez foghatót még nem láttam ezelőtt soha. Nem behatárolható kőzet. Nem szénből, vagy általunk ismert anyagból van…- néztek össze- Hol találták tizedes ezeket?- és a még mindig lebegő golyókra mutatott a doktor, amik egyszer csak elkezdtek a földön fekvő tároló edényükbe visszalebegni, majd az edények bezárultak, magukba rejtve a kristályokat.

- Mindegyiket…- gondolkodott el Simson- Izlandon…- nézett Corny a doki szemeibe- Ohó, várjunk csak!- kapott a fejéhez Simson- Akkor ott több is lehet! Az USA-ban már nincs több, illetve informátoraink figyelnek minden ilyennel kapcsolatos telefonbeszélgetést, titkos találkozásokat, sőt még egymást is. Semmi sem kerüli el a figyelmüket!

- Akkor jó! Minél előbb kezdjük meg az ásatásokat Izlandon, annál nagyobb az esélye, hogy gyorsabban találjuk meg a hiányzó darabokat, mármint ha egyáltalán léteznek!

- Körülbelül már egy hete elkezdtük, de kevés emberrel. Azonnal megyek és megszervezem az utánpótlási csapatot. Kellenek geológusok, mérnökök, katonák, sarkkutatók, meg miegymás… oh, és egy… tudós! Akkor Ön lesz az?!

- Rendben!- egyezett bele Dr. Űbermensch- Akkor összekészülök az indulásra!

- Gut! Auf Wiedersehen!- mondta Corny és kiment a laborból, hogy a legjobban felkészült, és kiképzett embereket válogassa össze az SS-ből a feladatra.