- Felvetted a nyakláncot és valahonnan akkora energiára tettél szert, hogy széttörötted a szobrocskát. Kivetted a golyót és beleraktad a halacskába…- mondta Steal, de ekkor újból beindult a kattogás és a szerkezet újból működött.
- AZT MONDOD, HOGY EZT MIND ÉN CSINÁLTAM, ÉS NEM EMLÉKSZEM RÁ?- kérdezte Sochy kiabálva, mert hangosan csikorogtak a kövek a falban.
- Igen!- válaszolt Steal, de ekkor az egész fal kéken felvillant és kettényílott a freskó.
Ami a teremben volt, az elkápráztatta őket.
Mármint elkápráztatta volna őket.
Mert hát ugye sötét volt.
Annak ellenére, hogy a fáklya még mindig égett.
Steal lehajolt a fáklyáért. Megmarkolta, majd feljebb emelte, így valami kis fény is bejutott a kamrába, ami most nyitódott ki.
Még csak az ajtó előtt álltak. Steal előrébb mutatott a fáklyával, amiről elégett rongydarabok potyogtak le. Hősünk lepattintotta a kőköröket a helyeikről, majd elrakta a hátitáskájába, nehogy ne tudjanak tovább menni, ha esetleg szükség lenne azokra.
Hősünk megrázta a fáklyát, ami egyre halványabb fényforrásként szolgált. Steal és Sochy összenéztek, majd egyszerre elléptek, el a helyükről, be az ismeretlenbe.
Már a teremben voltak.
Még mindig semmit se láttak, olyan sötét volt.
Azonban Steal következő lépése megint egy pedálként szolgáló kőre esett. Kötelek, láncok feszültek, kövek csikorogtak és egyszercsak egy nagy bumm-mal, mögöttük a fal bezárult.
- Meg vagy Sochy?- kérdezte Steal és meglobogtatta a fáklyát, mert már alig égett rajta valami.
- Igen, megvagyok.- hangzott a törékeny női válasz, de ekkor valahonnan egy suhanlat, elfújta a még égő fáklyát.
Teljes sötétség lett úrrá a teremben.
Azonban egy-két perc múltán a fal ismét kattogni kezdett, majd a fáklyák a teremben maguktól meggyulladtak.
Szép sárgásan kezdtek el égni.
Egy nagy kör alakú terem volt az egész, aminek a kúpos tetejét öt-hat bikaszobor tartotta. Átmérője volt legalább 6 milliárd, de ennek a hosszra kb. 10 méter lehetett. A terem középpontján, fent egy halványkékes fénnyel égő fáklya lógott, csillárként szolgálva.
A terem alján pedig egy körkörösen megszerkesztett hatalmas város makettje helyezkedett el. A város közepe a koncentrikus körök közepén volt, ahol két, maja illetve azték templom keverékéhez hasonlítható templom állt. Eme hatalmas, templomok mellet még a központban volt három, kis, tégla alakú épület, amik valamiféle kis szentélyek lehettek. Az egyik előtt egy híd állt, ami a második szigetgyűrűhöz vezetett. Azon különféle méretű emeletes házakhoz hasonlító épületek voltak, mellettük meg egy nagy fal, amit helyenként bástyák díszítettek. Ez a fal sárgára volt festve. És volt egy ennél is szélesebb körgyűrű, amin dokkok, kikötők, hatalmas, a római vízvezetékekhez hasonlító csatornák, és különféle nagyságú piacok voltak szétszórva. Persze itt is volt néhány magasba ívelő ház. Ha, tippelnem kéne, lehettek mondjuk úgy 12-14 szintesek azok a házak. A szigetgyűrű külső peremén, pedig, legalább kétujjnyi vastag fal volt. Ez nem sárgára lett festve, ellentétben a belsőbb fallal, hanem kékes-zöldes színűre.
A három körgyűrűt mély árkok választották el egymástól, amik tele voltak vízzel. Azonban a központi sziget egyik szentélyétől, (ami a két zikkurattal szemben helyezkedett el) a legkülső szigetgyűrű pontjáig egy nagy híd kötötte a körív alakú szárazföldeket össze, amin úgyszintén voltak piacok és lakóházak. Minden helyet kihasználtak a város építészei.
Az összes épület alapja egy nagy négyszög volt. Ezek viszont, ahogy haladunk felfelé, egyre jobban összeszűkültek és a tetejük, vagy lapos volt, (persze valamerre lejtett, az eső miatt) vagy pedig kör kupolás. A szigeteken több oszlopcsarnok is volt, és ezek mellett a zöld területek se voltak visszaszorítva a városban. A kikövezet utakat, különféle fák díszítették, nem beszélve az 1.-2. emeletekig érő bikaszobrokról.
A második szigetgyűrű azonban nem ért össze a templomok mögött, mert ott egy óriási, még a templomoknál is sokkal magasabb hegy emelkedett ki a földből. Azonban ez nem jelentett akadályt a város lakóinak, mert egy alagúttal a hegy belsejébe az összeköttetést is megoldották. Valamint a hegyoldalba is építetek vízvezetékeket, meg lakóházakat kis kertekkel, de nem haladtak sohasem magasabbra, mint a templomok legfelső lépcsőfoka. Szóval, ha képzeletben meghúznánk egy vízszintes vonalat a templom legfelsőbb lépcsőfokánál, annál magasabb pont a városból, csakis a templom oltárai voltak.
Ezzel a heggyel egy vonalban, volt még két hegy, ami már a várost nem érintette. Az egyik a várostól jobb oldalra, míg a másik balra volt. Azonban ezek, mivel túl nagy volt a város makettje, nem fértek el a teremben, és így a hegyek félbe voltak függőlegesen szelve. Mindegyik hegy magasabb volt a templomoknál, de az egyik még a középső hegynél is gigantikusabban emelkedett ki a földből.
Nagyjából így nézett ki a makett.
- Úr Isten! Állt meg egy helyben Sochy- Hát, ez AZ!- kiáltotta el magát boldogan- ATLANTISZ!
- Egy kis modell a városról!- mondta Steal és végignézte szótlanul a makettet.
- Pont ahogy Platón leírta!- ámuldozott Sochy és a modell elé térdelt le, majd örömében könnyeket hullajtva nézte a várost.
- Sochy!- szólt hősünk és elejtette a kialudta fáklyát a kezéből- Most már, akármit mondhatsz!- tette Steal Sochy vállára a kezét- Hinni fogok neked!- mondta, még mindig a kisvárost nézte.
Sochy nem bírt elmozdulni örömében. Steal viszont tett egy nagy lépést és a makett oldalához lépett, az egyik különálló hegyhez. Leguggolt és belenézett a sötétkékvízbe.
Először nem volt benne semmi, de másodpercek múlva, furcsa ökörnyálszerű kék fonalak kezdtek el mozogni, majd összeálltak egy szóvá.
Steal összeráncolta a homlokát, közelebb hajolt és az így kialakult írásra nézett.
- Atlanti… óceán?!- olvasta fel hangosan a vízben kialakult jeleket.[1]
Steal most Sochyra nézett tágra nyílt szemekkel és tovább haladt a makett mellett.
A külső vízperemben az előző felirat mellett több kiírás is megjelent, hozzá nyilazva magukat az épületekhez. Ilyen volt például „a Nagy Vízvezeték Vezeték”, vagy „a D-i Fő Kikötő”, de szerepelt még ott „a Tízek Piaca” és „a Déli Dohos Dokk” kifejezés is. Persze ezek mellet még sok minden más is volt, de ha fel kéne sorolnom, akkor ennek a könyvnek sohase lenne vége, ezért inkább hanyagoljuk.
Sochy felkelt a földről és ő is elindult a makett mellett, de a másik irányba. Belenézett a vízbe, és ő is látott hasonló kiírásokat. Sochy egy pillanatig megállt, hogy elolvassa a kialakult szöveget, majd tovább haladt, de a mellette lévő fal hírtelen kéken kezdett világítani.
Egyre fényesebben ragyogott, ahogy Sochy közeledett ahhoz.
Sochy megfordult, a fényforrás felé. Steal is észrevette, és egyből Sochy mellé futott.
A falon apró betűs írás fénylett. Olyan kicsik voltak a jelek, hogy nem tudták elolvasni őket.
Sochy közelebb lépett és belenyúlt a zsebébe.
Steal furcsán nézett rá és összeráncolta homloka minden pólusát.
Sochy elővette óvatosan, és kicsit félve, a nyakláncát, ami most még ragyogóbban égett, mint valaha. Steal lépett egyet, hogy lássa, hogy mit csinál.
Sochy Stealre nézett, ami jó jel volt. Azt jelentette, hogy még lélekben is hősünk mellett van, nem pedig a Bahamákon kalandozik.
Sochy a falhoz érintette a nyakláncai kristályait.
A falon egy hullám söpört végig. Olyan hullám, amit akkor tapasztalunk, ha egy kis kavicsot dobunk a vízbe. Az írás megmozdult, majd a betűk elkezdtek átalakulni, és helyet cserélni. Végül a szemük elé egy teljesen angol szöveg alakult ki, amit már fordítás nélkül is el tudtak könnyedén olvasni.
- Ez… ez Atlantisz története!- mondta kicsit habozva Sochy és megtörölte a szemét, hátha rosszul lát.
De jól látott!
- Most fény derülhet az igazságra!- mondta Steal és elkezdte olvasni.
A kezét a falra rakta, ami megint csak egy olyan hullámot idézett elő amilyen az előző volt, de most a betűk nem keveredtek össze.
- Ez az a rész, ami a város pusztulásáról szól!- mutatott Sochy a fal aljára és leguggolt oda, hogy jobban szemügyre tudja venni.
Steal is melléguggolt.
[1] Mivel az atlantiszi írás egy ősírás, benne minden ma létező szó, kifejezés megtalálható a különböző népek nyelvéből összekeverve így tudta hősünk elolvasni a jeleket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése