Talán azért is, mert azt talált!
- Úr Isten, ez azt jelenti… hogy mi találtuk meg Steal! Már évekkel ezelőtt!- nézett örömtől ragyogó szemmel Stealre Sochy- Ha előbb a kezeim közé kerülhetett volna…- vitte el a hangsúlyt mérgesbe Sochy- DE NEEEEM! NEKED muszáj volt valamit adnod annak a tuskónak!- kezdett el Sochy Steallel kiabálni.
- Megmentette az életem!- érvelt Steal- És különben is… a neve Tuskó, nem a jelzője!
- Elég legyen az értelmetlen veszekedésből! Mi áll benne?- kérdezte Simson, most még mérgesebben és gorombábban.
- Nem olyan egyszerű ógörögül olvasni, főleg, ha a szótövek Homérosz előttiek és a tarkómhoz nyomnak egy automata fegyvert kibiztosítva! Értse már meg!- mondta ingerülten hősünk, majd letörölte homlokáról a gyöngyszemeket és tovább olvasta Sochyval az iratot, miután persze Sochy abbahagyta hősünk hibáztatását.
- Ebben a fejezetben…- mutatott hősünk egy fejezetre- …a Kis-Ázsiánál is nagyobb területű kontinensről van szó, ami egyszer csak elsüllyedt egy nap és éjszaka alatt…- halkult el Steal hangja, mert rájött valamire, majd Sochy felé fordult komolyan.
- Atlantisz!- csillant fel Sochy szeme- Látod, nem is hókum! Színte mindenki írt róla! Nem lehet kitaláció!- bökte oldalba hősnőnk Stealt.
- Oké!- mondta Steal, majd visszafordult és újból olvasni kezdte az iratot, úgy ahogy Sochy is.
- Jó, Atlantisz!- vonta meg a vállát Simson- Oké! Nincs valami, ami valamiféle energiáról, energiaforrásról ír?
- De! Most tartunk annál a résznél! Várjunk csak!- tette az egyik sorra az ujját Steal és elkezdte olvasni- Itt ír egy… orichalcum nevű fémről… a tűz fényének nevezi. Úgy, mint Platón is.- nézett fel egy pillanatra hősünk Sochyra- Értékesebb, mint az arany! Legalább is itt ezt írja! Meg…- komorodott el hősünk arca- van… valamiféle funkciója is! Itt…- mutatott két szóra hősünk- Ennek a két szónak denotatív és konotatív jelentése is van!
- A MI? Köhüm?!- kérdezte ostobán Simson, mert műveletlen volt.
- Azt jelenti egyszóval, hogy kétértelmű ez a szó!- mondta Steal- Egyszer lehet… valamiféle…
- Szívvédő.- fejezte be a mondatot Sochy és szinte el is felejtette, hogy most tarkójához egy igazán veszélyes fegyvert nyomnak.
- Úgy van!- helyeselt Steal, aki ugyanígy elkezdte elfelejteni, hogy fogságban vannak- De a másik fordítása lehet egy…- gondlkodott el hősünk.
- Lehet…- görbítette a száját Soch- …talán… egy… energiaadó!- folytatta Sochy és felcsillant a szemében az öröm.
- Helyes! Talán ez lehet a legjobb fordítás rá!- egyezett meg Sochyval hősünk és véletlenül egymás kezéhez értek.
Egymásra néztek, összemosolyogtak, majd megfogták egymás kezét. Mindketten egy olyan boldogságot éreztek, ami talán akkor érez az ember, ha megoldott egy hatalmas nagy gondot. Mint például ezt is. Vagy mint, egy kisgyerek karácsonykor, mikor éppen egy új ajándékot foghat a kezében.
- EZ KELL NEKÜNK!- kiáltotta el magát Simson ami elkergette ezt a rendkívüli érzést hőseinkben, mert egyből észrevették, hogy bármikor kinyiffanthatják őket.
- Várjon, ezzel még nincs vége!- mondta hősünk és tovább olvasta az iratot Sochyval.
Most elengedték egymás kezeit és az irat felé fordultak.
- Na, még mit ír?- kérdezte buzgón Corny, mintha érdekelné.
Steal arca elkomolyodott. Felemelte tekintetét és maga elé bámult. Elgondolkozott, majd Sochyra nézett gondterhelt arckifejezéssel, miközben Sochy elkezdte hangosan olvasni a forrást.
- Atlantisz szigetét egyetlen balszerencsés nap és éjjel alatt elnyerte a tenger mélye. Szinte minden ember elpusztult rajta, azonban néhány hajónyian túlélték ezt a csapást és több szigeten új alapokra építve megújították a birodalmat…- olvasta a forrást Sochy, de felnézett- Proklosz is írt ezekről a szigetekről a Tiamoszhoz írt alkotásában, de abban név szerint nem említ egyetlen egy szigetet sem.- nézett Sochy Stealre.
- És itt írja, melyek azok a szigetek?- kérdezte Simson egyre jobban érdeklődve.
- Igen! Ott vannak leírva!- mutatott Steal az írás utolsó négy sorára, mert már őt is kezdte érdekelni, de természetesen nem hit benne.
- Tényleg!- döbbent rá Sochy- Azt írja, hogy az egyik ilyen sziget… a… jégföld… a másik az… Atlian sziget, a harmadik Knóssz szigete, és itt megszakad az írás.- konstatáltatta Sochy.
- A jégföld valószínűleg Izland.- mondta Steal- Benne van a nevében!
- Ezzel egyetértek.- válaszolt Sochy és összemosolyogtak.
- Knóssz szigete… vajon melyik lehet az…- vakargatta meg a nyakán a szőrös búbját Steal.
- Knóssz…- gondolkodott el Sochy- Knóssz… Knóssz… Knósszosz! Minósz király városa!
- Tényleg!- csettintett Steal- Az meg Krétán van! Akkor a harmadik sziget Kréta… de mi a második sziget… Atlian szigete… Vajon melyik sziget lehet az…- elmélkedett Steal.
- Fogalmam sincs!- mondta az igazat Sochy.
Steal megfordult, majd az asztalnak támaszkodott és gondolkodni kezdet. Szemöldökei összetorlódtak, arckifejezése egyszerre mutatott gondolkodásra utaló jeleket, úgy, mint izguló és aggodalmaskodókat is. Meg vakargatta a fejét, majd a borozsdás arcát, és csettintett egyet.
- Régebben…- kezdte bizonytalanul- …egy újságban olvastam arról, hogy megtaláltak egy elsüllyedt várost az Atlanti-óceán fenekén, közel az Azori-szigetekhez… de sajnos nem tudták jobban felkutatni, mert elfogyott az expedícióra szánt pénz.- tartott hatásszünetet- Csak azt vették észre, hogy itt, szinte minden tárgyat, épületet, hullámzó spirál motívum díszített.- nézett Sochyra hősünk- Ez még az én első expedícióm előtt, a Deadly expedíció előtt volt, ahol a tárgyakat szintén ilyen spirális hullámok díszítették.
- Jól van Mr. Stainless és Miss. Sochy! Maguk velünk jönnek, hátha tudnak még segíteni az utunkon! Krák, köhüm!
- És én?- kérdezte Mák kétségbeesetten, még mindig a földön feküdve.
- Őt is hozzátok! Legalább lesz mivel zsarolni őket!
- Jól van! Mi megyünk, akárhova is, de mi lesz Basmacskinnal?- kérdezte hősünk és a földön vérző egyénre bólintott- Orvosi ellátás kéne neki, nehogy a sebe elfertőződjön és meghaljon!
- Oh, majdnem elfeledkeztem róla!- mondta nyájasan Simson.
Corny elővette a lugerét és tett két lépést Akaievics felé. Felemelte a fegyverét a sebesült ember felé.
- Ne kére-hm! Ne!- könyörgött az életéért a szegény.
- Elvégezted a földi dolgod! Dászvi dányjá![1]- mondta Simson és a lugerral becélozta szegény Basmacskin középagyát és elsütötte.
Basmacskin keze leesett a padlóra. Semmije sem mozdult többet. A padlót teljesen ellepte az élet vöröslő bíborfolyadéka. De Corny nem elégedett meg ennyivel. Még egyszer belelőtt, amitől már teljesen felismerhetetlen lett az áldozat feje.
Ez a két pillanat, rettentő volt. Vörösáfonyalé terjedt a padlón. Hőseink mindegyike megborzongott a két lövés hatására. Sochy felsikoltott, majd arcát tenyerébe temetve sírt, vagy éppen már annyira nevetett, hogy már sírt.
- Maga szemét állat!- kelt fel a földről Mák és Corny felé ugrott, mint egy harapni készülő veszett kutya, de kapott egy gyomrost a mellette álló őrtől, mitől újból embriótartásba ment át.
Sochy mellett Mák is sírni kezdett. Lehet, hogy a hasát siratta, de feltételezem, hogy most inkább a rég nem látott barátja miatt hullatott könnyeket.
Nem, ez nem is jó kifejezés…
Talán a… sírt mint az állat! Na, ez már jobb!
Úgy értem kifejezést!
- Mikor legutóbb valami önhöz hasonlót láttam, lehúztam a WC-n!- mondta undorodva Steal Cornynak, és felé vetődött, de őt is gyomorszájon verték, amitől ő is a földre esett.
- Válogassa meg a szavait Mr. Stainless, mert lehet, hogy a barátja, vagy a csaja jön legközelebb!- nézett rájuk Corny, miközben elrakta a pisztolyát és megigazította a fekete katonai öltönyét- Hozzák az iratot és minden mást a szobában égessenek el!- adta ki a parancsot Simson és öten-hatan kihúztak a kabátjukból egy-egy benzines kannát és összelocsoltak mindent benzinnel- A foglyokat pedig vigyék fel a gépre! Köhüm!- tette még hozzá Corny és zsebre vágta a kis bikaedényt, majd elindultak mindannyian, ki a múzeumból.
Mák és Sochy, Steal vállaira borultak és továbbsírtak. Steal is küszködött a könnyeivel, mert belement a szemébe egy szarvasbogár, de nem volt mit tenni. A múltat már nem lehetett megváltoztatni.
Lassan haladtak a lift felé. Mögöttük időközben a fegyveresek felgyújtották a termet.
Az íratok szépen égtek, majd becsukták a terem ajtaját és ők is a lifthez mentek.
Mindenki lement a liften. Természetesen Corny beosztottai eldugták a pisztolyaikat és a gépfegyvereiket a zakójuk alá, hogy ne lássa meg azokat más. Hőseinket szorosan közrefogva mentek el a múzeumból, amihez pont ekkor érkezett ki a mentőautó és a tűzoltó autó is.
- Nem kéne elfutnunk?- törölte meg a szemét Sochy- Nehogy mi is úgy végezzük, mint szegény Basmacskin, mert úgy is nagy tömeg gyűlt itt most össze.- mondta Stealnek, miután lementek a bejárati lépcsőn.
- Nem hinném. Náluk van az összes kirakó darab, meg most még nem is akarnak kinyírni, viszont lehet, hogyha elfutnánk, akkor hezitálás nélkül lelőnének minket.
- Ebben igazat adok Stealnek!- csatlakozott a dialógushoz Mák is és visszaszívta az orrából kilógó zöldes dolgot.
- Használjuk ki őket úgy, mint ők használnak ki minket! És ezzel bosszuljuk meg majd Basmacskin halálát!- mondta Steal és ravaszul Sochyra és Mákra kacsintott.
- Oké- egyezett bele Sochy, majd utána Mák is.
- Tudja valaki, hogy hova visznek minket?- kérdezte kis hezitálással hősünk.
- Izlandra megyünk!- fordult Steal felé Simson- Találtunk valamit, amit meg kéne nézniük!
BOLDOGAN JELENTEM BE, HOGY EZZEL A FEJEZETTEL VÉGE LETT AZ ELSŐ KÖNYVNEK.
[1] (orosz) Viszont látásra! Persze itt most ezt úgy kell érteni, hogy „A soha viszont nem látásra!”
