Mindenki a foglyokat kereste. Sürögtek-forogtak a katonák. Mármint azok, akik életben maradtak.
Simson a sátrakhoz ért. Nem akart hinni a szemeinek. A sátor, lángokban, ennek tetején meg egy dzsip. Égett cuccok a hóban szerteszét. Jobban körbenézett és csak ekkor vett észre néhány, dulakodásra utaló nyomokat. Jobban megvizsgálta azokat, majd követte őket az eltűnt gép helye felé.
Ott, mikor meglátta Halfmannt, vérző vállal, azonnal doktort hívatott. Nem szerette volna elveszíteni az egyik legjobb és felturbózott beosztottját.
- Dr. Űbermensch szolgálatra jelentkezik!- koccintotta össze a bokáit a doktor, miután tüsszentett egyet a tenyerébe.
- Gyorsan Dokikám! El tudja állítani a vérzést?- kérdezte Simson és Halfmann vállára mutatott, amiből csak úgy spriccelt a vér.
- Én nem vagyok doktor. Mármint nem olyan doktor… Szóval az vagyok, de nem orvosdoktor.- mondta feleslegesen, mert már megérkeztek Halfmannhoz a sebészek és a protézistervezők, no meg a SZÁJNET is, és elszállították egy átalakító műhelybe, ami miatt csak a történet végén fog újra szerepelni a könyvben.
Simson Mákhoz lépett.
Megfogta a hajánál, és felhúzta a földről.
- És most szépen elmondja Mr. Mák, hogy hova mentek a barátai!- nézett Corny barátságosan Mák szemébe, bár ezt az érzést nem nagyon lehetet hallani a harapós hangnemében.
- Neked soha! Te büdös rohadék!- válaszolta Mák és Simson arcába köpött egy sárgásat.
- Ó, hát így állunk?! Köhüm?!- kérdezte Simson, magában vívódva, azon a kérdésen, hogy megölje-e a foglyot, vagy csak halálra rugdalja.
Végül az egyszerűbb, harmadik megoldást választotta. Elővette a lugerét és Mák lábfejébe lőtt.
Mák felordított, mert eddig még soha életében nem érzett ilyen kínt, ami most a lábfejébe hasított.
- Ááááááááááá!!!- mondta- Ááááhhhggááááaaaaááá!!!- tette még hozzá és a földre térdelt, de Simson finoman hátra rúgta, majd lehajolt hozzá és nyájasan rámosolygott.
- Még most se?- kérdezte mérgesen és a fegyvert Mák fejéhez nyomta, majd hátrabólintott, mire a tömegből egy kigyúrt állat lépett Mák elé.
- Na, lökd az infót mákosguba! Ha kamuzol, eltöröm a nyakad, ha jól válaszolsz, csak a gerincedet reccsentem meg. Ha tíz jó választ adsz, akkor a tied az egyik táska! Ja, ezt nem itt kell mondani…- mondta és vészjóslóan összeverte a két kezét az izomagy, fogait megcsikorgatta és most a berittyentett hősünkre nézett kegyetlenül.
Mák olyan kicsire hózódott össze, amennyire csak azt az ép gerincoszlopa engedte neki, majd félelemmel átitatott szemmel Simsonra nézett, aki választ várva felhúzta a szemöldökét és összeráncolta a homlokát.
Innen nem volt kiút.
Csak a következő fejezetbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése