- Ja, az.- hallgatott el Steal- De azt honnan tudod, hogy Sochytól is ellopták a leleteket?- fordult Steal Mák felé.
- Mikor behozott a mentő folyamatosan erről beszéltél… Gondolom lázálmod lehetett…
- Oh, az más…- nézett újra a plafonra Steal.
- Meg van itt egy másik dolog Steal!- hajolt közelebb Mák Steralhez és most még bizalmasabb hangnemben folytatta- A kormány által értesültem arról…- nézett körbe Mák- …hogy a nácik nagyobb erőket mozgósítottak Izlandra, az ott megkezdett ásatások miatt.- és most újból körbenézett a teremben- Nagyon fontos lehet ott számukra valami. És, ami még fontosabb… - emelte fel a mutató ujját figyelmeztetés képen- …maga Corny Simson fogja vezetni az ásatásokat!
- Értem…- hallatszott a belenyugvó válasz- Akkor, vegyük fel ott valakivel a kapcsolatot!- mondta Steal nehezen, mert fájtak a sebei, főleg az összevarrt sebe a mellkasán.
- Már meg van!- dőlt hátra a székébe Mák- Írtam néhány levelet Tuskónak… Tudod… Tuskó volt az, aki…
- Tudom, hogy ki az a Tuskó!- vágott Mák mondatába Steal és legyintett- Az a télapószakállú, fekete bokor szemöldökű törpe, aki megmentett a Jeditől. Ő maradt ott az ásatások után is és még most is ott él, ha jól tudom…
- Pontosan!- bólogatott Mák- Neki írtam levelet!
- Jól van! Uuuhhh!!!- nyögött fel Steal, mert egy szúrást érzett a hasában- Hol van az az ostoba nő?- kérdezte keserűen.
- Ki… a nővér?- kérdezte kíváncsian Mák- Kint van a folyosón.- hangzott az egyértelmű válasz mire hátramutatott- Miért? Hánynod kell?- kérdezte Mák rosszat sejtve- NŐVÉR!- fordult meg a széken Mák- El kéne ide egy hányótáska!- kiáltotta és az ajtó felé vette az irányt.
- Nem ő!- ordította utána Steal- Sochyról beszélek!- mondta Steal.
- Felejtse el!- szólt ki az ajtón Mák, majd becsukta, és leült újra Steal mellé.
- Sochy…- szedte össze a gondolatait Mák- …valószínűleg nálad aludt az elmúlt napokban, mert hát ugye a háza felrobbant. De, mikor behoztak, végig virrasztott, míg belőled halászták ki a golyót és egész nap itt volt veled, amíg én nem váltottam fel. De most, hogy hol van azt nem tudom… Na, mára ennyi elég is!- ütött a térdeire Mák és felkelt, majd Steal vállára ütött.
- Áááááuuuuuccccsssssssss!- mondta Steal halkan, mert Mák a sebes vállát ütögette meg.
- Különben is… tíz perc múlva lesz egy kétórásórám. Utána majd visszajövök. Na, viszlát!- fejezte be a dialógust Mák és elindult az ajtó felé, majd távozott.
…Mindeközben a város központjához közel…
Egy villamos dudált egyet, mert egy csőlakó kidugta a fejét a szennyvízcsatorna fedelén, de amint észrevette a villamos közeledését, visszahúzta a kitüremkedett szervét. Az utcákon, mint mindig, mindenki dugott… pardon, elnézést! Dugóban ült. A járdák dugig voltak különféle emberekkel. Voltak gazdagok és szegények is egyaránt.
Ha szétnéznénk az utcán, észrevehetnénk, hogy minden férfi viselt kalapot, hozzá meg zakót. Általában náluk volt az esernyőjük is, meg a ballonkabátjuk is, ha netán esősre fordul az idő. DE néhányan viseltek frakkot, egyen-ketten talán pantallót, meg divatmellényt is.
A nők legtöbbje díszes dzsekiket, ingeket, szoknyákat, blúzokat, viseltek, de voltak olyanok is akik vállra vetett boát, is hordtak, és a nagyon elegánsak frizurájukhoz tűkkel feltűzött tollal díszített kalapot viseltek.
A sok ismeretlen arc között egy igazán szép, vidám és ismerős arcot felfedezhettünk fel.
Sochyét!
Két táskát és egy ma reggel vásárolt kis neszesszert tartott a kezeiben. Mindegyik tele volt pakolva különféle cuccal. Sochy most egy piros és fehér kockás topot, egy barnás és fehér kockás kis sortot viselt. Emellett a nyakában ott lógott a kékzafírral kirakott nyaklánca is. A feje tetején pedig egy fehér nyári kalapot viselt. Egy kicsit feltűnő volt a tömegben. De ez őt nem foglalkoztatta.
Az egyik kirakatban különféle pipere eszközök, és divatos cuccok voltak kirakva, hogy a vevőket odacsalogassák, mint a húsevővirágok a bogarakat és hogy aztán megegyék őket. Csak a boltok nem ették meg az embereket. Hősnőnk neki dőlt a kirakat üvegének, amitől arca egy fiatal és társaitól szebb malacként hatott. Olyan kis… Malacka arca lett.
- Úúúúuuuú!- kerekedett el a szeme- Ezt a parfümöt megveszem!- döntötte el Sochy, mire bement az üzletbe és meg is vette a kiszemelt árucikket.
Azonban mikor tovább ment az utcán egy másik boltot is meglátott, tele kalapokkal. Ide is bement és vett magának két, ruhájához illő kis kalapocskát, meg egy barnát Stealnek, hisz az övé szénné égett a lakásán. Kijött az üzletből és tovább ment. De egy másik butiknál is megállt.
- Push up melltartók és fenékbevágós bugyik fél áron?!- olvasta fel a táblát- Ezekből is veszek! Hármat!- mondta és megvette őket- Ezekkel tényleg ellenállhatatlan leszek! Hihiihihhi- mosolyodott el magában.
Szerintem már mindenki rájöhetett, arra, hogy ez volt Sochy hobbija.
Sőt ez már több volt, mint hobbi!
Ez már betegség!
Szegény párán senki se tudott segíteni. A mindig-vásárlás-mánia egy halálig tartó betegség, de sokszor tovább is tart annál, de ezt tudományosan még senki se tudta bebizonyítani…
Tovább haladva az utcán egy ismerős arcra lett figyelmes, az egyik telefonfülkénél. Agent Odd volt az, aki még mindig ugyanabban a ruhában volt, mint az előadáson, vagy csak tök ugyanolyanban.
Tiszta feketében.
Mintha valakit gyászolna.
Éppen telefonált.
Sochy elmosolyodott, hogy egy ismerős arcot látott. Ezért szerette volna üdvözölni barátságosan, azonban elkapott egy rövid dialógust a telefonálásból, mikor közelebb ment.
- Ich weiß es!- bólintott Odd- Öljem meg Stealt, mert rájöhet a leletek titkára, amik egy elképzelhetetlen erőhöz vezetnek? Rendben! Auf Wiederhören, Herr Kern!- rakta le a telefont Odd és intett egy taxinak- A Városi Kórházhoz!- adta meg a célt és elindult a kórház felé, persze miután beszállt az autóba.
Sochy ledöbbenten nézett maga elé, majd lassan az elhajtó taxira pillantott.
- Megölni Stealt?- ismételte magában Sochy a járda kellős közepén elgondolkodva- TAXI!- kiáltotta ő is, miután magához tért és a járda széléhez futott.
Egy sárga taxi állt meg a járda mellett. A sofőr kiszállt, majd kinyitotta az ajtót Sochynak, aki berakta az összes cuccát a hátsó ülésekre.
- Gyerünk, kövesse azt a taxit!- adta ki Sochy az ukázt, csak az volt a baj, hogy ő még nem ült benn a kocsiban. De ez nem zavarta a sofőrt. Nélküle is elindult, minek köszönhetően Sochy lehuppant az útra egy hideg pocsolyába.
- Hé, itt vagyok!- kiáltotta utána- Hahó!- kiáltotta hangosabban- SÜKET!- ordította a taxi után Sochy az úton ülve, de felkelt, mert nem akart felfázni.
Felvette a földről, még a taxiból kigurult, Stealnek szánt kalapot és a kistáskáját.
Intett egy másik taxinak és beszállt az anyósülésre.
- Hova lesz a fuvar?- kérdezte udvariasan a sofőr.
- A Városi Kórházhoz!- csapta be az ajtót Sochy- Amilyen gyorsan csak lehet!- nézett a sofőrre Sochy és hátra eltűrte a haját, ami az arcába lógott- Hamar, kövesse azt a taxit!- mutatott az egyik taxira.
- Most akkor a kórházhoz, vagy kövessem azt a kocsit?- kérdezte a taxis értetlenkedve.
- MINDKETTŐ!- kiáltotta Sochy, mert kezdett ideges lenni.
- Jól van! Nem szeretek veszekedni!- jelentette ki a sofőr és higgadtan elindította a motort.
- Pont ahogy sejtettem… - mondta magában Sochy- Agent Odd egy kém! Hát persze!- ütött a tenyerébe Sochy- Rettenetes a parfümje és még a neve is… Ilyen neve csak egy kémnek lehet! Odd!?! Sőt… ilyen ruhája is csak egy kémnek, vagy egy beépítet ügynöknek lehet!
…A Városi Kórháznál…
Steal éppen félálomban volt, mikor halkan kinyitották a szobája ajtaját. Hősünk csak egy fekete dzsekifélét látott becsukott szemén keresztül, de hírtelen a sötét dzsekit viselő nőszemély, mert az volt, nem más, előhúzott egy fekete lugert a feketebőr táskájából. Nem figyelmeztetett senkit, hanem csak egyszerűen megcélozta hősünk agyvelejét és csendesen elsütötte a fegyverét.
Ebből is látszott, hogy egy, könyörtelen nőszeméllyel van dolgunk. Szerencsénkre főszereplőnk észrevette a sötét szándékkal előrántott fekete pisztolyt és az ágya mellé gurult le, így a fekete golyó csak, a párnát találta el.
- Oh elnézést eltévesztettem a szobát… - zavarodott meg a sötét fegyvert szorongató nő- De várjunk csak!? De hisz maga Stainless Steal!- kerekedett mosolygásra a nő fekete rúzsos ajaka- Akkor, jó helyen járok!- mondta és hősünk felé irányította a fekete pisztolyát.
- Maga ott volt Sochy előadásán ugye?- kandikált ki Steal az ágy mögül.
- Ez most már tök mindegy!- célozta be Odd hősünk fejét- Auf Wiedersehen Herr Ste- harapta el a nyelvét Odd, mert fejének egy súlyos tárgy csapódott.
Sochy kistáskája volt az, aminek köszönhetően Agent Odd, fejét még az ajtófélfába is beverte és elájult a földön.
Steal most boldogan kelt fel az ágya mellől, de megfogta a bal vállát, mert belenyilallt a fájdalom az összevarrt sebébe.
- Tudod Sochy… - mondta, mikor már teljesen felállt- Most valahogy tök örülök neked! De csak most!- tette hozzá Steal.
- Most is én mentettelek meg!- mondta nevetve Sochy- Jól vagy?- kérdezte érdeklődve és odament Stealhez, hogy felsegítse hősünket a kiegyenesedésben.
- Köszi.- hálálkodott hősünk és kiegyenesedett- Ki ez?- nézett a fejbekólintott nőszemélyre.
- Nem ez, hanem ő! Te bugyuta!- koppintott Sochy gyengéden Steal orrára- Nyelvhasználati vétség! Emberekre nem úgy kérdezünk, hogy „Ki ez?”!- javította ki hősünket Sochy, mert igaza volt.
De csak most!
- Jól van, akkor ki ő?- javította ki magát Steal.
- Agent Odd.- hangzott a rövid válasz- Ott volt az előadásomon. Biztosra veszem, hogy annak az embernek a beosztottja, aki meg akart minket ölni…
- Corny Simson?- kérdezte Steal és felült az ágyára.
- Igen ő neki!- állt vele szembe Sochy kisterpeszbe- Vajon, mit mondhatott neki az otthoni gyűjteményemről, ami miatt az összesnek nyoma veszett? Lehet hogy megemlítette az Atlantiszi vonatkozásukat?
- Ööö…- koncentrált Steal megint egy igazán más témára, de aztán megrázta a fejét, hogy gondolatokban is visszarázódjon- Na, ja… Atlantisz… persze!
- De Steal! Szerinted miért lopták el az összeset?- lengette meg a kezeit Sochy- Szinte mind nálam volt, csak egy-kettő került az egyetemedre…- próbált meg gondolkodni Sochy.
- Tőlem is már ellopták…- tette hozzá szomorúan Steal.
- Na látod!- csillant fel Sochy szeme és csettintett egyet- Az összeset ellopták…- mondta Sochy, és látszott rajta, hogy eszébe jutott valami fontos, amit Steal nem tud- Kivéve…- emelte fel a mutató ujját Sochy.
- Kivéve melyiket?- kérdezte érdeklődve Steal és összeráncolta a homlokát.
- Izlandon maradt egy imádkozó bika alakú kis tároló edényféle, meg egy görög irat. Azt hiszem ezeket te ajándékoztad oda annak az embernek, aki ott maradt az ásatás után. Valamilyen Teszkónak…
- Tuskónak! Hát persze!- csettintett egyet Steal a nyelvével és felkelt az ágyról.
- Akkor?- kérdezte aranyosan Sochy és csípőre rakta a kezeit.
- Mi van akkor?- kérdezte értetlenül hősünk és Sochy kékszemeibe nézett.
- Eljössz velem Izlandra?
- Miiiiíííiiíí?? Vissza oda?- lepődött meg hősünk- Ho-ho!- csillapította Sochyt- Álljon meg a menet! Arra hetekkel ezelőtt el kellett volna kezdeni felkészülni!
- Nem baj, csak egy kis kaja, meg egy jó meleg bunda kell mindkettőnknek és ennyi! Na, akkor?- mosolygott Sochy ellenállhatat-lanul Stealre, majd rákacsintott.
Steal elgondolkodott egy kicsit magában. Megvakargatta az állát, aztán a fejét, és végül a sebhelyét.
- Nos… ki kell emelnem, hogy amiért odamegyek semmilyen kapcsolatban nincs Atlantisszal! Csak is azért megyek, mert logikus, hogy Corny is azt a hiányzó edényt fogja keresni, és szeretnék neki keresztbe tenni… De vigyáznunk kell!
- Miért?- kérdezte Sochy kíváncsian, mert az volt, bár tudta, hogy nem szabad annak lennie, mert az öregít és erre nincs semmilyen krém.
- Ha minden igaz, és ha a belső informátorom nem tévedett, akkor Corny Simson és az emberei is ott lesznek, mert mostanában több ásatást kezdtek el arrafelé a nácik.
- Akkor, mire várunk még?- kérdezte Sochy, majd Stealnek nyújtotta az ingjét és az új kalapját, miközben rátrappolt a földön még mindig eszméletvesztett Oddra a tűsarkú cipőjével, aminek köszönhetően egy sárgás-gennyes folyadék szivárgott ki a nő köldökéből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése