2009. december 3.

3. Fejezet: A nagy Búúuummm 2.rész

- Ja, és mit kéne ahhoz csinálnunk, hogy miénk legyen ez a kristály?- kérdezte Agent Odd[1].

- Igen! Mit kéne csinálnunk?- ismételte el a kérdést Mrs Phig és rőffent egyet.

- Kiírhat egy szép, zsíros csekket Madame Sochynak címezve! Ugye Sochy?

- STAINLESS STEAL!? Itt?- sírta Sochy és a fejéhez kapott, mert majdnem elvesztette.

- Hé!? Mit képzel magáról!? Ez egy privát gyűlés! Mégis, ki maga?- förmedt Mr. Fountain Stealre, aki a főbejárat ajtajának támaszkodott, miután becsukta azt.

- Nem hallotta? Az előbb mondták a nevem!- várta hősünk a megdöbbenést- Áh! Jellemző!- legyintett hősünk- Éééééénnnnn ááááá- hallatszott egy mutáns kifejezés, mert a főbejárati ajtó kinyílt és Steal kiesett rajta.

Hősünk huppant egyet, majd gyorsan összeszedte magát. Felkelt a földről és újból belépet a terembe. Becsukta maga mögött az ajtót. Krákogott egyet és megigazította a kalapját.

- Én Mr. Stainless Steal vagyok. A Csalások és a Jövedelemtöbbletben Szenvedők Megszabadítója testület képviselője és egyben az igazgatója! Biztos hallott már a CsaJ-SzeM- ről! Nem?- ámult hősünk- Nos, a testület fel van hatalmazva azzal a jogkörrel, ami az alapításunk nyilatkozatában a 173.-paragrafus ötödik bekezdésben, a harmadik mondat után olvasható. Vagyis, ”Elkobozhatjuk azokat a tárgyakat, melyeket a feketepiacon szereztek, vagy ha alá tudjuk támasztani koho… úgy értem valódi bizonyítékokkal, hogy csalással jutottak hozzá a cucchoz!”- mindenki a teremben csak bámult és óvatosan hátrált egy lépést Stealtől, csak Sochy vörösödött el mérgében, vagy meglepődésében.

Nem szólt senki semmit.

Az összes kiöltözött ember nem mert megszólalni ezek után. Végül Mr. Fountain előrébblépett, mert egy másik ember előrébb rúgta mind a két lábával.

- Szóval- lazította meg a nyakkendőjét Mr. Fountain és nyelt egy nagyot- Ön a vámhatóságtól jött?- kérdezte remegő hangon és megint nyelt egyet, ami most a szoros nyakkendője miatt nem tudott lemenni a nyelőcsövén. Ezért Steal egy jobb egyenessel kilazította azt- Márvis gyobb!- köpött ki néhány porcot, ami a torkáról levált, majd megigazította a mellfekvencét, és az aranyóráját, meg az aranyőrlőfogát.

- Mondhatjuk így is, de ez nem teljesen az… Ez jobb! Úgy értem nekem! Mert fejkvótát kapok.- nézett körbe Steal és elmosolyodott- Tehát ez most önöknek, úgy ahogy van rossz!- válaszolta Steal és segített Mr. Fountainnal a nyakkendőjét megigazítani, meg leporolni a vállát.

- Akkor ööö… elnézést, de azt hiszem lekésem a másik megbeszélésemet!- vágta ki magát Mr. Fountain és kirohant a főajtón- Viszontnemlátásra!- kiáltotta vissza, de már a lépcső alján volt.

- Jééééé, most látom, nekem is mennem kell!- kiáltott fel Mrs. Phig és kocogva elhagyta a termet.

- Sajnos nekem is!- hangzott még néhány embertől.

- Nekünk is!- hallatszott a többitől is és szépen, mindenki sorban kivonult a teremből.

Egy-két perc után csak Steal és Sochy maradtak ott.

Sochy és Steal most csendben álltak egyhelyben. Sochy akart valamit mondani, de inkább nem mondta. Steal észrevette ezt, de ő sem mondott semmit.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Segítség!! Egy úthen…- hallatszott Mr. Brody meglepődést és fájdalmat kifejező felkiáltása, amit egy pukk és egy pfloccs hang követett.

- Ejha! Ez úgy hangzott, mintha valakin átment volna egy úthenger. Nem?- kezdte viccelődve Steal a dialógust.

- Lehet.- válaszolta kurtán Sochy és Steal felé kezdett el menni- STAINLESS STEAL!- hangsúlyozta Sochy mérgesen- Már évek óta nem láttalak!- mondta Sochy Stealnek barátságosan, miközben felé közelített, de út közben felvette a vázát az ajtó melletti kis körasztalról és hírtelen Steal fejéhez vágta azt.

- Én is örülök, hogy…- fejezte volna be Steal a mondatát, de elterült a földön.

- Na, tessék! Most meg takaríthatom fel a hulláját!- mondta Sochy és az összetört köcsög fogantyúját is Stanly fejéhez vágta.

- Az Isten szerelmére! Áucs! Ugye ez nem egy 13.-századból származó kínai köcsög volt!?

- Dehogyis! Olyat rád nem pocsékolnék te, álszent, tróger áll…

- Sochy!- vágott közbe Steal egy nagyollóval- Te tudós vagy!- jelentette ki hősünk határozottan és felkelt a földről- Azt hiszem…- tette hozzá, de ezt már nem annyira határozottan, miközben leporolta magát- Miért pocsékolod az energiádat, hogy meggyőzd ezeket a gazdag embereket, hogy finanszírozzák Atlantisz felkutatására az expedíciódat? Ezek a cuccok szerintem nem származhattak Atlantiszból!- mutatott hősünk körbe- De, akkor is, ha nem nézzük, hogy honnan is származnak, sokkal értékesebbek, mint gondolnád!

- Tényleg?- kérdezte ámulva Sochy- Nálam, csak a jó atmoszféra miatt vannak, meg aztán… fogják a port…- válaszolta Sochy közömbösen, de Steal teljesen nem erre a válaszra számított.

Ő mondjuk egy káromkodásra és egy lenéző, hosszú saját álláspontját védő beszédre gondolt, ami bebizonyítaná, hogy ezek a tárgyak Atlantiszról származnak, de Sochy most túljárt hősünk icike-picinyke agyán.

- Mi???- nézett nagyot hősünk meglepettsége miatt.

- Nem mi, hanem MI VAN!- javította ki Stealt Sochy.

- Jó!- egyezett bele a javításba- Ezek szerint nem is katalogizáltad és nem is jegyezted őket el?

- Eljegyezni? Meg vagy huzatva?

- Jó, bocsi…- szabadkozott hősünk- …szóbotlás volt! Szóval, nem is jegyezted őket le? Az érdekességeiket, meg ilyeneket?

- Nem!- válaszolta röviden Sochy.

- Nem szeretem a női nem-et.- mondta heves egyszerűséggel Steal.

- Úr Isten! Akkor te is más vagy?- csodálkozott Sochy, mert eddig nem az ilyen hajlamokat vette észre hősünkön.

- Dehogy is!- válaszolta Steal- Nem szeretem a női nem-et! Viszont a női igent annál inkább!

- Hahaaahhhahhha! Jó szóvicc!- mondta ridegen Sochy- Sőt sokat még ki sem pakoltam. Ott vannak a dobozba az ajtó mellett!- mutatott a fadobozokra Sochy- Viszont, ami nem illet a szobába, azt ki dobtam. Persze nem az Atlantiszból valókat!

- A szemétbe?- csodálkozott hősünk- Még akkor is, hogyha nem Atlantiszból valók, rengeteget értek!- fogta meg a fejét Steal- Megvagy gárgyulva? Ezek itt összesen, szerintem többet érnek… mint az összes arany Fort Knoxban! Egy múzeumot nyithatnál!- csodálkozott el Steal- Mekkora egy…- akart csúnyát mondani Steal, de kapott egy taslit a tarkójára- Naaaa!- csodálkozott Steal- Ezt miért kaptam?- kérdezte felháborodva és megsimogatta a tarkócskáját.

- Csak!

- Az nem válasz!- kiáltotta Steal- És csak az ostobák válaszolnak így!

- Na, látod!- Mutatott szuggerálóan Sochy Stealre- Akkor a csak mégis válasz!

- De…- próbált védekezni hősünk.

- Te mondtad!- mondta Sochy ellentmondást nemtűrően, majd megfordult és elkezdte levenni a fehér topját.

- Jól van!- hagyta rá Steal és legyintett egyet, de mikor észrevette, hogy mit csinál Sochy kicsit leblokkolt- Mi-mi-mi-mit…- köszörülte meg a torkát hősünk- …akarsz csinálni?- kérdezte hősünk kicsit feszülten és kiegyenesedve, mikor Sochy levette a topját, a miniszoknyáját, majd sarokban lévő egyik karosszékre dobta.

- Lefekszem!- mondta csábítóan és Stealre kacsintott és megnyalta a szája szélét- De, egyedül!- tette hozzá és kinyitotta a folyosóra vezető ajtót- Te nem mész haza?- kérdezte Stealtől és felhúzta az egyik szemöldökét.

- Azaz igazság, hogy az utolsó buszjárattal jöttem, villamos pedig nincs. Ezután már nincs busz, se taxi szolgáltatás ma 8-tól. Nem lehetne, az, hogy itt alszom? Ígérem, nem fogok sokat zavarni!- mondta barátságosan Steal és Sochyra mosolygott rendezetlen sárgás fogaival.

Sochy elengedte az ajtót és odament Stealhez, teljesen meztelenül. Csak egy leheletfinom fenékbevágós bugyi volt rajta, és egy csipkésmelltartó.



[1]Odd egy fekete blúzt és ugyanilyen színű szoknyát hordott. Fekete szarukeretes napszemüveget viselt és egy kis, szintén fekete színű táskát tartott a kezében. Arca kerek, amit két ég kék szemek díszítettek. Szőke haja kontyba volt rakva. Egy viszonylag aránytalanul nagy, szája és orra, sajnos elcsúfította az arcát. Nem volt Aphrodité, de azért Kvázimódóse. Mondjuk azzal a bazinagy anyajeggyel, ami az egyik szemét eltakarta jobb oldalt… hááátttt… legyünk őszinték inkább Kvázimódóra hasonlított. Sőt, lehet, hogy rokona is volt a szörnynek. Szegény… na, mindegy. Sose volt feltűnő egyéniség… bár azzal az anyajeggyel… nem is tudom… Na, de inkább hagyjuk! Mindig próbált beilleszkedni a közegbe, ahol éppen volt. Teljesen olyannak hatott, mint aki gyászol valakit, vagy mint egy sötétzsaru (aki nemcsak kívül sötét) vagy netén egy kém, vagy egy beépített ügynök a Mátrixból.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése