…New Yorktól északra az egyik titkos és eldugott repülőgép-kifutópályán két nappal a korházi incidens után…
- És most halljuk, az időjárást Jack! Köszi Stew! Nagy a valószínűsége, hogy holnap is a maihoz hasonló legyen az idő, de kitudja! Nem vagyok én próféta! Na, de visszakanyarodva sajnos nagyon úgy tűnik, hogy mag egész nap ilyen rossz idő lesz. Egy nagy kiterjedésű anticiklon közeledik, és ma 15 órától, azaz 3 perc múlva, biztonsági okok miatt nem engednek felszállni semmilyen repülőgépet és az összes idetartó gépet eltérítik az Algida terroristái. Ennyi volt kedves hallgatók! Stew átadom a stafétát! Köszi Jack! Kedves hallgatóink, de ez nem jelenti azt, hogy mi…- kapcsolta ki a rádiót Sochy egy Liszunov LI-2-repülőben és gonddokkal teli arckifejezéssel hátranézett.
Felkelt a pilótaszékből, majd kinyitotta a repülő ajtaját.
- MMMMMMÁÁÁÁÁÁKKKKKKKKKKKK! HOL VAN MÁR STEAL?!- kérdezte kiabálva Sochy, mert meglehetősen fújt a szél, ami eltérítette a hangját, sőt, a villámlás meg a mennydörgés teljesen érthetetlenné tette.
Az eső esett.
Nem is akárhogy!
Zuhogott!
Mák a repülőgép mellett állt, egy esernyőt tartva a kezében, de az se számított sokat, mert teljesen átázott az egész öltözéke. Mák, a hangfoszlányok miatt megfordult, de ekkor a szél kifújta a kezei közül a fekete esernyőjét, egyenesen bele a szemébe.
- Áuú! Úáá!- szitkozódott, majd kihúzta a szuronyos esernyőt az érzékszervéből és odaszaladt Sochyhoz.
- Hogy mondtad?- kérdezte, miután megigazította a szemét és a repcsinek támaszkodott.
- Hol van már Steal? Már rég úton kéne lennünk Izland felé! Nem tarthat egy felszállási engedély ilyen sokáig!- aggodalmaskodott Sochy.
- Hát, az nem!- értett egyet Mák- De lehet, hogy beugrott még a postára is, hogy feladja a…- akarta volna mondani a hosszú körmondatát Mák, de valami félbeszakította.
Mármint a mondandóját!
- Mák, vagy Sochy, ha hallotok!- szólalt meg a rádió.
Mák és Sochy is a rádióra néztek. Sochy felsegítette Mákot a repcsire, majd a pilótafülkébe rohantak.
- Indítsátok most egyből el a gépet és irányítsátok a pálya vége felé! Most! Gyerünk! Bumm! Bumm! Rattata!- hallatszott a rádióból Steal hangja és utána meg néhány audió effektus.
- Úr Isten!- kapott a fejéhez Sochy- Lelőtték Stealt?- kérdezte kétségbeesetten Sochy.
- Dehogy is!- mondta teljesen nyugodtan Mák- Gondolkozzál már kedvesem! Ha most, már a hatodik fejezetben már meghalna a főszereplő, ki a fene olvasná tovább ezt a sok hülyeséget? Meg aztán, gondolom, hogy a forgatókönyvíró nem akarja már most befejezni ezt a… aaa… hogy is mondjam… talán könyvet!? Hisz még a felénél se vagyunk!
- Oh, igaz…- egyezett bele Sochy és ő is lenyugodott egy kicsit.
- Akkor motorokat indítom!- foglalt helyet Mák a pilóta székben és megnyomott két gombot, majd becsatolta magát- A fedélzeti számítógép…- nyomott meg még egyet- …bekapcsolva! Irány-darány!- mutatott előre és megfogta a botkormányt, majd a gázpedálra lépett.
A repülő propellerjei elkezdtek pörögni. Először lassan, végül egyre gyorsabban és a jármű elindult a kifutón.
Az eső kíméletlenül esett, ami kicsit meg is nehezítette a gyorsulást, hisz még a szembeszél is akadályozott, nem is beszélve hogy a súrlódási ellenállás rettentően lecsökkent a nedves út miatt.
Mák elhúzta oldalt a pilótafülke elhúzható ablakát és hátra kikandikált, hogy látja-e Stealt a gép mögött. Először csak egy fénypontot látott a ködben, (mert az is volt, nem csak eső, meg szél, hanem még köd is) aztán már hármat, majd végül ötöt.
- Ott jön Steal egy motoron! De kik követik?- kérdezte Mák és aggódva visszahúzta a fejét.
- Nem tudom!- ment az ablakhoz Sochy, majd elhagyta a pilótafülkét és a repülő ajtajához rohant. Onnan nézett hátra.
…Ekkor a gép mögött egy kicsivel…
Az eső csak úgy ömlött Steal arcába. Mintha folyamatosan egy vödör vizet öntenének szemből hősünk fejére, ami azért valljuk be, eléggé kellemetlen mindenki számára.
Hősünk új kalapja teljesen elázott, ugyanígy a dzsekije, sárgásfehéres ingje, az ugyanilyen színű fogai, a drapp kordbársony nadrágja, zoknijai, cipői, az alsógatyája, (de amivel az alsógatya volt átitatva, nos… az folyadék víz mellet tartalmazott még karbamidot is, ha értik mire gondolok…) meg a kis tarisznyája, amit hordott. Szóval, csurom vizes volt mindene. Azonban nem volt ideje átöltözni, mert üldözték!
Meg nem is szeretett.
Két dzsipnyi ellenséges ügynök, mindegyik fekete bőrszerkóba öltözve, különleges fekete napszemüveget viselve, vicsorogva üldözték hősünket. Olyannak hatottak, mint Smith ügynök a Matrixban. Persze az egész csapatot a sötét szándék vezére, Agent Odd vezette.
- Gyerünk!- kiáltotta és hősünkre mutatott- Erschiesst ihn!- ordította félangolosan Odd, mire mindkét dzsipből egy-egy feketeruhás előremászott a fekete motorháztetőre, persze miután kikötötték magukat, és elővettek mindketten egy-egy feketére festett MP 40-es automatafegyvert, majd elkezdtek vele főszereplőnk felé lődözni.
Sötét golyók záporoztak mindenfelé.
Hősünk az egyhengeres motorbiciklién hatosba váltva, már nem tudott jobban felgyorsulni 90-nél nagyobb sebességre.
Lövedékek ezreit lőtték ki rá. Volt, amelyik a motort találta el, az ülést, a visszapillantó tükröt, a kipufogót, a lámpát, de általában, hősünk mellé lőttek.
- Gyorsabban, gyorsabban! Schneller!- kiabálta Odd, mire a feketeöltönyös sofőrök elkezdtek még jobban gyorsítani.
Benyomták a feketelakkos cipőjükkel a fekete kuplungot, váltottak, majd a fekete gázpedálra tapostak.
A motorháztetőkön álló fekete ügynökök hírtelen, befejezték a lövöldözést. Egymásra néztek, összekacsintottak és megvárták, míg Stealt beéri a két fekete dzsip, hogy a kettő közé kerüljön hősünk.
Steal akárhogyan is próbált nem tudott gyorsabban menni. A két sötét dzsip közé került. A jobb oldali járgányra nézett, ahol a feketezakós fegyveres rámosolygott. Steal kicsit remegve, de a másik oldalra is elfordult. Ott is rámosolyogtak.
A hatás fokozása miatt a fekete öltönyösök kibiztosították a sötét fegyvereiket. A vállukhoz illesztették és becélozták hősünk fejét.
Stealnek kattogni kezdett az agyában valami, vagy csak simán a motor köhögött. A kezeire pillantott. Lélegzetvétele egyre csak fokozódott. Pupillái kitágultak. Nem jutott egyszerűen semmi az eszébe, amivel meg tudott volna menekülni.
Pár mikro szekundumnyi idő múltán hűsünk egy isteni sugallatnak köszönhetően lefékezett és lemaradt a két kocsi között.
Azonban a fekete automatafegyvert szorongatók, mikor Steal motorja lefékezett a két dzsip között, szétlőtték egymás lábát, aminek köszönhetően mindegyik leesett a járműről. Valamint az egyik autónak kilukadt a fekete kereke. Ennek az lett a következménye, hogy a kilukadt kerekű autó kibillent az egyensúlyából és egy triplaszaltós dupla leszúrt tripberger-csavar után újból a földre került.
Felfordulva, majd a becsapódás után kigyulladt.
Míg a másik, amelyikben a gyászoló Agent Odd is ült, kitérőmanővert hajtott végre, nehogy összeütközzenek az előző kocsival, de eközben egy sötét ügynökkel kevesebb lett a kocsiban. Odd mellett maradt még vagy három fő, beleértve a sofőrt is. Mindegyik rosszarcú, fekete napszemüveges, kopaszodó figura volt.
- Gyerünk, már! Nem érheti el azt a repülőt!- mutatott Odd a gyorsuló repülőre fekete bőrkesztyűben, mikor Steal leelőzte őket.
A rosszarcú sofőr vicsorgott egyet, majd benyomta a fekete színű kuplungot, váltott és a gázra lépett. Ugyanezt még kétszer megcsinálta és akkor végre beérte hősünket.
Steal hátranézett. Odd újból elővette a fekete lugerét, és Steal felé irányította a gyilkos eszközt.
A két jármű között nem volt egy méter a távolság.
Újból dörgött és most még jobban eleredt az eső.
Hősünk ekkor benyúlt a tarisznyájába az egyik kezével, és előrántotta, a mindig ott lévő, Tündi-csodakötelét, és a dzsip elülső lökhárítójához fonta, ami odaragadt, mint a Pókember pókhálója az épülethez. A motorról elrugaszkodva, a kötelébe kapaszkodva, ráugrott a dzsip elejére, hogy ne tudja Odd eltalálni olyan könnyen a motoron.
Az elhagyott jármű pedig oldalra kisodródott a történetből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése