- Most figyeljen!- mondta és előre tolta az egyik kis kart a konzolon, miközben a panelt a golyók felé irányította.
A konzolból egy halványkékfény hatolt ki a két golyóra, amik elkezdtek ennek következtében remegni, mialatt mindkettő, sötétkék fényt sugárzott ki. Ezt követően, volt egy kisebb impulzuslökés, minek középpontja a két, fénylő golyó volt. Ennek hatására a két golyó közelében, az asztalon fekvő dolgok arrébb tolódtak, majd a fénylő objektumok felemelkedtek az asztalról és egymás körül kezdtek el keringeni, mint a bolygók a napkörül. Most még fényesebben ragyogtak.
- Látja, hogy mire képes a technika? A frekvenciát csökkentem…- tekert meg valamit a doki a konzolon- …miközben a hullámhosszt növelem…- nyomott meg egy kéken villogó gombot ugyanott- …az így kialakult kék színű fényhullámnak a periódusa nem változik…- gondolkodott hangosan a doki, miközben elkezdett feltöltődni a panel.
- Egészségére!- izzadt meg kicsit Corny, mert rájött, hogy nem egy buta emberrel van dolga.
Csak iszonyat rondával.
- Köszönöm, de nem tüsszentettem.- válaszolta udvariasan a doki, miután megnyomott egy újabb gombot a távirányítón, aminek köszönhetően már egy erősebb kék fénycsóva csapódott be a golyókra, minek hatására az egymás mellett keringő, fényes golyók megálltak egy bizonyos magasságban, viszont folytatták a keringést, miközben egy kék, leheletfinom burok jött létre a két golyó körül.
Simson és a doki ámulva figyelték, hogy mi is fog most történni. Halványlila segédfogalmuk sem volt arról, hogy mi történhet, vagy, hogy mi ez a kék burok a két golyó körül. Ez már a tudomány ismeretlen határa volt számukra.
És számunkra is.
Mindketten mozdulatlanul álltak. Szájuk eltátva. Szemük pedig kikerekedve.
- Mu…száj…- nézett el nagy nehezen Simson és lassan elindult egy szék felé, de úgy mozogott, mintha valamiféle láthatatlan erő visszatartaná- …vala…mit kipróbálnom!- kapta fel a közeli vasszéket, majd kis hezitálás után a golyókhoz vágta.
- Tizedes NEEEE!- kiáltotta Dr. Űbermensch kis fáziskéséssel, mert az ő tekintetét is valami rabul ejtette a gömbök felől, de mikor pislantott, már nem tudta Simsont megállítani.
A vasszék egy villanással, mintha magnézium éget volna egy pillanatig, darabokra tört.
Csak a szék támlája maradt Simson kezében, aki csodálkozásában azt is a földre ejtette és tett egy lépést hátra.
- Ilyet még soha életemben nem láttam!- mondta földbegyökerezett lábakkal a doktor és Simsonra tekintett.
- Ez valamiféle erőmező lehet! Mint a képregényekben! Nem tud semmi se áthatolni rajta!- mondta Simson, majd a doktorra nézett- Van még valami, amit meg akar mutatni? A Führer mondjuk csak erre volt kíváncsi.
- Várjon! Még az utolsó gomb… vajon még mi történhet?- kérdezte a doki izgatottan és szemeiben a hatalomvágy és kíváncsiság szikrái csillantak fel.
A doki most lenézett az irányító panelra és szögletes mozdulattal megnyomta az utolsó gombot, majd egyből felpillantott, hogy ne mulasszon el semmit.
A két golyó egyre gyorsabban és gyorsabban kezdett el keringeni, szinte egy világító ponttá olvadva össze. Dr. Űbermensch a mütyürrel a kezében az asztalra mutatott, mire a kristályokból egy zöldeskék fény verődött ki, és megvilágította az egész asztalt. Az asztal felemelkedett egy kicsit, majd szép lassan elkezdett vízszintes tengelye körül elfordulni. A forgás miatt az összes eszköz és tárgy leesett a földre, de szerencsére nem nagyon tört össze egyik sem, mert a szőnyegre estek. Viszont az asztal folytatta a keringését a levegőben, addig, míg fel nem gyorsult annyira, hogy már úgy látszott, mintha csak egy helyben lenne. Dr. Űbermensch újra megnyomta az utolsó gombot, mire csökkent az asztal fordulatszáma, majd megállt, pont fordítva, és a földre esett.
Úgy értem azokra a tárgyakra, amik eddig még nem törtek szét, de most egy nagy „Ccssöörrrr” hanggal széttörtek a szőnyegen.
Dr. Űbermensch közelebb lépett a felfordult asztalhoz, megkocogtatta a lábával az egyik eltört cserépedénydarabot, majd Simson felé fordult.
- Tudja, hogy mit jelent ez?!- tartott hatásszünetet- Egy hatalmas fegyver van a kezünkben!- jelentette ki a Doki és ördögien összeráncolta a homlokát.
- Ezt hogy érti?- kérdezte értetlenül Simson.
- Ezzel az energiával láttuk, hogy pajzsot lehet létrehozni… amin még a fém se jut át! Ráadásul megtudnám alkotni a Führer nagy álmát! Egy elsöprő energiabombát! Persze ahhoz még kéne néhány ilyen kis golyó… vagy képzelje csak el Tizedes… ha annyi energiát tudnák ezekből a kristályokból kiszedni… hogy a Földre irányíthatnánk a hatását!- tartott újból szünetet- Meg tudnánk változtatni a föld forgását a kristályok erejével, aminek köszönhetően a napok nem előre, hanem visszafelé folynának!
- Ez akkor azt jelentené, hogy vissza lehetne menni a múltba?
- Lehetséges!
- Végre, el tudnám törölni azt a szabályt, hogy csak hat éves korig kaphatnak a gyerekek apró részeket tartalmazó, fulladás és életveszélyes Legót!
- Ööö…- nézett Simsonra a doki furcsán- …igen! Megtehetné!
- Én sose kaptam Legót!- kezdett el szipákolni Simson- Pedig annyira akartam…- sírta el magát Simson- De helyette hüp csak ”vidám” olvasókönyvet kaptam hüp, amit mellesleg utáltam…- szívta fel sárgás váladékot az orrába- …mert még nem is tudtam olvasni. ÁHÁHHÁÁH!!!- kiáltotta- Három évesen! Hüp. Fújj!
- Igen!- bíztatta a doki Simsont- Mondom, megtehetné! Képzelje csak el Tizedes…- fogta át a vállát Dr. Űbermensch Simsonnak- …hogy megtudnánk azt a leg alapvetőbb kérdést, ami már kezdetektől minden ember agyát izgatja!- tartott egy kis hatásszünetet a doki- Eddig még senki se tudta kitalálni! Egyedül talán csak Mr. Gott tudja.- mutatott fel az égre a doki, amin egy hatalmas villám csapott keresztül.
- Mit?- szippantotta vissza újból az orrába a trutyit Simson, és megtörölte az üveges szemét, aki éppen pont ekkor üvegezett a barátaival a teremben, ahelyet, hogy inkább rendesen üvegezett volna.
- Mit-mit!?- kérdezet nagyzolva a doki- Hát a Hókum-lottó számait emelkedő számsorrendben!
- Mekkora a nyeremény?- kattant rá a témára a tizedes.
- Amióta van a falú, senki se nyerte meg. Azóta gyűlt a mani. Ha jól tudom tizenkét milliárd-millió márka!
- Az már pénz!- vidult fel Simson, és kizavarta az üvegezőket a teremből.
- De egy másik nagykérdésre is megtalálnánk a választ!- folytatta a doki- Arra, hogy hogyan is keletkezett a világ, és azt, hogy mi dolgunk a földi porhüvelyünkben. Akkor a mi kezünkben lenne az egész világhatalom!
- Mitől lenne a mi kezünkben a világhatalom, ha tudnánk a világ keletkezésének történetét?- kérdezte Simson és a dokira sandított, mert nem értette, hogy a világhatalom és a világkeletkezése hogyan függ össze.
A doki most elgondolkodott egy kicsit.
Megvakarta a buksiját, majd az egész arcán végighúzódó karcolást.
- A rossebb tudja!- fakadt ki- De hát a forgatókönyvbe ez van írva! Ez a könyv tárgya… Vagy… valami ilyesmi! De biztos hasonló!
- Oké! Na, jól van!- egyezett bele Simson- Mire lenne szüksége mindezekhez dokikám?
- Szerény véleményem szerint kéne még, legalább három ekkora nyugalmi energiával rendelkező kristálygömb. És az a baj, hogy ehhez foghatót még nem láttam ezelőtt soha. Nem behatárolható kőzet. Nem szénből, vagy általunk ismert anyagból van…- néztek össze- Hol találták tizedes ezeket?- és a még mindig lebegő golyókra mutatott a doktor, amik egyszer csak elkezdtek a földön fekvő tároló edényükbe visszalebegni, majd az edények bezárultak, magukba rejtve a kristályokat.
- Mindegyiket…- gondolkodott el Simson- Izlandon…- nézett Corny a doki szemeibe- Ohó, várjunk csak!- kapott a fejéhez Simson- Akkor ott több is lehet! Az USA-ban már nincs több, illetve informátoraink figyelnek minden ilyennel kapcsolatos telefonbeszélgetést, titkos találkozásokat, sőt még egymást is. Semmi sem kerüli el a figyelmüket!
- Akkor jó! Minél előbb kezdjük meg az ásatásokat Izlandon, annál nagyobb az esélye, hogy gyorsabban találjuk meg a hiányzó darabokat, mármint ha egyáltalán léteznek!
- Körülbelül már egy hete elkezdtük, de kevés emberrel. Azonnal megyek és megszervezem az utánpótlási csapatot. Kellenek geológusok, mérnökök, katonák, sarkkutatók, meg miegymás… oh, és egy… tudós! Akkor Ön lesz az?!
- Rendben!- egyezett bele Dr. Űbermensch- Akkor összekészülök az indulásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése