2009. december 3.

3. Fejezet: A nagy Búúuummm 3.rész

Az árvácska, a tigrisliliom, és az ámbra teljesen mozgásképtelenné tette hősünket, mert az orrába bejutó illatmolekulák leblokkoltak minden agyi funkciót és ezért csak a nő szemét tudta követni szemével. Sochy végig simította a kezét Steal izmos felsőtestén és átkarolta, miközben hátul felemelte a lábát. Steal hátán felállt a szőr. De most nem a félelemtől. Az izgalomtól!

Szépen nézett rá.

- Hát, jó!- mondta Sochy huncutul- De semmi kézimunka!- mondta gorombán, miután megpöckölte hősünk orrát és az egyik, bőrgarnitúrához tartozó, karosszékbe lökte gyengéden, azonban átesett a karosszéken és mögötte landolt a földön.

- Semmi baj, jól vagyok!- állt fel nyomban Steal, majd megkerülte a széket.

- Akkor megértetted? Semmi játék!

- Elő játék se?- kérdezte viccelve, de látta, hogy most nincs helye viccelődésnek- De, hát ismersz!- nevetett hősünk és megemelte a vállait- Két hónapig aludtam veled egy sátorban… Izlandon… a jég hidegben… és az idő alatt, hozzád se értem…- mondta és lehuppant a székbe- Hú, de kényelmes ez a fotel!- simogatta meg a pihenőhelyet Steal- Jó ez a bürke!- nézett fel Sochyra- Megkérdezhetem, hogy mennyibe került?

- Persze, hogy meg!- állt Steal elé kisterpeszbe Sochy.

Steal leblokkolt egyszerre, és csak egy pontra tudott koncentrálni.

- Hahó! Én itt vagyok fent! Nem csak szép és sima lábikókból állok! Halihó!?- adott le sos jeleket Sochy.

- Jaj, bocsáss meg!- pislogott néhányat hősünk és tekintete a nő arcára csúszott- Akkor, mennyi is volt?

- Kábé úgy $4999 és 99 cent. Két hét alatt kellett kifizetnem. Ami nem kis teljesítmény!

- Mi az Sochy?! Talán az utcasarkokra álltál árulni?- kérdezte Steal megint viccelődve és feljebb emelte a kalapját- Hogy lett ennyi manyd két hét alatt?- kérdezte érdeklődve- Én két év alatt nem keresek ennyit!- mondta Steal és nyelt egyet, mert valójában nem azt mondta, amire gondolt és újból Sochy alsóbb részeire fókuszált. De azokat a huncut és mocskos dolgokat egyáltalán nem áll szándékomban leírni, mert akkor már más lenne a könyv műfaja…

- Ha, még egy ilyen beszólásod lesz, a kinti lábtörlőn aludhatsz! Értve vagyok?- mondta szigorúan a nőstény- Hé! Én, még mindig itt vagyok fent! Puff!- kapott Steal egy talpas sallert, mert nem figyelt. Úgy értem más témára összpontosított, ami inkább közelebb volt a szaporodáshoz, mint a pénzcsináláshoz.

- É-é-ééé-értem!- pillantott fel Steal, de a szemei folyton vissza-vissza tértek arra a bizonyos helyre- Na, ööö… akkor ööö… hogy?- kérdezte zavartan és lazított az ingje gallérján.

- Tudod, tökvéletlenül feltaláltam, a gammasugarakkal dúsított, plasztikkal modifikált 95-ös benzint, ami ha begyullad, akkor addig ég, míg el nem párolog, sőt még utána is! Ebből bizniszt csináltam és most már feketén mindenki tőlem veszi a benzint itt a keleti parton, de már tervezem a Normandiai part megszállását is, mert ott is van egy vetélytársam, úgy mint Lengyelországban. De azt is megszállom kevesebb, mint hat hét alatt

- Mi köze a dolognak a gamma sugarakhoz és a plasztikhoz?- kérdezte hősünk, mert próbálta kimutatni, azt, hogy ő nem csak arra tud gondolni.

- A besugárzás azért szükséges, mert így a kocsi környezet kímélően megy. Hosszú történet…- legyintett lengén- A plasztikkal való modifikálással pedig egy tankolással egy hétig képes menni a kocsi.- válaszolta Sochy és felrakta kinyújtva az egyik lábát a másik karosszék karfájára, Steallel szemben- Két vésztartalék-hordót itt is tárolok.

- H-h-ho-ho-hol?- nyelt egyet hősünk és megtörölte a homlokát az izzadság miatt, mert megint másra gondolt, mint amit mondott. Huncutul másra…

- A gardróbomba! A ruhák alatt!- sóhajtott Sochy.

- O-o-oké!- válaszolta izgatottan Steal és már megint a nő két lába közé tekintett kiegyenesedve.

- Itt a kanapé. Itt tudsz aludni.- mondta Sochy, majd levette a lábát a fotelről és elment aludni, miután lekapcsolta a lámpát az előadó teremben és becsukta maga mögött az ajtót.

Steal elhessegette maga körül a pajzán gondolatokat és kitiszította az elméjét.

Steal jobbra, majd balra fordult.

Nem tudott aludni.

Felkelt és járt egyet.

Kinézett az ablakon, hogy friss esti levegőt szívjon tüdői hörgőibe, hogy majd diffúzióval a széndioxid kicserélődjön oxigénre, de egy teherautó egy kis fekete gombafelhőt pöffentett az ablak alá.

- Köhög, köhög… Kiköpöm hhhöööö… a tüdőmet! Köhög, köhög.- köhögte és becsukta az ablakot, majd a halványan égő kandallóhoz lépett, ami mindeddig szépen adta a meleget és valamennyire a fényt is.

Tovább haladt.

Minden léptét padlórecsegés követte. Néhol halk, néhol viszont eléggé hangos. Az utóbbi eseteknél óvatosabban nehezedett a padlóra. Nem szerette volna felkelteni a ház úrnőjét.

Most a fadobozokhoz lépett. Az egyikről levette a ’Törékeny!’ feliratú doboztetőt. Belenyúlt. Megfogott valamit, de mikor kivette az porrá tört.

- Basszushangon szólt az őrgróf!- káromkodott szépen, és körbefordult, hogy nem látja-e senki, majd össze-vissza futkorászva elkezdett néhány eszközt keresni.

Végül talált egy lapátot és egy seprűt, majd szépen, és gyorsan összesöpörte a padlón a maradékot.

Újból körbenézett és odalépett a kandallóhoz, majd gyorsan belehajította a szilánkosra tört tárgy darabjait a tűzbe, ami jobban fellángolt. Az eszközöket, pedig kidobta az ablakon. Most újból a kandallóhoz fordult, ahol már eltűnt a kezdeti fellángolás.

- Égjél má’ el!- súgta oda a tűzbe és megpiszkálta a törmeléket egy hamupiszkával- Jól van! Elég ez!- legyintett hősünk és újra a dobozokhoz lépett.

Most egy másik tárgyat ragadott meg és kihúzta azt.

Nem látta pontosan, hogy mi az, ezért odavitte a kandalló pislákoló fényéhez, majd lefejtette róla az újságot, amibe volt csomagolva.

- Ej-ha!- lepődött meg hősünk, mikor látta azt, amit mi nem- Ez egy hasonló tároló szerkezet! Ez is bika alakú.- jelentette ki Steal és elővett a zakója zsebéből egy kisnoteszt, meg egy ceruzát, majd elvitte a kisköcsögöt a karosszékekhez. Leült, felkapcsolta az asztali lámpát, mert volt ott egy, és elkezdte írni a jellemzőket a tárgyról- Lássuk, csak! Ugyanolyan hullámos vonaldíszítés, ugyanaz a kidolgozásmódszer, hasonló anyag, és festékhasználat, csiszolás…- ezen az egy kis tárgyon több óráig törte a fejét. Aztán, mikor megunta, újra odament a dobozokhoz és az összes hullámos vonallal díszített tárgyat a nagy bükkfaasztalra rakta. Szépen végignézett rajtuk, majd lehuppant a karosszékbe és elaludt.

…Néhány óra múlva…

Az éj sötétebb volt, mint valaha. Köszönhető az esti napfogyatkozásnak és a záporfelhőknek, amik összegyűltek a város felett.

Dörgött egyet az ég.

- Jaj!- kiáltott fel Steal, mert felébredt a dörgésre- Ez csak a felhő volt.- nézett ki az ablakon hősünk és megkönnyebbülten dőlt hátra a székben.

Ebben a pillanatban, kilincszörgésre lett figyelmes hősünk.

Az ajtótól jött a hang.

- Uu-úúú. Jön Sochy? Áááááá! Mit tegyek?- kérdezte idegesen- És, ha azt akarja? Nincs nálam semmilyen… Basszus! Otthon maradt a Mount Everest-es… Se baj!- legyintett- Megoldjuk!- jelentette ki hősünk és letolta a gatyáját- Várjunk csak!- füllelt körbe Steal és megmerevedett- Nem is Sochy ajtaja zörög! Az a főbejárat!- tért észhez Steal és félig-meddig visszahúzta a gatyáját.

Klick- hallatszott a főbejárati ajtó kinyitódó hangeffektusa.

- Bent vagyok főnök!- súgta egy ember.

- Gut, Halfmann! Köhümm! Mind a hárman kutassátok fel az összes hullámdíszes antik tárgyakat! Gyerünk! Krákh! Schnell!- mondta egy szürke kalapot és egy Colombo-kabátot viselő ember három segédjének, majd köpött egy zöldeset a küszöbre.

A segédek beljebb hatoltak Halfmann vezetésével. Steal az övéhez nyúlt, de nem volt nála a pisztolya.

Sőt semmije.

Minden cucca otthon maradt, leszámítva a kalapját.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése