…Hokumburg, Németország, egy héttel Sochy lakásának felrobbanása után…
Az éjszaka tiszta volt. Egy felhőse látszott az égen. A dagadó negyedholdon az a kis kék emberke horgászott, aki sose fog semmit akárhányszor is nekiáll.
De hisz mit is foghatna?!
Egy dióval?!
Vagy egy mogyoróval?!
Megmondjam én?!
Semmit az égegyadta világon!
Az összes madárka aludt, kivéve azok, amelyek nem.
Egy bagoly repült át az egyik fáról a másikra, de mivel kicsikét vak volt szegényke, mondhatni teljesen vakocska, neki ütközött a fának egy nagy baing-gal. Az ilyen esetet mindennapinak tekinthetjük eme kis erdőben. Persze ez egy nagy hazugság, mert akkor ebben a kis erdőben legalább kellene 365 bagolynak lennie. És még legalább kétszer 70-nek, hogy ezt a számot jövőre is fent tudják tartani, már ha mindig legalább három bagolyfióka születik egy fészekben. De ez most a történet szempontjából nem számít.
A Hókum See csendes volt. Halak már nem nagyon voltak benne. Talán emiatt a két ok miatt szokták ezt a tavat úgy is nevezni, hogy Seehal-Seebeszél-tó. A környék teljesen megnyugtató volt, nem úgy, mint a közeli erdőben a vérrel írt ”Húsevő nyúl!” feliratú tábla, amin sokan nevettek, beleértve azt az összeaszalódott, máig be nem azonosított menekülő testtartásban fekvő hullát, az egyik üreg előtt, amit valami hírtelen behúzott a lyukba…
A tó mellett egy kis domb volt, tele fákkal. Igen, ez volt a Hokum erdő. Az erdő mellett, pedig Hokumburg, a város terült el, ahol az emberek boldogan és izolálva éltek, nem is gondolva arra, hogy milyen furcsa dolgok mennek a dombnak álcázott laboratóriumban végbe.
- Dr. Űbermensch[1]!- kiáltotta a fekete egyenruháját viselő Simson[2], de beverte a fejét a betonajtóba- A rossebb… krák, na mindegy.- legyintett az ajtóra és gurgulázott egyet- Volt egy hete, arra, hogy megvizsgálja a tárgyakat! Köhüm!- fordult a dokihoz- Hogy állunk?- kérdezte Simson számonkérően miután elrendezte a fején a fekete tizedesi sapkáját.
A doktor hátrébb lépett egy, a terem közepén, a plafonról lógó hullától, amit egy fehér lepedővel takart be, nehogy kihűljön, és teljesen merev legyen. Aztán meghúzott egy közelében lévő kart, minek következtében a halott fejénél lévő két, elektromossággal feltöltött gömbből két delejes villám csapta meg a hullát.
A dög kezei felemelkedtek és a szörny egy „mmrrááá” hanggal életre kelt.
- Siker! Létrehoztam Gólemet! Háháhhá!!!- villámlott egyet kint egy felhő spontán, hogy a horrorisztikus hatás teljes legyen.
- Bocs, de ez egy másik történet!
- Oh, tényleg?- kérdezte meglepetten a doki- Azt hittem, hogy ez A Frankenstein horror story.
- Áh, dehogy!- legyintett Simson és köpött egyet- Ez csak egy olcsó Indiana Jones paródia!
- Oh… értem! Akkor viszont várjon egy percet, mert nincsen meg a szövegem… meg kell keresnem.- mondta a doki és kinyitotta az egyik asztala fiókját, majd egy csomó papírt rántott elő belőle- Ááá, itt is van…- mélyült bele a keresésbe- …ööö… valahol…
- Akkor, inkább kezdjük előröl ezt a jelenetet! Szóval… volt egy hete már, hogy megvizsgálja a tárgyakat!- támaszkodott az ajtónak Simson- Megérte a sok időveszteséget? Köhüm!
- Várjál má’!- oktatta ki a doki- Még nincs meg a szövegem! Vagy…- vett egy lapot a kezébe és mélyen melenézett- De, ez az!
- Na, akkor volt egy hete. Mire jutott? Krákh! Köhüm!
- Amire rájöttem, miközben a posszibilis szubatomikus részecskék eszenciális evakuáció szigmatúráit rekalibráltam, termokinetikus egyveleggé, az az, hogy…
- Mi, hogy MI VAN?- kérdezte értetlenkedve Simson.
- Csináltam pár mérést a laboromban[3]…- rövidítette le a doki- …és biztos vagyok benne, hogy a lila golyók valamiféle energiaforrások!
- Milyen energia? Erőteljes?
- Sokkal erőteljesebb, a szénnél, a kőolajnál, az elektromosságnál, de még a modern belsőégésű motoroknál, szóval azoknál az energia forrásoknál amiket a mostani ember ismer! Sokkal többet ér, ez a kicsi…- vette a kezébe az egyik lila golyót a doki és meg mutatta Simsonnak- …mint 30000 aranyrúd és 40000 külön, foggal csiszolt gyémánt.- mondta és lerakta az asztalra óvatosan- És, ami a legjobb… - mosolyodott el ördögien a doki- …ezzel a kis mütyürrel tudom irányítani! Azt hiszem…- mondta és belenyúlt a zsebébe, majd a másikba, de ráncos arckifejezéséből arra lehetett következtetni, hogy nem találta azt, amit keresett- Ööö… mindjárt!- mosolygott kellemetlenül Simsonra.
Corny felhúzta az egyik szemöldökét, és csak várt.
A doki benyúlt az egyik belső zsebébe, de abba könyökig, majd előhúzott egy biciklit, egy földgömböt, és egy szamarat.
Kicsit elcsodálkozott, hogy mennyi minden állatság fér el a zsebében, aztán újra belemerült a keresésbe, de ez most szó szerint értendő, mert ezegyszer az egész felsőteste eltűnt a köpenye belső zsebében és a feje a farzsebéből bukkant elő. Látszott rajta, hogy még mindig keresgél, de mikor megtalálta, visszahúzta a fejét és örömmel konstatálta a félmosolya az arcán, hogy az irányítópanel meg van.
A magasba emelte a konzolt, megrázta, majd bekapcsolta a kis, játékautó irányító berendezést.
- Ez a kis darab, ennyi aranyat és gyémántot ér!- ismételte Simson ámulva és megvakarta az állát.
- Úgy van, tizedes! És, had mutassak valamit, ami akkor lesz sikeres, ha nem számoltam el semmit, a hetedfokú logaritmusos és exponenciális egyenletrendszeremben. Adja ide, bitte a kulcsot!- kérte a doki és kinyújtotta a sok munkától repedezet kezét.
- A kulcsot?- lepődött meg Simson- Köhüm. Ööö… á, meg van.- kutatott a zsebeiben- Tessék!- adta oda a doktornak.
- Köszönöm!- mondta a doki és elvette a 3A-s elem nagyságú és formájú tárgyat, és megfogta azt a bikadíszítésű kis edényt, amit eddig még nem nyitott ki, majd abból is kivette a kis lila golyót és a másik mellé rakta, amitől mind a kettő kékeslilás fényt kezdett el kibocsátani.
- Hogy mondja?- kérdezte Simson és a doktorra hunyorított.
- Mi? Én nem szóltam! Nem ön szólt?- nézett a doki gyanakvóan Simsonra.
- Nem! Én meg se mukkantam!- jelentette ki Corny, de ekkor mindketten a két liláskék golyókra meredtek.
Csönd volt.
A doki és a tizedes összenéztek. Dr. Űbermensch megvonta a vállát, amit Simson ugyanilyen mozgása követett. Nem foglalkoztak többet ezzel.
A doki elmosolyodott, mert eddig úgy tűnt, hogy minden a tervei szerint halad. Hátrébb lépett és a nyakába akasztotta az irányító panel szíját.
[1] A Doktor egy fehér egyenruhát, kék inget, egy vörös nyakkendőt és egy barna nadrágot viselt. Persze zoknikat, meg alsógatyát is. Ovális, és ha lenéz, akkor eléggé tokás feje volt. Mivel a jobb szemére eléggé rosszul látott, mindig, mikor olvas, vagy valami más dolgot csinál, elővesz egy monoklit és odaszorítja a szeméhez szemüvegként. Arcát egy eléggé nagy karcolás díszítette az állától a szemöldökéig, bal oldalt. Az egész képéről érződött a faggyú és a zsír kellemetlenül undorító illata. Szemei barnák voltak, ugyanúgy, mint a haja, ami középen ketté volt fésülve. Nomeg, volt neki egy kis olyan Hitler bajusza.
[2] Corny Simson most a fekete tizedesi egyenruháját viselte, amihez egy ugyanolyan színű tiszti kalap is hozzátartozott. A gallérjain tizedesi rangját jelző aranyszínű szimbólumok díszlettek. A szívénél, pedig volt egy ugyancsak aranyszínű, sast ábrázoló érem. A bal karján pedig volt egy piros szalag, ami jelezte hovatartozását.
[3] A labor tele volt számítógépekkel, de csak olyan kezdetlegesekkel… tudják, rengeteg kapcsolóval, transzformátorral, generátorral, gombokkal, meg villogó kis ledekkel. A gépek között volt néhány monitor is, miken sin-görbék, meg hasonló, egyszerű ember számára, értelmezhetetlen jelek kavalkádja vibrált össze-vissza. A terem közepén, miután kicserélték a Frankensteines díszletet, lett egy hosszú asztal, alatta pedig egy szép és puha szőnyeg, hogy a komfort érzet azért itt is meglegyen… Az asztalon különböző kémiai, meg fizikai kísérletekhez szükséges eszközök sorakoztak. Borszeszégők, kémcsövek, egy ősrégi centrifuga, Van de Graaf-féle generátorhoz hasonlító gépek, influenciagépek, bimetálok, meg ilyenek. A gépeken kívül persze ott volt az összes Sochytól ellopott dolog is. Valamennyi szétfeszítve, némelyek megrongálva, és voltak olyanok is, a melyeknek nem esett bajuk, de ők csak kis számban képviseltették magukat. A teremben két ablak volt és azok is mohával voltak fedve, ezért itt lent a nap helyett a sárgásan világító neon fénycsövek szolgáltak fényforrás képen. A terem egyik sarkában volt egy betonajtó (ebbe verte be a fejét Simson) a másik végében pedig egy lift, ami a labor többi szigorúan titkos szintjére vezetett. Tudni illik, a labor az egész dombot behálózta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése