…Fent a gejzír szájánál…
- Steal! Minden rendben?- kérdezte Sochy a lyuk fölé hajolva, de nem érkezett válasz- Stainless meg vagy még?- kérdezte aggódva.
- Mmmmáááákkkkk!- rohant Steal a fénykúpba- Húzzad már azt a rohadt kötelet!- kiáltott fel Steal a lyukból olyan komolyan és sürgetve, ahogy tudott, mire Mák észbekapott és elkezdte felfelé húzni a kötelet- Húzzad gyorsabban!
- Húzom én, húzom! Te mássz gyorsabban!- válaszolta Mák, miközben nagy erőfeszítések közben húzta a kötelet felfelé.
A talaj megremegett, amit egy kis földrengés követett.
Mák és Sochy emiatt a földre estek.
A gejzír kilövellt.
- ÁÁÁÁÁÁÁ!!!- repült ki a gejzírből Steal és egy hókupactetejére érkezett.
- Húdehűha!- jelentette ki Mák csodálkozva és Sochyval odafutottak Stealhez.
- Ugye jól vagy?- kérdezte Sochy és odahajolt Stealhez, aki hanyatt fekve bambulta a szürkéskék eget.
- Ha most nem főttek meg a tojásaim, akkor sose!- mondta rekedtes torokhangon gurgulázva Steal és kiköpte a közel 100 Celsius fokos vizet a szájából, majd felült.
- Mi volt ott lent?- kérdezte Mák és Steal mellé guggolt.
- Tuskó.- nyelt egyet hősünk kicsit remegve, mert fázott- Jéggé fagyva! A kezében pedig egy bika alakú tartóedény! Részben az, amiért jöttünk!- fújta ki magát Steal.
- És, sikerült megszerezned?
- Tudod, oda volt fagyva Tuskó kezéhez…- nézett bambán a hóba hősünk- …de, ez nem jelentett akadályt.- mosolyodott el- Szétcsáká-nyoztam! Azonban letört a feje…
- A csákánynak?- kérdezte Sochy.
- Dehogyis! Tuskó kézfeje és vele együtt az edényke is! Látjátok?- vette elő Steal a szétcsákányozott kezet az edénykével.
- Aaaaaaaőőőőőőáááá.- ájult el Socy a szétfagyott ocsmány kéz látványa miatt és elterült a földön.
- Már csak ezt a kezet kell lefejtenünk róla és itt is van az ereklye!- állt fel Steal és odadobta a kezet Máknak, majd felkapta Sochyt és elkezdték bevonszolni a házba.
- Honnan lett csákányod?- kérdezte Mák a fagyott kézre pillantva, majd zsebre rakta és megfogta Sochy lábát, hogy segítsen Stealnek a nő cipelésében.
- Lent volt egy.- mondta hősünk erőlködve, mert Sochy nem volt annyira könnyű, főleg azért, mert az egész teste elernyedt.
Beértek a házba.
Sochyt óvatosan lerakták egy kanapéra, majd Steal levette a nedves öltözékét és kirakták a szobában száradni. Mindezek után nekiálltak keresni.
Átkutatták az egész szobát.
- Tulajdonképpen most mit is keresünk?- kérdezte Mák és papírok repkedtek mindenfelé, az egyik asztal fiókjából.
- Azt a furcsa görög iratot.- mondta Steal és betolt egy másik asztal fiókot, amit ő húzott ki.
- Mi furcsa rajta?- kérdezte Mák mert kíváncsi volt.
- Csak az, hogy itt találtuk.- nézett fel Steal Mákra- Izlandon!- húzta fel a szemöldökét- Nem pedig mondjuk az egyik görögországi szigeten!
- Ez tényleg érdekes!- görbítette a száját Mák és egy levélre nézett.
- Ugye? És ráadásul úgy adtam neki oda, hogy még egy másolatot se készítettem a leletről!- ámuldozott Steal az ostobaságán- Milyen ostoba voltam! És még el se tudtam olvasni!
- Nem, nem az érdekes, hanem ez a visszaigazoló levél!- emelte a magasba Mák a kezébe vett papirocskát- Itt!- lebegtette meg a magasban- Olvasd csak el!- nyújtotta oda óvatosan Stealnek az okiratot.
Steal mérges kíváncsisággal kikapta Mák kezéből a levelet és félhangosan elkezdte olvasni magában.
- Mmííííiii?!- szörnyülködött és a fejéhez kapott- Leningrád?- kiáltott fel Steal és lejjebb engedte csalódottan a levelet- Tuskó…- sóhajtott egy mélyet- …te egy gyökér vagy! Eladtad a ruszkiknak azt a leletet?! ÁÁÁÁÁÁ!- kiáltotta Steal és mérgében ledobta magát egy kanapéra- Akkor most hogy a jó életbe keressük meg ezt a múzeumot, ami megvette Tuskótól az iratot?
Mák megvont a vállát, majd elgondolkodott.
- Mutasd csak a levelet!- kérte el Mák az iratot, és megnézte- Feladó: Tuskó Jack, Átvevő: Akaievics Basmacskin.
- Netán ismered?- kérdezte gondterhelt arccal Steal és a fejét kezdte el masszírozni.
Mert gond az volt bőven!
- Nem. Nem, hogy ismertem! De jó barátok vagyunk!- derült fel Mák- Mikor legutóbb láttam, még csak egy kishivatalnok volt, de érezte, hogy a szakma az életébe fog kerülni, meg Nyikolaj nem fizetett eleget, ezért munkahelyet váltott, és történetet is, majd a Leningrádi Régészeti Múzeumba kezdett el dolgozni.
- Jól van! Rakd le az okmányt a helyére! Én megfogom Sochyt, te meg a tároló edényt! Felszállunk a repülőre és Leningrádba repülünk!- mondta Steal ellentmondást nem tűrően, miközben megvakargatta a csupasz lábait és a köztük lévő szerszámot.
A hosszú gereblyét, mert valahogyan odaesett.
Felkapta Sochyt a vállára, mint egy döglött állatot, és az ajtó felé nézett.
- Akkor, mehet a menet?!- kiáltotta el magát Mák, miután lerakta a levelet a legközelebbi asztalra, majd felkapta a még mindig jégbefagyott edénykét és az azt tartó kezet.
A két barát összenézett és az ajtóban megálltak. Kinyitották a főbejáratot.
Kint heves vihar alakult ki. Hó zápor lett pillanatok alatt. A szél erősebben fújt. Elsötétedett az ég is. Már az a kis, aprócska rés is eltűnt, amin a nap át tudott sütni.
Teljesen beborult.
- Hosszú út áll még előttünk!- mondta Steal és Mákra nézett kötelességtudóan- Bár a szobor megvan, amiért jöttünk…- vett egy mély lélegzetet- …még mindig hiányzik az ősi irat.
Mák csendben hallgatta hősünket és odaadóan figyelte.
- Menjünk!- folytatta Steal és mindketten vettek egy mély lélegzetet.
Kiléptek a házból, de Stealen csak az alsógatyája volt.
- Húúúúú!!! Bbbrrrr!!! Ilyen hideg van Mák!- szorította össze a mutató és a hüvelykujját hősünk, majd ledobta Sochyt a földre és gyorsan visszaszaladt a házba. Felvedlett, majd mintha mi sem jött volna közbe, folyatták az útjukat a járgány felé.
Beszálltak a kocsiba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése