…Reykjavíktól északra, egy elhagyatott úton, egy fekete Mercedes-Benz 130 H kocsiban…
- Steal, rossz úton mész!- hajolt előre a hátsó ülésről Sochy és a szélvédőre tapasztatta a mutatóujját- A Deadly expedíció a másik irányba volt!- mutatott az ellenkező irányba a másik kezével.
- Tudom!- intette le hősünk egyszerűen Sochyt- De nem oda akarok menni, hanem Tuskóhoz! Emlékszel?- emlékeztette Steal Socyt a tervre, miközben az utat figyelte és megigazította a barna bőrkesztyűjét, majd a fülvédőjét.
- Igaz…- bólogatott Sochy és a nyakára tekerte a fehér sálját, és megigazította a szőrmebundáját és a csizmáját.
Néhány domb, lejtő, gleccser, fjord után megérkeztek Tuskó házához. Behúzták a kéziféket és kiszálltak a járgányból.
Egészen kellemes kis faházacska volt. Már akkor állt ez az épület, amikor még itt csak az ásatások folytak, azonban akkor senki sem lakott benne. Valószínűleg a tulaja már régen meghalhatott és ezért állt üresen. Tuskónak mivel megtetszett az itteni élet, csak simán önkényesen beleköltözött.
A háznak egy ajtaja, és egy téglából kiépített kéménye volt. Ablakai kicsik és jégvirágosak voltak. A kéményből halvány fekete színű füst szállt fel.
Mák, mikor megérezte a jéghideget, egyből az orrára hajtotta a sálját és összébb húzta a bundakabátját. Becsukták a kocsi ajtajait, majd a házhoz mentek. Friss volt a hó. Ha voltak is lábnyomok, az újonnan esett hó már régen betakarta. Az idő, most viszont egészen kellemes volt. Úgy mínusz tizenkét fok lehetett. Szélcsendes időszak volt. A hó csak helyenként szállingózott.
Bátor léptekkel az ajtó elé álltak, és bekopogtak.
Nem válaszolt senki.
Összenéztek.
Steal megvonta a vállát, majd benyitott.
Félve néztek körül, majd szomorúan konstatálták, hogy nincs otthon senki.
A kis házacska belülről is rendkívül otthonos volt. Egy nagy szoba volt az egész ház. A ház érdekessége talán a szoba közepén található szőnyegként szolgáló Jedibunda. A falaknál szép, míves faragású bútorok voltak, azokon meg különféle tárgyak dobták fel az atmoszférát. A háznak a bejárattal szembelévő falánál volt a kandalló, ahol valószínűleg az ebéd, vagy valamilyen kaja melegedett, szép lassú tűznél, ami már majdnem teljesen kialudt.
- Vajon mi lehet abban az edényben?- kérdezte Mák, és egyből odafutott az edényhez, majd megfogta az oldalán lógó merőkanalat, mialatt Steal körbenézett a házban.
Hősünk most egy vázát fogott meg, megnézegette, de visszarakta a helyére, az egyik polcra. Tovább haladt, majd a szoba közepén elhelyezkedő asztalhoz lépett. Ott egy csésze kávé volt.
- A kávé még langyoskás.- emelte fel a csészét hősünk, majd visszarakta a helyére- Valószínűleg nem ment el messze…- nézett Steal Mákra és leült egy bundás karosszékbe, a lábait pedig az asztalra feldobta.
- Pfújj!- köpte ki a kis merőkanál tartalmát Mák a földre- Ez legalább három napos trutyi! Bbbbőőőőőööööeeeeeeee!- kaparta le undorodva a nyelvéről a felső ízlelőbimbókat Mák, hogy ne érezze tovább ezt a hányingert keltő, áporodott szagú, undorító ízt a szájában.
Steal újból körülnézett, de valami hiányzott neki a házból.
- Merre van Sochy?- kérdezte ijedten Steal és újból körbenézett, de nem volt sehol a nő a házban.
Mák is körbenézett, de ő sem látta sehol a nőt. Hírtelen kintről egy kiáltás hallatszott.
Mák és Steal összenéztek, majd mindketten abbahagyták az elfoglaltságukat és kiszaladtak.
Sochy a háztól néhány méterre volt, és a földet nézte. Mák és Steal mellé futottak. Megfogták a vállát, majd ők is lenéztek a földre. Egy hegymászószeg volt a földbe beleszúrva és hozzá pedig egy kötél volt erősítve, ami egy ovális alakú lyukba vezetett, a földbe.
- Lemegyek és megnézem, hogy mi van ott lent!- mondta Steal és leguggolt a kötélhez.
- Megőrültél, azt se tudod, hogy mi van lent!- kiáltotta Sochy óvóan és Steal válla után kapott.
- Ezért kell megnéznem! Édesem!- válaszolta édesen Steal és hátrafelé elkezdett leereszkedni a mélyedésbe- Mák, csak adagold a kötelet!- kiáltott fel Steal a lyukból.
- Oki-doki!- válaszolta Mák és nagy terpeszbe állt a mélyedés pereménél, hogy kitámassza magát, majd elkezdte adagolni a kötelet.
Sötét volt lent.
Nagyon sötét.
De tényleg!
A napot eddig csúnya, komor hófelhők takarták el, azonban most egy résen átjutottak sugarai és besütöttek a mélyedésbe, így ott kicsit világosabb lett.
Kopp-kopp- hallatszott Steal cipőinek koppanása a jeges, csúszós talajon, amit a vízhang még inkább kísértetiesebbnek erősítet fel.
Steal most egyedül állt lent a fénykúpban. Körülötte mindenhol sötétség fénylett. Óvatosan tett egy lépést előre, azonban a lába belebotlott egy csákányba.
Lenézett, majd újból belerúgott, majd a sötétbe meredt.
Nem nagyon látott semmit.
Tovább lépett.
Azonban további két lépése után megint megbotlott. Most egy régies lámpában. Hősünk felvette, hátha világíthat vele, de kifolyt már belőle a petróleum és a gyutacs is már jéggé fagyott. Tett még egy-két lépést, de azután megtorpant, mert egy mozdulatlan alak körvonalait pillantotta meg, befagyva egy jégtömbbe.
- Tuskó!- suttogta maga elé hősünk és végignézett rajta, azonban a szemei megakadtak az egyik kezében tartott tárgyon.
Steal közelebb hajolt, hogy megbizonyosodjon róla, hogy jól látja-e, amit lát.
Bizony, egy hasonló kis tárolóedény volt Tuskó kezében, mint amiket Simson ellopott tőlük.
Steal mosolygott, de a vállához kapott, mert belenyilallt a fájdalom. Sebe még nem teljesen gyógyult be. Abba hagyta a nevetést és hátrált egy lépést, mikor hírtelen megrepedt a jégtalaj és forró gőz kezdett el kiszivárogni a mélyből.
- Kezd melegebb leni ide lent!- jelentette ki hősünk és gondtalanul megtörölte a homlokát- MELEGEBB???- kapott észhez Steal, mert eszébe ugrott, hogy ez a terület tele van földalatti gejzírekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése