Villámlott egyet.
Aztán még egyet.
Odd a villámlásokat követő dörgésekkel egy időben töltötte be a fekete tárat a sötét fegyverébe, így még jobb hangzást ért el és ezért majd még több mani fogja majd a kezét ütni…
Újból villámlott.
Odd Stealre nézett, aki még mindig a dzsip elején lógott, bár a cipőjének a sarka már teljesen lecsiszolódott az aszfalttól való súrlódás miatt. Az autó egyre jobban közeledett a repülőgép kerekéhez.
Már csak egy-két méterre voltak tőle.
- Viszlát Stainless Steal!- lépett a motorháztetőre Odd a másik fekete cipellőjével- Most szétdarálunk!- mondta elégedettséggel a hangjában, de hősünk eltűnt a dzsip elejéről.
Odd nagyot nézett.
- Hát, most meg hova lett?- nézett utána Odd, de semmit sem látott.
A mi kis hősünk a Tündi kötélen hátra ereszkedett az autó alatt. Bár kabátja kicsit megkopott a vizes aszfalttal való súrlódástól, különösebb baja nem lett. A hátsó felfüggesztésnél járt, mikor megfordult vízszintes tengelye körül és ezután a hasán csúszott tovább, egészen a hátsó sárvédőig, amibe belekapaszkodva felhúzta magát a kocsi hátuljába.
Mindezek alatt Odd a motorháztetőn volt és próbálta elszakítani a csodakötelet. De hát, azt nem tudta, hogy azt a kötelet nem lehet elszakítani, mert a Tündik csinálták.
A sofőr csak vezetett. Ami pedig a másik két embert illeti, ők oldalt lesték, hogy Steal netán-tán ott bukkan-e fel. Ezért nem látták, hogy pont a kocsi hátuljára kapaszkodott fel. Ezt már csak akkor észlelték, jelenlétét, mikor Steal bebukfencezett a kocsiba és összekoccintotta a két ember fejét, mitől mindegyiknek lerepült a napszemüvege. Ezután kaptak két-két pofont, de a sofőr a dulakodás hangjára hátrapillantott, minek köszönhetően elrántotta a kormányt, mert meglepődött hősünk ott léte miatt.
Odd a motorháztető elé esett a hírtelen irányváltoztatástól, de megtudott kapaszkodni a dzsip elején lévő rácsban.
Steal, miután kihajította a hátul össze vert feketezakós egyéneket, a sofőr mellé huppant és adott neki egy könyököst.
Az állára.
Amitől őneki is lerepült a napszemüvege és elájult. Steal kinyitotta a vezetői ajtót és kirúgta rajta a volt sofőrt, de a sofőr kezére csavarodott a biztonsági öv. Ennek köszönhetően a keze a kocsiban maradt, míg a teste már 200 méterre gurult a földön.
Steal félredobta a kezet, mert nem kellet neki a segédkéz és a sofőr helyére ült.
Hősünk megtörölte a lábával a homlokát, majd megigazította a csurom vizes kalapját, és azért, hogy nehogy lefújja a menetszél a fejéről, két gemkapoccsal oda hegesztette. Bekapcsolta az ablaktörlőt, mert cudarul esett az eső, még mindig. Bár az nem sokat segített, mivel nyitott volt az egész jármű.
Villámlott.
Aztán még egyet.
Meg még egyet.
Steal felgyorsította a dzsipet és beérte a repülőt.
Sochy kinyújtotta a kis kacsóját a repülő ajtaján, hogy segítsen Stealnek a felkapaszkodásban. Steal is kinyújtotta a kezét, de nem érték el egymásét.
- Ugornod kell Steal!- kiáltotta Sochy.
Steal bólintott és óvatosan felemelkedett a sofőri helyről. Nem akart semmit elszúrni, mert az az életébe kerülhet. Inkább lassan, de biztosan. Teljesen kiegyenesedett, majd elengedte a kormányt, ami szerencsére nem mozdult el. Lába a gázpedált nyomta.
Felnézett Sochyra.
A szép tengerkék szemek, az aranybarna haj és a féltő tekintet bátorságot öntöttek szívébe és elrugaszkodott a kocsitól.
- Megvagy!- mart bele Sochy hősünk kezébe a műkörmeivel.
- Megvagy!- ismételte hősünk is és Sochyra mosolygott kellemetlenül.
- Megvagy!- kiáltotta Agent Odd Steal lábát megmarkolva- Nem menekülsz el!- fenyegetőzött Odd, mialatt a vezetői helyre lépett és benyúlt a bőrszerkójába és újból előhúzta a kis lugerét.
Hősünk azonban a másik lábával kirúgta a fegyvert Odd kezéből és ezután a szemébe taposott a tűhegyes cipellőjével.
- Áááááá! A szemem! A szemem!- kiáltotta és elesett a kocsiban, az első két ülésre.
Steal felhúzta magát Sochy segítségével a gépbe.
- Megvagy?- kérdezte Sochy megsimogatva Steal vállát és a borozsdás arcát.
- Ja, kösz a seggítséget!- mondta Steal és Sochy hátuljára nézett.
- Szívesen!- válaszolta Sochy barátságosan, majd felkelt és becsukta a repcsi ajtaját.
- Akkor irány! Izland!- kiáltotta Mák a pilótafülkéből és felgyorsította a gépet, majd végül elhagyták a földet- Ez egy kicsit rázós lesz!- folytatta a viharfelhőkre nézve, meg arra a villámra, ami tőlük egy kilométerre csapódott be a tengerbe, ahol az összes környéken úszkáló halból sós-párolt halat főzött, egy másodperc alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése