- Na, mi van? Talán vérzik a picike baba orra?- kérdezte Simson gúnyolódva hősünket, és oldalba rúgta, ugyanúgy, ahogy ezelőtt nem sokkal hősünk is tette.
Steal megpördült a levegőben és a legfelső lépcsőre esett egy nagy puffanással.
Nem bírt felállni.
Steal összeszedte újból az utolsó csepp erejét is, mert tudta, ha most nem hal meg akkor ebben a könyvben soha. Simson odalépegetett mellé, azonban ez az idő elegendő volt Steal számára, hogy bátorságtól illuminált állapotba kerülve, egy harci kiáltással átugorja Simsont és így mögé kerüljön. Az egyik kezével megfogta Corny kezét és egy jól irányzott rúgással eltörte a könyökét.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!- ordította Simson.
- Tudod, te mocskos rohadék! Rád, csak a kannibálok mondták volna, hogy jó ember voltál!- mondta hősünk és eltörte az ellenkező lábát Simsonnak, majd az istenítő szerkezetbe hajította, ami be is kapcsolódott.
A fémkarok körbeforogtak, a gép alján lévő kristály pedig áramot vezetett Simsonba. Újból felfénylett Simson teste és az eltört csontjai beforrottak. Simson felkelt és az ég felé nézett, kitárva a kezeit.
- IIIIIGGGGGEEEENNN! Még jobban fogok hasonlítani az Istenekhez! HHHHÁÁÁÁHÁHHHÁHÁ!- nevette el magát, de ekkor észrevette, hogy a kezein gennyes hólyagok nőnek- Mi ez?- kiáltota rémületében- Mi történik?- kérdezte, és érezte, hogxy a bőre ragadósabb lett.
Az ujjai elfolytak, alsó állkapcsa, pedig elvált a felsőtől, úgy, hogy azt már csak a nyálkás bőre tartotta egybe a koponyájával. Orra is elfolyt, a fején az erek kipukkadtak, a gennyes foltok a bőrén összefolytak, arcán a hólyagok mindenfelé mászkáltak, a füle a járomcsontjára csúszott, a másik meg már a lábára pottyant. Egy végső pillantást vetett hősünkre és elkiáltotta magát.
- Ezzel méééggg nnnnííínnnnnccccssssss vvvvvééééégggggeeeee!!!!- folyt szét az egész teste és a ki nem pukkadt hólyagok most szétrobbantak.
- Ezt azokért kaptad, akiket megöltél!- mondta hősünk és kifújta magát, majd összeroskadt.
Mák odafutott.
- Máák!- köpött vért hősünk és a mellé térdelő barátjára nézett- Mégis, mi a francot csináltál?- kérdezte számonkérően és Mákra pillantott bevérzett szemeivel.
- Ööö…- kereste a zavartan a gondolatait Mák- …szurkoltam neked!- válaszolta derülten, de ekkor a másik zikkurat a felénél megrepedt és beomlott.
A szél több kőtéglát felkapott, és a templom körüli orbiton keringette. Hősünk nem látott még ehhez foghatót. A zikkurat félig magábaroskadt, miközben egy forgószél a magasban több száz kődarabot keringetett, előre kiszámíthatatlan pályán. Olyan volt, mintha egyszerre egy feketelyuk vonzereje, és egy forgószél viaskodott volna a zikkurat alapanyagain egymással.
- Mák fogd ezt!- adta oda Steal Sochy nyakláncát Máknak.
- Hogy szerezted meg?- kérdezte csodálkozva Mák és elvette hősünktől a láncot.
- Mielőtt… a… másik zikkurat tetején lévő vízgömbbe löktem volna Nur-Salatot…- kapkodott levegő után- …megfogtam a nyakát… és letéptem róla! Persze ezt akkor a forgatókönyvíró nem írta le, hogy izgibb legyen a történet további része!- jegyezte meg melékesen Steal, és ekkor, közel hozzájuk egy, két tonnás kődarab csapódott be a templomuk oldalába, ami egy nagy robbanással újabb kövekkel gyarapította a magasban forgó kövek társaságát- Azt mondta Nur-Salat… hogy…- vette nehezen a légzést hősünk- …hogy ebben van Sochy lelke!- nyelt egy nagyot hősünk- Menj… és éleszd fel!- nyögte Steal és minden bizodalmát Mákba fektetve megfogta Mák kezét, remegő és vérző kezével.
Mák szónélkül bólintott, majd Sochyhoz lépett, és a kristályt a nő fejére rakta.
Nem történt semmi. Ezután megpróbálta a kezeket.
Semmi.
Zavarodottan nézett körbe, majd utolsó lehetősségként a nő dekoltázsára helyezte.
Most sem történt semmi.
- Steal!- kiáltotta aggódva Mák- Nem működik!- mondta azt a mondatot, amit Steal nem akart most hallani.
Ekkor megint megrepedt a másik zikkurat és a templom alja is kezdett összeroskadni, miközben egyre több kő szabadult el, átadva magukat a szél keringető erejének.
Hősünk csalódottan lehunyta a szemét. Nem akarta elhinni, hogy nem működik. Nyelt egy nagyot, erőt vet magán és végül feltápászkodott és Sochyhoz indult.
Pont időben, mert egy újabb több tonnás szikla pont odacsapódott be, ahol az előbb még hősünk elernyedten pihente ki a harcokat.
A feketelyukra hasonlító effektusnak köszönhetően, a mellettük lévő templom már teljesen összeomlott. Azonban ekkor nemhogy megállt volna az összeomlás és a kövek repkedése a magasban, hanem továbbterjedt a város többi térségére, ahonnan a szél új kődarabokat szakítva ki, bővítette kőzetleltárát. A talaj, is kezdett építőelemeire bomlani, mert a magába roskadt templom körül, egy örvényszerű, táguló erő, szétdarabolta a kirakott talajt is. Ekkor egy újabb nagy szikla, el csapta az istenítő gépet, meg az oszlopokat is.
Máknak és Sochynak szerencséjük volt, hogy nem esett rájuk egyetlen egy kődarab sem. Talán a véletlen, talán nem, de ez most senkit sem érdekelt. Steal nehézkes léptekkel, bár a szél segítségével, Sochyhoz sántikált, majd egy nagy huppanással elterült mellette. Mák hátrébb húzódott. Hősünk megfogta a nyakláncot és Sochy nyakára helyezte. Rákötötte. Ezután hősünk a kezét a nyakláncra rakta, ami egyből felvillant.
Steal keze odaragadt a nő nyakára. Nem bírta elrántani onnan, akárhogyan is próbálta. Kezén az ütő- valamint a gyűjtőerei, mind kidudorodtak, ami végül az egész testére kiterjedt. Feje piros lett. Szemei, fel-fel akadtak, majd a szarvacskái elkezdtek visszanőni a bőre alá.[1] Steal egész testén egyfajta elektromos hullám vonult végig, ami Sochy nyakánál tartott kezében végződött, de a hullám a nőbe is áthatolt. Steal nem kapott levegőt. Bármennyire is próbálta, nem ment. Úgy érzett, mintha elesett volna a bicikliével, és a kormány olyan rossz helyen vágódott volna a hasába, hogy akármennyire is legyezte volna magát a kezeivel, és próbálta volna a levegőt beszívni a tüdejébe, a légnemű anyag megmakacsolta volna magát. A nyaklánc vakítóan felfénylett. Hősünk arcán egyre több seb jött létre, annak ellenére, hogy senki sem bántotta.
De nem csak az arcán.
Az egész testén!
A fényesség elhalványult. Hősünk erei visszanyerték eredeti méretüket. Tüdeje kitágult, utat engedve a levegőnek, hogy életben tartsa hősünket. Steal elrántotta a kezét, azon nyomban, amint azt érezte, hogy eltudja. és hanyatt fekve Sochy mellé vágódott. Annyira elgyengült, hogy alig bírta a szemét is nyitva tartani. Ezért be is csukta.
Mák Sochyhoz hajolt és megmérte a pulzusát. Nem változott semmi. Sochy ugyanolyan mozdulatlanul feküdt ott, mit az elmúlt oldalakon.
- Steal…- mondta sírásra görbült szájjal Mák- …azt hiszem… nem használt.- szipogta és ő is hátradőlt keservében.
Steal könnyes szemekkel szipogott kettőt, majd férfiasan elsírta magát.
- Steal?- kérdezte egy erőtlen női hang.
Hősünk és Mák, mintha angyalszót halottak volna. Nem hittek a füleiknek. Csodálkozva pillantottak Sochyra, aki most hősünk felé fordította a fejét erőtlenül.
- De jó hogy visszajöttél!- ölelte át a nőt Steal, és a hajába törölte a könnyeit, meg az orrából kifolyó trutyit.
- Én is örülök!- tért már jobban magához a főhősnő- De mi történik itt?- kérdezte Sochy és az összeomló épületekre nézett, meg a levegőben keringő sziklákra, amik közül most több bele is csapódott a zikkurat oldalába. Az egyik még félelmetesen közel hozzájuk. Levitte a templom egyik élét.
- El kelé tűnnünk innen!- mondta teljesen okosan Steal és óvatosan felállt, bár rettentően fájt mindene.
- Úr Isten! Steal! Te vérzel! Egyáltalán van olyan négyzetcentimétered, ami nem vérzik?- fogta meg Steal kezét Sochy, aki már sokkal jobban volt, és aggódva hősünkre pillantott.
- Talán akad néhány centi…- mondta mosolyogva hősünk és feltápászkodott.
[1] Mivel hősünk is bement az istenítő gépezetbe, és félisten lett, két picike kis szarvacska nőtt a homlokára úgy, mint mindenki másnak, csak ezt eddig úgy gondoltam felesleges megemlítenem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése