Valószínűleg azt akarták megszerezni a nácik, azért futottak annyira a fekete úton.
Steal nem tudta kivenni pontosan, hogy mi az, ami ennyire fénylik, de valahonnan az a gondolata támadt, hogy emberfiának nem kéne azt soha megtudnia.
Ekkor valaki megszólította.
- Steal! Steal! Ejnye! Ejnye!- mondta egy hang dorgáló hangnemben.
- Ki vagy?- kérdezte hősünk megijedve és körbenézett, de nem látott senkit.
- Hát, nem ismersz meg?- kérdezte csalódottan a hang.
- Apa?- kérdezet bátortalanul hősünk.
- NEM! Az életbe is! Az Isten vagyok! Különben is, apád Angliában van, az Oxfordi Egyetemen, óraadó professzorként!
- Ja, bocsika.
- Steal!- sóhajtott egyet az Isten- Nem hagyhatod, hogy megszerezze bárki is a teremtés doktrínáját. Hogy hogyan is lettetek… Ennek még nem jött el az ideje!- tartott hatásszünetet az Úr- Látod ott, a sötét alagút végén, a kezemben azt a fényt?
- Az a te kezed?- kérdezte csodálkozva hősünk.
- Nem! Hát persze, hogy nem! Az csak egy vizuális effekt! De fogd úgy fel, hogy igen! Az az Én kezem.
- Hogy hogy akkora?
- Ááááájjjj! Jaj, Istenem, segíts! Ja, hoppá… de hisz az Én vagyok! Hihi! Na, majd egyszer elmondok mindent a kezekről, és a nagyságuk-ról! Most mással kell foglalkoznunk! Ott van az a fehér, fénylő dolog a kezemben!
- De, hisz az előbb mondtad, hogy az nem is a Te kezed, hanem csak egy vizuális eff…!
- ÁÁÁÁÁÁÁ!!! Igen! De… Kuss legyen má’!
- Oké! Értem én! Igen?
- Na szóval! Először is, NE pofázz bele, mikor Én beszélek!
- Oké!
- Mondom NE!!!
- Jó!
- Ez reménytelen!- nyilatkoztatta ki az úr és hangjában néminemű lemondás hallatszott- Na, idefigyelj!- komorult el a hang- Azt a fényességet kell megvédened! Az a teremtés doktrínája. Siess, mert lejár az időd, mert hamarosan odaérnek a katonák és megszerzik a tudást! Utad és küldetésed még nem ért véget! MOST AZONNAL HÚZD KI A FEJED ÉS MEGNELÁSSAM A RUSNYA KÉPEDET TÖBBÉ, IDŐ ELÖTT!
Stealnek a katonaalakok, feketés-zöldes füsté párologtak el, majd ahogy egyre távolabb került tőlük, egyre nehezebb lett a feje. Ez talán azért is volt, mert a cseppfolyós halmazállapotból szilárd halmaz-állapotúvá változott vissza hősünk feje és kirántotta a vízgömbből. Mivel az időgép semmilyen kapcsolatban nincsen a vízzel, csak a látványa rendkívül hasonlít egy folyamatosan forgó vízgömbre, ezért hősünk feje és kalapja száraz maradt.
Nur-Salat kicsit megijedt, hogy eddig, miért nem tudta az egész félisten-hősünket a vízgolyóba tuszkolni. Steal, miután kirántotta a fejét, egyből az istennőre nézet. Szemeiben nem volt félelem. Sőt a bátorság fénye pislákolt. Nur-Salat az utolsó módszerét szerette volna bevetni. Azt, hogy eltátja a száját és letépi hősünk fejét a helyéről. Már el is kezdte eltátani magát, és a fogai is már kibiggyedtek, mikor Steal megperdítette maga körül a harapós nőt és bevágta a vízgömbbe az egész női alakot. Azonban ott még megfogta a nyakát, de mikor észrevette, hogy az istennő célpontja a karja, egy nagy ütéssel végleg eltüntette Nur-Salatot az időgépben.
Steal kifújta magát és nagyokat lélegezve a gömb előtt állt. Kimerült volt. Ekkor, mikor már valamennyire biztonságben érezte magát, a gömb, szikrázni kezdett, és kinyúlt rajta egy démoni kéz.
Steal tudta jól, hogy kihez tartozik. Nur-Salaté volt. Még onnan is vissza akart térni.
- Ennyi!- törölte le a vért az álláról hősünk- Onnan már nem jössz ki élve!- fújta ki magát Steal- Kész!- vett egy mély lélegzetet, és ebben a pillanatban Nur-Salat feje már kezdett körvonalazódni az eseményhorizonton kívül- Vége!- kiáltotta és belerúgott a pörgő csillagkaput tartó kőhengerbe.
Nur-Salat sikított valamit, és visszaalakult a feje és a keze folyékony állagúvá és eltűnt a gépezetben. A kőtengely a rúgás hatására, eldeformálódott és szétrobbantotta az időgépet, megsemmisítve az összes ellenségeket, akik a gépben voltak.
Az explózió olyan hatalmas erejű volt, hogy hősünk a löket hatására a másik templom, felé kezdett el száguldani. Azonban, még el sem érte a zikkuratot, mikor Sismon oldalról nekicsapódott és együtt ketten meteorszerűen belecsapódtak a templom egyik oldalába, majd a röppályát módosítva, végigszántották a zikkurat egyik oldalát.
Eközben, a másik templom megremegett. A tetején lévő, felrobbant szerkezet egy önmegsemmisítő folyamatot indított be. A zikkurat teteje szabályszerűen magába roskadt. Olyan volt, mintha a templom belseje egy feketelyuk lett volna. Itt arra próbálok célozni, hogy úgy vonzotta a tárgyakat magába, mint egy feketelyuk. Most eltekinthetünk az idő torzulásától, hisz a templomban nem pont egy feketelyuk volt, jól is néztünk volna ki, hanem egy olyan vonzóerő középpontja, minek hatását a feketelyuk örvénylő vonzerejéhez hasonlítottam.
A kráterből Simson kelt fel először. Hősünk egyenlőre eszmélet vesztve feküdt Corny lábainál. Simson erőt gyüjtött egy újabb áramozásra, mikor eszébe jutott, hogy rosszabb is van a gyors halálnál. Az, amikor a barátaidat látod meghalni, és semmit sem tehetsz értük, hogy megmentsd. Simson elmosolyodott, majd megfogta hősünk grabancát és felhúzta az oltárig. Ott pedig lehajította a földre. Ekkor már kezdte visszanyerni a tudatát és óvatosan pislogni kezdett. Simson elmosolyodott és a másik két túszt kereste szemeivel. Sochyt meg is találta, de Mák eltűnt.
Steal nagy nehezen feltápászkodott, egy oszlopsegítségével és Cornyra pillantott. Simson Sochy kihűlt teste mellett guggolt és nevetett. Hősünk nem tudta, mire készül Corny, de megfogadta magában, hogyha egy ujjal is hozzá mer érni Sochyhoz, megöli.
- Oh, nézda!- markolta meg Sochy kacsóját és felemelte- Tán nem meghalt szegényke?- kérdezte a nő kezével játszva- Kár érte! Pedig én is úgy eljátszottam volna vele!- mosolyodott el Simson és körbenyalta ajkait- Mi lenne, hogyha megrecsizném a gerincét? Úgy is meghalt már!
Steal nem tűrte tovább a hullagyalázást. Összeszedte minden eddig még fel nem használt, dugihelyen raktározott erejét és Simsonnak ugrott.
Hősünk jól időzített, mert egyből egy gyomros rúgást adott Simsonnak. Gonosz hősünknek ez eléggé fájt, ezért vissza lemondott a hullagyalázásról és helyette visszaütött. Azonban Steal kitért az ütés elől és a támadást indított kéznek, megfogta a csuklóját, meg a könyökét és ellentétesen kezdte el kifeszíteni Simson kezét. Corny nem bírt semerre se mozdulni, annyira feszesen tartotta hősünk a vállát. Azonban egyszer csak Simson nekifutott, egy közelében lévő kőoszlopnak, mint akár Neon a Mátrixban, és így kicsavarta a szorításból a kezét, és Steal háta mögé került. Hősünket a tarkójánál fogva az oszlophoz nyomta. Steal, mikor Corny szorítása engedett, váratlanul megfordult, majd megfogta Simson fekete egyenruháját és jó erősen az egyik oszlopnak vágta, úgy, hogy szét is törött a tartó pillér az ütés hatására.
- Ha meg tanultál volna nevetni saját hibáidon, akkor igazán vidám életed lett volna!- mondta Steal és Simsonba rúgott, aki ennek köszönhetően gurult egyet a földön.
Ekkor egy nagy robajjal, a másik zikkuratból néhány nagyobb kődarab szabadult el és a levegőben keringeni kezdtek, mintha egy hatalmas erejű forgószél karolta volna fel őket. Néhány másodperc múltán megváltozott a kőtömbök számaránya. Kábé a tízszeresére, ami eléggé nagy növekedés volt, egy-két másodperc alatt.
Mák pont ekkor bukkant fel, a lépcsőket mászva.
Hogy hol volt eddig?
Miután Mák belátta, hogy nem tud semmit se tenni Sochyért, bár szájon át lélegeztette, szívmasszást is adott neki, de egyikse használt, lement a zikkurat aljához, és előregondolkodva, beüzemelte a még ép dzsipet, majd feljött Sochyért, hogy azért meglegyen neki majd, a kinti világban, márha eljutnak oda, a tisztes temetése.
Simson kapva-kapott az alkalmon és, mikor Steal figyelme lelankadt, odagurult Mákhoz és az állánál, fojtásra készen Steal felé fordult.
- Válassz! Te… vagy a barátod!- kiáltotta Simson és jobban magához szorította Mákot.
Steal felemelte a kezét és szónélkül megfordult. Csak erre várt Simson. Mákor félre dobta és felugrott a levegőbe, majd egy két talpas ütést mért hősünk koponyájára. Steal a rúgás hatására előre elesett, aminek következtében beverte az orrát a kövekbe. Hősünk letörölte a vért a szája felett és a földre hajította. Hátára fordult nehézkesen és Simsonra nézett, aki most mellé állt, dühben égő szemeivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése