…58 perc múlva a cél körül szelve a habokat…
A tenger hevesebben hullámzott. Voltak rajta kisebb, és nagyobb hullámok egyaránt. Voltak fodrosak és nem fodrosak. Sötétkékek és világoskékek is. Egy szóval, volt mindenféle. A szél gyorsabban és kíméletlenebbül fújt. Nyugatról egy őszszakállú zivatarfelhő közeledett. A távolban villámlott, majd néhány perc múlva dörgött is. Ebből is látszott, hogy még viszonylag messze volt a vihar közepe. Bár a tengeren a ’viszonylag’ az relatívnak számít.
Hőseink lassan szelték a habokat. Sochy tengeri beteg lett és a hajó oldalának nekidőlve nézte, hogy hogyan változik át a kékszínű tenger sárgászöldé. (Már ha értitek!)
- Miért csak kolbász jön ki?- kérdezte magától kicsit szédelegve és megpróbált kiegyenesedni- Miért csak az, amikor nem is ettem kolbászt?!- kérdezte ismét, de nem érkezett rá válasz, mert most újra kihajolt és beleadott mindent.
Úgy értem a tengerbe.
- ÉN adok neked szívesen KOLBÁSZT…- fordult Sochy felé hősünk- …de azt NEM RÁGCSÁLHATOD!- kiabálta Steal a hajó orrából mosolyogva és Sochyra kacsintott.
Sochy hősünkre sandított, és olyan arckifejezést vett fel, mintha megakarná ölni hősünket.
- Stainless Steal… a TE FONNYADT KOLBÁSZOD sose kellene!- mondta cinikusan Sochy, de alig hogy kimondta a mondatott máris a tenger felé fordult.
A gyomra meg fel.
- Ez fájt!- fordult vissza a munkájához Steal, ami most az öltözés volt.
- STEAL, EZ AZ A HELY!- kiáltotta ki Papoló a fülkéjéből és dudált kettőt.
- KÖSZ! PAPOLÓ!- kiáltotta vissza Steal és egy tisztelgésfélét intett neki, majd folytatta az öltözködést.
Levette a kalapját. Megigazította a cipőjét, a gatyáját, az övét, és az ahhoz tartozó hatlövetű-villámgéppisztoly-revolver-géppuska-karabélyát. Betűrte a piszkosfehér ingjét a nadrágjába, majd a tarisznyájába pakolta a kőköröket, és a nagyobb bikaszobrot. A dzsekiét leporolta. Megvakargatta az állát, aztán a popóját és belebújt egy sárga, gumiból készült búvárruhába. Felcipzárazta. Most a mellette lévő, fémből készült sisakra nézett. A sisak gömb alakú volt. Ez is sárgára volt festve. Szinte mindenhol fogantyúk voltak rá hegesztve. Csak egy kis rész készült üvegből, ezen láttak ki a búvárok. Azonban a biztonság kedvéért, a sityak eme a részét, vastag acélráccsal védték, nehogy megrepedjen az üveg már a legkisebb ütéstől is. Ezt, a rácsos ablakrészt, ki lehetett nyitni. Olyan volt, mint egy kis ablak. A sityakot, nyitva vette fel hősünk, majd a kalapját ennek a tetejére helyezte, és odakötötte, még a tarisznyájából elővett, Tündi-csodakötelével, ami sohasem szakad el és, ami a legfontosabb, sohasem veszik el!
Eléggé súlyos volt az öltözet. Volt kábé úgy húsz-huszonöt kilós.
A búvárszkafanderének övére, egy kötelet erősített, aminek a másik vége egy csörlőhöz volt rögzítve, a hajó orránál. Megrángatta kétszer, hogy biztos legyen a tartásban, majd ellenőrizte, az ugyanitt csatlakozó lélegeztető csöveket. Azok is rendben voltak.
A kapitány lecsúszott a kabinja létráján és ledobta a horgonyt, hogy a hajó ne sodródjon el messze, a heves hullámzásban.
Ezek után Stealhez lépett.
- Kedves barátom!- szólította meg Papoló Stealt és a vállaira ütött- Bármit is keresel… légy körültekintő!- mondta és játékosan tisztelgett.
- Mikor nem voltam az?- kérdezte Steal és elmosolyodott, mialatt ős is összeverte a bokáit.
- Várjál hööömm…- fogta be a száját Sochy és Stealhez lépegetett, a hajó korlátját fogva- Vigyázz magadra!- mondta hősünk szemébe nézve.
- Mikor nem vigyáztam?- kérdezte és ő is Sochy szemébe nézett, amiből a féltő szeretetet lehetett kiolvasni.
Hősünk Sochyra mosolygott, majd bezárta a búvár sapkáján az ablakocskát.
Steal bólintott Papolónak, majd kilépett a hajó oldalára. Azonban ott visszafordította a fejét. Mondott valamit, de a többiek nem értették, mert a sityak hangszigetelt is volt.
- ADAGOLJÁTOK A KÖTELET ÉS A LÉGCSÖVET!!!- kiáltotta, de ebből se hallottak semmit a többiek.
- MI, HOGY MI VAN?- kérdezte vissza Sochy értetlenül.
- ADAGOLJÁTOK A KÖTELET!- ordította ismét Steal, de ezt se hallották.
Steal magában káromkodott, majd teljesen visszafordult és elkezdte mutogatni, ahogy egy ember adagolni szokta egy társának a kötelet.
- ÚUÚUÚ! Én tudom!- jelentkezett Papoló- Alma?
Steal furcsán nézett rá, majd egy erősebb fuvallat véletlenül a hullámzó tengerbe repítette.
Csobbant egy nagyot.
Bugyborékok voltak mindenfelé. Hősünk nem látott semmit se tőlük. Aztán egy kis idő múlva, tisztább lett a kép. Most a buborékok helyett a nagy kékséget látta. Meg a tengerfeneket. Tudniillik, a tengerfenék nem volt mélyen. A nap fénye még el tudta érni azt a mélységet, és még ráadásul, jól meg is világította.
Steal lejjebb süllyedt.
Pirosas, zöldes-kék zátonyok mellett úszott el, aholcsak úgy virágzott minden, valamint a tengeri autópályák is dugig voltak. Mindenféle halacska volt ott. Pöttyös, csíkos, hosszúkás, rövid, nyálkás, lapos, dülledt szemű, és persze ott volt Némó.
Nem, nem a kapitány, hanem a hal!
Néhány perc múlva, azonban motorzúgást hallott.
Felnézett, a halászbárkára.
A bárka mellett, egy hatalmas hajó eleje volt.
- Bajban lenne Sochy?- kérdezte magától Steal és már épp vissza akart fordulni, mikor észrevette, hogy a tartókötelet elvágták úgy, mint a lélegeztető csöveket is, amikből csak úgy szökött ki a levegő.
- A francba!- káromkodott Steal és a tengerfenék felé kezdett el úszni.
Hogy miért nem felfelé?
Megmondom én!
Azért, mert hősünk nem volt bumburnyák! Rájött ugyanis, hogyha felmegy a felszínre, akkor valószínűleg szétlövik, azok, akik elvágták a légcsövét, hisz nyílván olyanok voltak a tettesek, akik szívesen látták volna kipurcanva hősünket.
Az meg nem lenne olyan jó.
- Jól van! Csak nyugalom!- próbálta nyugtatni magát Steal- Körülbelül még két percem lehet, amíg elfogy a szkafanderben a levegő!- nézett körbe Steal a tengerfenéken- De olyan nagy területet kéne átkutatni!- mondta magának hősünk elkeseredve.
Az idő vészesen tellett.
Steal minden erejét a figyelésre összpontosította.
A város alaprajzát kereste. Akárhogyan jelölték is, meg szerette volna találni a koncentrikus köröket. De nem talált egyet sem.
Egy perce volt hátra.
Buborékok haladtak el a szkafander ablakocskája előtt. Sziklákat kerülgetett, és még mindig, a köröket kereste.
- Úr Isten! Úr Isten! Úr Isten!- esett kétségbe hősünk és elkezdett felfelé úszni- Itt fogok meghalni?- kérdezte saját magától, félúton a tengerfenék és a vízfelszín között- Ez nem lenne szép halál!- mondta meggyőzés képen önmagának, és a tengerfenékre nézett, ahol csak egy halom sziklát látott.
Fél perce volt hátra.
Az ideje még mindig vészesen fogyott.
A vízfelszín felé fordult, és tovább úszott felfelé. Azonban beugrott valami az agyába. Egy kép. Mégpedig az a bizonyos kép, amit még az útvesztőben találtak, ami a kör-kamrába vezetett.
Nem úszott tovább.
Visszanézett, a tengerfenékre.
Ekkor pillantotta meg, ugyanazt az ábrát, kicsit elnagyolva, sziklákból kirakva. A körök közepén, a többinél jóval magasabb és szélesebb szikla ült az iszapban.
- Ez lehet a bejárat!- mondta magának és sóhajtott egy mélyet.
Dönteni kellett.
Fent, a hajókra nézett.
Majd a nagy sziklára.
Egy hatalmas válaszút előtt állt. Vagy fel megy, és így nem fullad meg, de szétlövik a kis búráját, nagy valószínűséggel… Vagy az utolsó levegőjével is a bejáratot keresi, és itt a tenger fenekén megfullad, szépen lassan.
Nehéz döntés.
Mindegyik végén ott áll a halál. Hiába… az élet egy olyan betegség, amit még senki sem élt túl.
- Nem igaz már Steal! Mit vársz itt tétlenül? Egyre csak fogy a levegőd!- bíztatta magát- Basszus! Menjél már oda a sziklához és keresd már meg azt a bejáratot! Gyerünk már! Mi lesz?! Na, menjél má’!- próbált erőt venni magán és szívét elöntötte a bátorság.
Lefelé kezdett el úszni.
- Nagyon remélem, hogy a szemem még a régi, és nem játszik velem!- ajánlotta magának kicsit kételkedve és izzadtan.
Úgy úszott, mintha hat cápa üldözné.
Gyorsan!
Irtó gyorsan!
Odaért a szikla aljához, azonban nem volt ott semmi lyuk. Bár a szikla oldalán felfedezte ugyanazt a városalaprajzot, mint Krétán, de azon kívül egyáltalán nem volt ott semmi.
Az égvilágon semmi!
Csak iszap.
Meg korall.
- Feladom, vén kapor szakállas!- nézett az ég felé- Te nyertél!- mondta lemondóan Steal és belerúgott a sziklába egy erőset, már amennyire erőset lehet rúgni a víz alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése