… Sochy és Steal az Azori szigeteki dokkoknál…
Az idő kellemes volt, bár a szél kicsikét fújhatott volna enyhébben is, de egész tűrhető volt. A nap délfelé járt, mégse sütött annyira, mert néhány felhő eltakarta. A habok vidáman verdesték a fa móló cölöpjeit. A távolban szürke felhők tömege gyülekezett, így jósolva a vihar közeledését.
A dokk deszkái minden lépés alatt nyikorogtak.
Hőseink megálltak az egyik kifutó előtt. Steal egy, a prospektusban látott képet tartott a szemei elé, ami egy luxus jachtot ábrázolt. Mellett ez a felirat állt: „Papoló luxus haja!! JEEAAA!!! Minden jegy fél áron!!! KLASSZZ!!! Le ne késd a kifutást!!! OH, IGEEEN!!!”.
Ekkor hősünk lejjebb engedte a képeslapot.
Csalódottan vette észre, hogy előttük egy öreg, toldozott-foltozott, rozsdás halászhajó vergődött a hullámokon.
Hősünk kicsit meglepődve, emelte vissza a fotót, és most a jacht sorszámra pillantott a képen.
A harminc hármas volt az.
Leemelte a képet és a rozsdatömegen, a hajósorszámra pillantott.
A harminchármas volt.
Jókedve kezdett végleg elrozsdásodni.
- Ez Papoló luxus hajója?- kérdezte és hangjában a csalódottság és a fanyar hangulat érzése vetült.
- Úgy látszik, hogy a régi barátodnak, nincs is luxus hajója!- mondta nevetve Sochy és oldalba bökte hősünket.
- Az lehet…- ábrándult ki hősünk, a jacht gondolatából és elhajította a képet- …de csak ő tud eljuttatni minket egy órán belül akárhova! Még az Indiai-óceánra is!- mondta Steal és a bárkára nézett- PAPOLÓ!- kiáltotta- PAPOLÓ!- kiáltotta még egyszer, mire a kapitányi rezidenciából egy hangos „ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ”- kifejezés szűrődött ki, és egy halk puffanás- NE ALUDJÁL FOLYTON!- tette hozzá hősünk és Sochyra kacsintott nevetve.
- ÁÁÁÁ! Mi? Hogy mi? Mi van? Ki a rák az?- kérdezte Papoló[1] mérgesen és kicsapta a kabinja ajtaját, ami leesett a fedélzetre.
Papoló lenézett az ajtóra, majd kilépett a kabinjából, és fókuszlencséi, meg a szemmozgató izmai egyből hősünkre fókuszálták szemeit.
- ÁÁÁÁ! Kedves barátom! Steal! Régóta nem láttalak!- mondta és belekapaszkodott a fémlétrába, ami a fedélzetnél, az egy szinttel feljebb lévő kabinjába vezetett, majd lecsúszott rajta.
Leért a fedélzetre, majd sarkon fordult és tett egy lépést hőseink felé. Azonban a fedélzet beroskadt és Papoló a tengerbe esett, átszakítva a hajó alját is.
A víz a magasba tört, a fedélzeti lyukon, mint egy szökőkút. Steal és Sochy nagyot néztek. A tenger elkezdet a hajó körül bugyborékolni, majd a hajó függőlegesen felemelkedett, aztán szép komótosan elsüllyedt.
- Steal!- szólalt meg végül Sochy- Nem kéne kimenteni Papolót a tengerből?- kérdezte aggódva Sochy és a tengert kémlelte, hátha meg pillantja az elsüllyedt embert.
- Nem kell Papolót félteni! Túlélő mindent!- mondta Steal és legyintett egyet- Van egy kimondott undorító módszere, a víz alatt való lélegzésre.
- Tényleg?- ámult el Sochy- Na, erre kíváncsi vagyok!- mondta és lehuppant a deszkák szélére.
Lábait a víz felett lógatta.
Steal felnevetett Sochy előbbi kijelentésére, majd a hölgy mellé telepedett ő is. Elkezdték himbálni a lábukat.
Vártak. Az eget kémlelték, majd a tengert aztán újból az eget.
Nem történt semmi.
A víz felszínét nézték, hátha meglátják valahol Papolót, de néhány fodrot és az elsüllyedt hajó után keletkezett örvényeket leszámítva, csendes volt a víz.
Öt perccel később, az elsüllyedt hajótól nem messze, kicsike , de szagos buborékok jutottak fel a felszínre.
- Ott! Van valami!- mutatott Sochy a bugyborékokra.
Steal is arra nézett. Néhány perc múlva Papoló bukkant fel a buborékok helyén, levegőért kapkodva.
- Itt a kezem!- nyújtotta Steal az előbb említett szervét, az előbb említett embernek.
Papoló közelebb úszott, majd belekapaszkodott hősünk karjába. Steal kihúzta a dokkra. A volt hajókapitány hátára feküdt és kiterült. Vett egy nagy lélegzetet és sósvizet spriccelt ki a tüdejéből, szökőkút szerűen.
- Hogyan tudta ennyi ideig visszatartani a levegőt?- kérdezte Sochy ámulattal vegyes kíváncsisággal.
- A fhingomból lélegeztem!- mondta Papoló érdes hangján és Sochyra lehelt.
- Úúúúúú, fújj!- legyezett Sochy maga előtt és befogta az orrát- Igazat ööö… mondott!- jegyezte meg undorodva és a kapitány hasára okádott.
- Ööö…- mondta a kapitány kicsit morcosan és végignézett egész hasán, amit most a friss róka lepett be.
- Elnézést… böff…- rakta a szája elé Sochy a kezét, de elrántotta onnan- Bbbbbőőőőöööááááá!!!- adott Sochy még hozzá egy kis maradékot, de ezt már a kapitány fejére.
A kapitány nem szólt semmit, csak morcosan nézett.
Sőt inkább ravaszul. Úgy, mint a rókák.
Nem szerette, azt, amikor fürdés és ruhamosás után, egyből valaki azt a bizonyos kígyót emlegeti.
Vagyis lehányja.
Mégpedig a tiszta ruháját!
A kapitány nagy nehezen és óvatosan felállt és a dokk szélére lépdelt.
- Akkor, még egyszer fürödjünk meg!- mondta komoran és beleugrott a vízbe egy nagy csobbanással.
Újból elmerült, de most nem olyan sokáig maradt a víz alatt, mint először. Ezúttal két perc után visszajött a felszínre.
Steal újból kisegítette, a kapitány újból elterült, és megint szökőkutat játszott.
- Na, jól van!- fogta meg Steal Papoló vizes ingjét és magához húzta a kapitányt- Kéne nekünk egy búvárfelszerelés, meg egy hajó!- mondta komolyan hősünk és Papoló szemébe nézett, mélyen.
- Nekem meg 5 millió dollár! Haver! Na, ehhez mit szólsz?- vágott vissza Papoló és elmosolyodott.
- Az nekem is! De sietnünk kell!- mondta komolyan hősünk, és egyszer csak, eszébe jutott a fordított pszichológia tudománya- Ámbár!- legyintet lemondóan- Minek is strapálom magam!- engedte el Papolót, aki így visszaesett a deszkákra- Úgyse tudsz elvinni minket egy órán belül sehova se!- mondta ravaszul Steal és kiegyenesedve a távolba meredt, és úgy tett, mintha a közelgő esőfelhők összetételét elemezné.
- Még, hogy nem tudlak titeket elvinni? Hova vigyelek benneteket?- kérdezte Papoló kalandra készen, mert használt a fordított pszichológia.
- Húsz kiló méterre kéne elvinned minket… észak felé…
- Az elsüllyedt Atlian szigethez?- kérdezte és megcsókolta Sochy kacsóját- Hívj, csak simán Papolónak! Béby!- és hősnőnkre kacsintott.
- Sochy vagyok.- pirult el Sochy, mert igaziból arra számított, hogy leszidja a kapitány a rókák miatt.
- Na, szóval…- nézett Steal kicsit irigykedve Papolóra, aki még mindig Sochy puha kezét fogta és most elkezdte simogatni azt- Igen, először oda, majd onnan két tengeri mérföldet kéne északnyugat felé mennünk.
- Mi? A nagy semmibe vigyelek titeket? Miért? Mi van ott? Egy újabb maya templom? De most a víz alatt?- viccelődött Papoló és most Stealre sandított és elengedte Sochy kezét.
- Csak vigyél oda minket!- nézett le Papolóra Steal komolyan- Ennyi lenne! Nem akarlak téged is belekeverni!
- Ahogy akarod!- vonta meg a vállát Papoló- De idővel úgy is megtudom! Úgy, mint a múltkor is!- mosolyodott el, és felugrott- Na… akkor még mire várunk?- kérdezte és összecsapta a kezeit- Akkor indulás!- kiáltotta és a legközelebbi hajóhoz ment.
Ez se volt különb a másiknál. Ugyanúgy, ez is, szintén egy halászbárka volt, bár nem olyan foltos és rozsdás, mint az, amelyik elsüllyedt. Biztonságosabbnak látszott.
Papoló felugrott a fedélzetére, felmászott a kapitányi fülkébe, dudált egyet és beindította a hajómotort.
Steal és Sochy összenézett, egymásra vigyorogtak, majd ők is felléptek a fedélzetre.
[1] Papolót hősünk akkor ismerte meg, mikor Közép-Amerikába utazott a Maya templomok miatt, hogy megszerezze Echcsuák (ejtsd: ekcsuák) titokzatos fegyverét, az oroszok elől. Ez a cselekmény egy-két évvel, a mostani találkozásukhoz képest játszódott. Steal, akkor is már Mák nélkül szállt Papolónál hajóra, mert Mákot már oda vitték az oroszok. Persze, úgy, mint egy túszt. Abban az egy órában, ami az utazást ölelte fel, több akadályon átküzdették magukat, ami egy tök másik történet, és ezidő alatt lettek barátok is. Mikor foglyul ejtették őket az oroszok, akkor ismerte meg Papoló Mákot…
27+ a ráadás Papoló, Steal egyik nem régen megismert barátja volt. Úgy lehetne elképzelni személyét, mint Mák és hősünk keverékét. Arca ovális és egy kicsit szögletes, pofija pedig mindig pirosas volt, mintha mindig is részeg lett volna. Krumpli alakú orrán volt egy pattanás, azon meg egy kunkori szőrszál, amit akárhányszor levágott, mindig visszanőtt. Értem, én, hogy a szakáll, a bajusz, meg a pajesz is visszanő mindig, ha levágják, de ez a szőrszál egyből visszanőtt. Szemei kékes-szürkék voltak. Haja pedig, mint a kormos szegek, úgy álltak mindenfelé. Álla szögletes, járomcsontja meg gyerekes volt. Termete nem nagy, olyan közép magasnak tekinthető. Hasa sem volt, de nagyon szeretett enni. Ebben hasonlított legjobban Mákra. Fején egy fehéres-kék baseballsapkát viselt. Emellett, egy csíkos inget, alatta egy vicces feliratú, piszkos, pólót hordott. Lábát alul, papucs, feljebb pedig egy bermuda nadrág díszítette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése