- Igen! Nézd! Ugyanaz a visszatérő spirál dísz van, körbe az oldalán, mint ezen a kis tárgyon!- vette elő Steal a kis kulcsot a zsebéből és a szobor mellé rakta összehasonlítani- Nézzük meg csak ezt a kis szobrot!- emelte fel a bikafigurát Steal és elkezdte forgatni, de az alján talált egy háromszög alakú nyílást- Hoppá!- lepődött meg hősünk- Van itt egy nyílás! És ráadásul hasonló, a kulcs alakjához! Talán, ha jól beleillesztjük…- mondta Steal kíváncsian és beledugta a kulcsot a kis figurába.
Bele illett!
Elfordította a kulcsot, ami teljesen belesüllyedt a figurába.
Mákkal összenéztek, majd a figura remegni kezdett Steal kezében. Egy kis idő múltán kattogni is elkezdett, mint egy elromlott kakukkos óra. Steal visszarakta a figurát az asztalra, persze a kulcsot már kivették belőle. Végül a remegés és a kakukkolás után egy hangos KLICK- hangeffektet lehetett hallani, és a bika feje felnyitódott. Steal és Mák újból egymásra néztek.
Végül Steal óvatosan felpöckölte a bika fejét és benne egy lila üveggolyóféle kis gömböt találtak.
- Atya gatya!- ámult el Mák.
- Valami mindezidáig el volt rejtve benne. És senki sem tudta eddig kinyittatni! Csak mi!- néztek a kis gömbre.
- Hogy mondtad?- kérdezte Mák és Strealre nézett.
- Én? Azt hittem, hogy te mondtál valamit!- mondta Steal és szemük összetalálkozott.
- Ha nem te és nem is én szóltam, akkor…- halkult el Mák hangja és a kis golyóra néztek.
Mindketten az asztal elé álltak, és így észre sem vették azt az alakot, aki pont most állt be az ajtóba. Nekitámaszkodott az ajtónak, és a szürke Colomó-kabátjának belső zsebéből kihúzott egy lugert és hőseinkre mutatott vele.
- Fel a kezekkel!- mondta az idegen és köhintett egy sárgásat.
- Mi a manó?- nézett hátra Mák izgatottan.
- Jajj ne, az adórendőrség?- fordult meg Steal.
- Ne nézzen már le!- mondta felháborodott hangon a fegyveres és lejjebb húzta a szürke kalapját.
- Hála Isten!- áldotta Steal a teremtőt.
- Na, akkor kérem szépen azokat a cuccokat!- mutatott a fegyverrel a bika szoborra és a kulcsra az ajtónálló- Gyerünk! Nem érünk rá! Schnell!- mondta az idegen, aki igaziból nem is volt nagyon idegen.
Steal lassan megfogta a szobrot és a kulcsot, majd odaadta neki.
- Köszönök mindent Mr. Prof. Stainless Steal! Jó, hogy használta a kulcsomat!- mondta és kárörvendően elmosolyodott.
- Várjunk csak!- mondta Steal mert rájött, hogy honnan olyan ismerős ez az ember- Maga az öregember az óráról!?
- Mondhatjuk így is, de elég a beszédből!- mondta Simson és becélozta a lugerrel főhősünk agyalapi mirigyét.
- Mák! Emlékszel azokra a napokra, Mexikóban?- súgta Máknak Steal.
- Voltunk Mexikóban? Mikor?- kérdezte Mák idegesen és felemelte a kezét.
- Bizony Mák, voltunk Mexikóban is, mert a harmadik Maya templomot kerestük, amiben Echcsuák (ejtsd: ekcsuák) titokzatos fegyverét találtuk meg!!!
- Ott volt az a gyönyörű nő?
- Ööö…- gondolkodott el Steal, mert rettentő sok nővel volt dolga már- Igen!- felelte röviden, bár nem tudta, hogy melyikre kellene gondolnia…
- Fekete göndör haj, sötétkék szemek, vékony szemöldök, jó fenék és jó didik…
- Ne írd le őt!- nyelt egyet Steal mert eléggé feszült volt a légkör- Mit csináltunk utána?
- Hát azt nem tudom, hogy te mit csináltál vele!
- Nem vele, hanem utána! Mit csináltunk utána?- kiabálta Steal idegesen.
- Mi ketten… együtt?- nézett Mák furcsán hősünkre- Semmit!- fordult Mák Simsonhoz- De, tényleg! Semmi közünk egymáshoz olyan téren higgye el!- próbálta Mák az igazát bizonyítgatni.
- Mielőtt lóra ültünk volna!… A banditáknál!- elevenítette pontosabban fel az eseményeket Steal.
- Óh, vagy úgy! Emlékszem!
- Auf Wiedersehen Mr. Steal és Mr. Mák! Túl sokat tudnak!- mondta Simson és kibiztosította a lugert- Adják át üdvözletem Herr Gotnak! Viszlát!- mondta lőtt egyet.
Ebben a pillanatban Mák és Steal elugrottak a lövés elől, mint Mexikóban a banditáknál, de az egy teljesen másik történet és mellesleg ott nem is csak egy lövés volt…
Mák bele ugrott egy zöldsárkánnyal díszített, 13.-századi kínai vázába, úgy, hogy csak a lába látszott ki belőle és azokkal kalimpált. Steal pedig a padlóra vetette magát.
Simson megfordult és elfutott a figurával és a benne rejlő lila golyóval meg a kulccsal együtt.
- Mák!- térdelt fel Steal- Hívd a rendőröket!- vette fel a kalapját hősünk a földről, mert az ugrás miatt leesett a fejéről, és Simson után futott, ki a folyosóra, majd az utcára.
- Éééérrrrteeetttteeeemmmm!- hangzott vízhangosan Mák válasza.
Corny Simson kivágta az Egyetem főbejárati ajtaját és tovább futott a járdán.
Hősünk követte.
Simson megtorpant a járdán egy kicsit, körbenézett, majd utána egy Jaguar SS100-as autó felé kezdett közeledni.
- Ach! Ich muss fahren! Schnell!- kiáltotta Simson a sofőrnek, de hátulról Steal rávetette magát Simson két lábára, amiért Simson beverte a fejét a járdába. Steal megfordította Simsont a járdán és a földre szorította a felfegyverzett kezet.
A luger négyszer eldördült, de Simson állon rúgta Stealt, aminek hatására hősünk hátraesett a járdán és ő is beverte a fejét.
- Schnell! Schnell! Schnell!!! Fahren wir!- mászott négykézláb Simson az autóig, ahol felállt és kinyitotta az ajtót, majd belépett a járgányba- Vezess! Schnell!- mondta és már helyet akart foglalni, de a Colombo-kabátját hátulról Steal megmarkolta és megrántotta.
- Hova mész haver?- kérdezte hősünk, de az autó elindult, ezért Steal felugrott a hátsó sárvédőre, mialatt folyamatosan Simson Colombo-kabátját szorongatta, nehogy a menetszél lefújja az autóról.
Azonban, Steal fején lévő kalap lesodródott az aszfaltra. Steal utána nézett aggódó kutyaszemekkel.
- Te szemét állat! A kalapom!- fordult vissza hősünk Corny felé és szemében düh lángja égett- Harminchat dolláromba került és már nem tudom, hogy hányadszorra veszítem el!!- kiáltotta Steal és adott egy jobbegyenest Simsonnak.
Simson előrébb esett, az anyósülésbe, miután beverte a hátát a szélvédőbe. A kocsi huppant egyet.
- Schneller!- fordult Corny a sofőrhöz, aki bólintott és jobban rálépett a gázra.
A gépjármű jobbról bevágott egy hasonló autó elé, majd a záróvonalat is átlépve, nem csak a sebességkorlátozást, kikerült három szembejövő autót, két lovas kocsit, majd egy újabb éles kanyarral visszakanyarodott a saját sávjába. Hősünk az életveszélyes tekergések közepette jobbra-balra csúszkált a csomagtartón.
Az utca fényei már-már elmosódtak, olyan gyorsan mentek.
Az út egyenes volt. Azonban tele kereszteződésekkel. Az egyiknél éppen, egy busz akart kikanyarodni, de hírtelen megállt, a fél utcát elfoglalva.
- Áááááááááá!!!- hallatszott a buszsofőr és az utasok egy oktávval megemelkedett hangszíne.
- Was ist das?- kérdezte a kocsi sofőrje, de egy éles balra kanyarral, kikerülte a buszt, majd visszatért a megfelelő sávba, még időben, mert a másik sávban két kocsi jött velük szemben.
Hősünk talán fel sem fogta, mennyire szerencséje van, hogy ilyen erősre tervezték Simson Colombo-kabátját, hogy nem szakadt el, miközben ő össze-vissza dülöngélt a kocsi hátulján a tehetetlenségi törvénynek köszönhetően.
Corny felállt és benyúlt a kabátja belső zsebébe.
- Viszlát, végre Mr. Stainless! Auf Wiedersehen!- mondta kárörvendően és előrántotta a lugert.
Újból kibiztosította a fegyvert, de valahonnan az autó elejére, a szélvédőre egy másik ember ugrott. A sofőr, mivel nem nagyon látott a zavaró egyéntől, mert betakarta az egész szélvédőt, bekapcsolta az ablaktörlőket, aminek köszönhetően az autóra vetődött ember oldalra csúszott és nekiesett Simson fejének könyökkel, aki emiatt elhibázta a lövést.
- Ne próbáld meg lelőni a tanáromat!- kiáltotta nagy hévvel Lévis, aki az ajtóba és Simson Colombo-kabátjába kapaszkodott meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése