- Hé, ne mond ki! Tiszta égés, hogy van feleségem és még mindig… khm… tudod… az vagyok!- mondta Mák és körbenézett.
- Oh, bocs.
Kínos csend.
- Na, amiért idehívtalak, az ez itt!- törte meg a csendet Steal és elővette a zsebéből a kis kulcsot és oda adata Máknak.
- Na ez aztán valami! Ez egy olyan valami, amit eddig még nem is láttam életem során!
- Én már láttam valahol ezeket a jeleket.- nézett körbe Steal is az étteremben elgondolkodva- De nem tudom, hogy hol!- bosszankodott.
- Elnevezem Mákburgernek!- csillogott Mák szeme.
- Hogy… MI?- fordult Mák felé Steal, mert nem értette, hogy ez hogy jön ide.
- Nézd ezt a hatalmas hamburgert! Legalább van két láb hosszú! Öt hús, két halfarok, majonéz, ketchup, mustár, tintahalpástétom, hagymakarikák, hasábburgonya, paradicsom, répa, sajt, krumpli, torma, polipkar, csigahas és még sok gusztustalan, koleszterin szintnövelő! Nyammmiiiiiííííííí!- nézte meg közelebbről Mák az ennivalóját, amit a pincérnő hozott ki.
- Hé, ne azt, hanem ezt nézd meg!- mutatott Steal a tárgyra, ami Mák kezében volt.
- Ja, bocsika!
…Mindeközben a szomszédos bárban Lévis és a focicsapat mulatott, mert megnyertek egy meccset…
Lévis, mikor meglátta tanárát a szomszédos étteremben egy asztalnál ülni, gondolta „Most megragadom az alkalmat!”. Felkelt és Steal felé kezdett el közeledni hátulról. Teljesen kiegyenesedett, kihúzta magát, hogy kemény és mély benyomást tegyen megjelenésével.
Hé, de nem olyan szándékkal közeledett!
Hova gondolsz!?
Azonban ma minden ellene volt. Egy elejtett banánhéjon megcsúszott és nekiesett Stealnek hátulról, aki magára borította a maradék pezsgőt, ami a poharában volt. Hősünk egyből felkelt és ellökte magát az asztaltól. A szék pedig, Lévis fejéhez csapódott.
- Oh, Basszuskulcs! Remek!- káromkodott Steal és körbenézett újból, hogy lássa, hogy mennyien látják.
- Rettentően sajnálom Mr. Dr. Prof. Stainless Steal!- sajnálkozott Lévis és Steal lábához kúszott.
- A francba! És újra a francba! Most úgy látszik, mintha bepisiltem volna!- mondta Steal, de egy szalvétával elkezdte törölgetni a gatyáját, de csak elkente az odafolyt lét- Most aztán már tényleg úgy nézek ki! Remek!- dobta az asztalra a szalvétát hősünk mérgében, de ekkor megpillantott a nadrágján egy spirál foltot, majd az asztalra nézett, és ott is felfedezett egy hullámot az asztalon lévő pezsgő tócsában- Oohh.- döbbent rá valamire Steal.
- Én csak a jegyeim miatt szerettem volna önnel beszélni!- szabadkozott Lévis és lesütötte a fejét, mert a hozzácsapódott szék egy működő gofrisütőbe lökte a koponyáját.
- Mi… hogy… mi van?- fordult Lévis felé értetlenül Steal, mert megzavarták a gondolat menetét- Mindegy!- intette le a gyereket- Mák! Meg van!- fordult Steal Mákhoz és megfogta mind a két vállát, majd rángatni kezdte a barátját- A Deadly expedíció! A visszatérő spirál!
- Úgy érti azok a hullámok?- kérdezte Lévis bizonytalanul.
- Pontosan!- válaszolt rá hősünk.
- Ezek az ornamentikák a legősibbek a földön! Kábé 15000 évesek! Nagyon különös!- nézett a kis tárgyra Mák a kezében- Deadly volt az első expedíciód, aminek talált tárgyait az Ológiai Egyetem raktárába helyezted el.
- Úgy van!- helyeselt Steal.
- Sok mindennel tértél haza, mint például csészékkel, kisszobrokkal, hordókkal, az állam által lefoglalt dobozokkal, kincsekkel. De sajnos legtöbb része a leleteknek nem az egyetemhez kerültek, de egyszer behoztad öket.
- Ez mind igaz!- válaszolta Steal Máknak, de Lévishez fordult- Te miért nem emlékszel ezekre? Azt hiszem megbeszéltük ezeket az órán?- kérdezte számon kérően Steal Lévistől és morcosan ránézett.
- Valószínűleg, azon a napon halálos beteg voltam… - próbált Lévis vicces lenni- Hé!- kiáltott fel Lévis, mert Steal és Mák vették a cókmókjukat és elindultak a kijárat felé- De most hova mennek? Mi lesz a jegyemmel?- kérdezte Lévis, mert Stealék már az ajtónál voltak, azonban hősünk visszafutott a kalapjáért.
- Majd megbeszéljük a pénteki óra után!- mondta Steal és felrakta a fejére a kalapját, majd Mákkal elindultak az Egyetem raktárába.
…Néhány óra múlva, este, az Ológia Egyetem raktáránál…
- …ez azt jelenti Mák, hogy a Deadly expedíción felfedezett összes cucc el lett dátumozva 14846 évvel, 12 hónappal, 31nappal, 24 órával, 60 perccel és 62 másodperccel. Abban az időben nem volt sehol se fejlett civilizáció! Legalább is nem tudunk róla! Nemhogy egyáltalán egy ajtó, amit kilehetett nyitni ezzel az állítólagos kulccsal!- mondta Steal, majd elővette a szertár kulcsát és benyitott- De én ezt a díszítést már láttam valahol!- mondta Steal komolyan és felkapcsolta a lámpát a raktárban.
Egy nagy terem volt. Az egész, tele polcokkal, amiken mindenféle ősi cuccok, maszkok, kristálykoponyák, régi szobrok, dárdák, kardok, könyvek, érmék, tányérok, tekercsek, kódexek, fiolák, páncélok voltak. Szóval minden volt itt, amit lehet keresni, csak most egy dolgot nem találtak. Egy kis imádkozó bikát ábrázoló kőszobrot, ugyanolyan hullám díszítéssel, mint azon a kis tárgyon. Nagysága nem volt nagy, kábé 1 inch.
- Gyere, kezdjük el keresni!- mondta Steal és elkezdték a polcokat átkutatni- Ha minden igaz akkor azon a kis szobron láttam még ilyen folytonos hullámvonalat.
…A kutatásuk közben, az egyetem udvarában már várt valaki rájuk…
Egy sötét alak. Nem, nem egy néger! Ő most sötétebb volt bármelyiknél, mert egy fa árnyékában állt holdfogyatkozáskor.
Ellépett a fától, de elesett egy gyökér miatt. Hangosan káromkodott és köpött egyet a gyökérre. Felállt, de mikor kiegyenesedett bevágta a fejét egy lehajló vastag ágba. Újra káromkodott és megütötte azt az ágat. De ez a cselekedete eléggé meggondolatlan volt.
Az ág kimondottan merev és kemény volt, mint a fagyott mókus, és mivel rosszul is ütötte meg, kitört a kisujja. Emiatt a furcsa fazon bekapta a kisujját a szájába és ugyanazon a kezén felemelte a középső ujját, miközben a többit behajtotta. Így fejezet ki a fa iránt érzett szívélyes érzését. Eme mozdulatok után az egyetem ajtajához lépett.
Benyitott.
Nem nyílt ki.
Még egyszer megpróbált benyitni, de nem ment. Mérges lett. Hátrébb ment és már elhatározta magában, hogy akármi is lesz most, de ezt az ajtót betöri, mint egy faltörő kos a kő ajtót, de észrevett egy villogó feliratot, amin ez volt: ”Húzd, Te Idióta!”.
Még egyet szitkozódott és gyorsan kinyitotta az ajtót, de ezzel a gyors mozdulattal beverte az orrát az ajtóba, ami rögtön el kezdett vérezni.
- Zum Teufel! Zum Teufel noch einmal! Köhm! És megint csak az ördögbe!- mondta és végül belépett az Egyetem épületébe, de mivel frissen volt felmosva, elcsúszott és…
…Eközben a raktárban…
- Még mennyi?- kérdezte Mák izzadva, akin Steal állt, mert egy polc legtetején keresték a kis szobrot.
- Még egy kicsit, majdnem elérem!- mondta Steal és Mák fejére lépett, ami elégé jól látható módon eltorzult.
Nem, nem csak a nyomás hatására, hanem azért is, mert Steal valamikor, a közelmúltban, egy kutya kaksiba trappolt bele.
- Ááá! Fujj! Mi a szahr ez?- kérdezte undorodva Mák.
- Szerintem pont az!- válaszolta Steal, de oda se figyelt arra, amit mondott, annyira elmerült a nyújtózkodásban, hogy elérje a keresett tárgyat.
- Mikor lesz már meg!- kérdezte Mák türelmetlenül és próbálta a bacilustelepet a kifújt levegőjével, a szemétől elterelni, kisebb-nagyobb, de inkább kisebb sikerrel.
- Most, megvan!- hangzott el a megkönnyebbülést jelentő mondat és Steal leugrott Mák fejéről.
Leporolta magát, és megigazította a kalapját.
- Huh, az meg mi a fene a fejeden?- nézett Mák fejére hősünk- Csak nem?
- De!- mondta undorodva Mák.
- Úr Isten! Kutya trutyiba léptem! Fújj! Tartsd már ide a fejed kérlek!- mondta Steal és felemelte az aknás lábát.
- Hahaha! Nagyon vicces! Röhög a vakbelem!- és erre a kijelentésre az ország egy teljesen más területén egy illegális szervkereskedőnél furcsa nevető hangot hallatott egy vakbél, ami a következő Times-ba be is került, de ez most senkit se érdekelt.
Majd csak holnap.
- Ezt nézd, itt van!- rakta Steal a kis bika fejű figurát egy asztalra.
- A címkéje szerint egy bányászás során találták meg Reykjavík mellet és nektek adták.- mondta Mák a címkéjét nézve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése