…Hét és félóra múlva, mikor hősünknek már minden órája elmúlt, bement a legelső butik épületegyüttesbe, ahol leült egy étterem asztalához…
- Itt is van, amit kért. Véres steak! Jó szaftos és vastag!- hozta a menüt egy fehér, rövid blúzt és egy ugyanilyen szoknyát viselő pucérnő… pardon pincérnő, és lerakta a kaját az asztalra.
- Oh, igen! Köszönöm!- mondta Steal és a pincérnőre kacsintott huncutul- Az a fő, hogyha vastag!- mosolyodott el- Nyammmiiiii!- mondta és nekiállt az uzsonnáját elfogyasztani, de eszébe jutott, hogy a finom falatokat le is kéne öblíteni valamivel- Ööö… Miss!- igazította meg a kalapját hősünk és hátra dőlt a székében- Mennyibe kerül itt a sör?- kérdezte, és a nő után nézett.
- A pohár 1, a korsó 2, és egy pint 2,5 dollár.- mondta visszafordulva.
- Oké, és a sör?- kérdezte mosolyogva hősünk, de mivel látta, hogy a nő nem vette a kis tréfát, ezért inkább hagyta az egészet- Akkor legyen egy korsó!- mondta bárgyún a nőre mosolyogva.
A pincérnő pár perc múlva visszatért és az asztalra rakta a kancsót, majd meghajolt.
Ekkor, hogyha még sóhajtott is volna, akkor biztosra vette hősünk, hogy kibuggyant volna a nehézbombázónak a két bombája…
- Ööö… - nézett hősünk révetegen a két dudorra- …még kérnék két hatalmas gombócot BÉBE!- mondta hősünk és kidugta a nyelvét úgy, mintha valami nagyon finomat látott volna, kezeit pedig felemelte, mintha leakarná ellenőrizni, hogy igaziak-e.
A nő egy pofonnal jutalmazta hősünket, majd elment sértődötten, de szeme sarkából huncutul hősünkre sandított.
Steal elmosolyodott, aztán megfogta a villáját, meg a kését és elégedetten kezdte, elfogyasztani az ennivalóját.
Ekkor egy feketeruhát és egy sí maszkot viselő egyén megragadta hősünk táskáját, ami az étkezéshez készülő professzor lábánál volt, valamint a krigli sörét, ami viszont az asztalon.
Felkapta mindegyiket, majd futásnak eredt.
- Mi a frász?!- kapott észhez Steal, és rögtön megfordult a székben, hisz egy férfi nem hagyhatja, hogy büntetlenül ellopják a sörét.
Meg a táskáját.
A sört már említettem?
Hősünk megfordult, majd elkezdett volna futni, de valaki furfangosan összekötötte a cipőfűzőjét, amiért elesett- A francba!- verte be az állát, de nagy nehezen felkelt- Azt a jó édes anyá…- mondta volna tovább az előre szépen megszerkesztett hosszú, káromkodó, reneszánsz körmondatát Steal, de egy öregasszony, aki a szomszédos asztalnál ült, hozzá vágott két esernyőt és egy téglát.
Steal megdöbbenten és félve a kis nénikére nézett.
- Vigyázzon a szájára! Maga istenverte, tróger fószer! Ez a könyv nem egy alacsony értékrendet képviselő ponyvaregény, hanem egy magas precizitással megalkotott szépirodalmi alkotás! Én soha életemben nem beszéltem csúnyán! Bátran bele merek nézni a tükörbe!
- Oh, mi kérünk elnézést!- mutatott a futó egyénre és magára hősünk- Elnézést kérek, hogy ellopták a sörömet!- válaszolta idegesen- Ja meg, a táskámat!- tette hozzá zaklatottan, majd felkelt a földről, és visszaült a helyére.
- Semmi baj! Megbocsátom!- válaszolta higgadtan az öreg néni, ami még jobban idegesítette hősünket, de mivel tanult volt és emberi értékrendje magas szinten állt, nem szólt vissza a nénikének.
Olyan csúnyát.
- Még szép!- morogta Steal és az asztalra könyökölt.
- Hogy mondja?- hunyorított a néni hősünkre, miközben a levesét szürcsölgette a teáskanalából.
- Ööö… ló… úgy értem…- nyelt egyet Steal- …jó étvágyat!- próbálta más téma felé irányítani a dialógust hősünk a nénike felé fordulva, de egyből elfordította a fejét- Fulladj bele!- mondta halkan.
- Tessék?- kérdezte a nénike és lejjebb csúsztatta a nagymamás szemüvegét, igen, mert volt neki olyan.
- Oh, semmi!- válaszolta hősünk, a nénike felé mosolyogva- Mentsen már meg valaki!- morogta maga elé kétségbeesetten mosolyogva, miközben elfordult.
- Hé! Gyere ide! Itt vagyok!- kiáltotta Mák , Steal egyik jó barátja, aki pont most toppant be az étterem folyosójára.
- Elnézést, de most mennem kell! Viszlát!- mondta Steal a nénikének és megemelte a kalapját, megfogta az ételét és elment egy másik asztalhoz, oda, ahova most Mák is leült.
Mák intett a fehérblúzt és a miniszoknyát viselő kiszolgáló lánynak és rámosolygott.
A barna szépség, mert barnahajú volt, ki vett egy tollat a blúza zsebéből, megnyalta, miközben Mákot nézte, amitől a nyelvén kék tinta csík keletkezett és felírt valamit a kis noteszába, ahogy szokta. Majd integetett Máknak.
Látszott rajtuk, hogy ismerik egymást.
Mégpedig közelről…
Ekkor érkezett meg az asztalhoz Steal és leült Mák elé, kajáját az asztalra rakta, kalapját pedig újból megigazította, ami a köszönés egyik fajtáját jelentette.
- Hu… kösz, hogy megmentettél attól a rémségtől!- hálálkodott Steal és a háta mögé mutatott a hüvelykujjával az öregasszonyra.
- Hu, de lecserélném a feleségemet rá!- monda Mák és az asztalra könyökölve, ámulva nézte a nőt.
- Őőööttt?- tátotta el a száját Steal és undorodva ránézett a nénikére, aki éppen a protézisét mártotta egy pohár vörösborba, majd a szájába helyezte azt- Már megbocsáss, de nem szoktam ilyeneket mondani a feleségedre… de az a banya még rondább és zsémbesebb nála is! Ami, valljuk be… elég nagy szó!
- Nézd azt az alakot! Hosszú, karcsú láb, széles csípő, keskeny váll, nagy amplitúdók a felső részen…
- Úr Isten?! Nem akarlak elkeseríteni, de ő nem illik hozzád! Szarkalábak, toka, bajusz, szakáll és sárga protézis…
- Nézd az arcát! Olyan szép, sima, szeme aranyos, orra normális és a göndör haja… aaaa…- olvadt volna el Mák, ha fagyiból lett volna.
- Hé, kiről beszélsz?- kérdezte hősünk és furcsán Mákra nézett.
- Természetesen a pincérnőről!
- Óh!- világosodott fel Steal és ő is a kiszolgáló lányra nézett.
- Itt is van!- mondta Mák, és a pincérnőre mosolygott, aki egy hatalmas szendvicset hozott az asztalukhoz- Köszönöm, szépségem! Akkor ma, tizenegykor ugye?- kacsintott a hölgyre.
- Szívesen!- mondta és visszakacsintott Mákra- Tizenegy?- gondolkodott el- Jó! Hol?
- Mondjuk… a tisztító és mosószeres szoba közötti 1m2-es helységben! Itt a Queenben! Hozok pezsgőt is!
- Jó, akkor ott várom!- adott puszit a tenyerére a pincérnő és Máknak fújta, aki a tenyerével elkapta- Jöhet a barátja is!- mondta mosolyogva a nő és Stealre kacsintott, majd intett Máknak és elment.
- Oké-zsoké! Akkor ott! Pá!- mondta Mák boldogan és maga elé húzta a kaját, majd megfogta a táskáját és kivett belőle két üvegpoharat és egy 1919-es pezsgőt. A poharakat az asztalra tette és kibontotta az értékes löttyöt, majd mindkettő pohárba töltött.
- Ejha! Úgy hallom, hogy jó lesz a ma esti programod!- mosolyodott el Steal és Mákra sandított.
- Bizony haver!- nevette el magát Mák és kibontotta a pezsgőt- Igyunk a mai estére…- töltött Mák mindkét pohárba és az egyiket Stealnek nyomta- …mikor elvesztem a szü… akarom mondani, elvesztem… a… tudod, te jól, hogy mit!
- Igyunk!- ismételte Steal mosolyogva és koccintottak egyet, majd megitták a pohárban lévő pezsgő felét- Hány éves vagy te? Harminc kilenc?
- Negyven haver! Már negyven! Hogy száll az idő!- kezdett el Mák nosztalgiázni a gondolataiban.
- Hé!- lökte meg az egyik könyökével Steal Mákot- Csinálhatnánk egy filmet az eddigi életedről! Az lenne a címe, hogy…- emelte fel Steal a kezét, mintha egy látomást látott volna- A 40 éves szü…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése