…Történetünk itt, ebben a sorban kezdődik. Ezen belül ITT. MOST!
New York. Valamikor még a második világháború előtt, kábé az 1936-os évben…
Az ég sötét, és tiszta volt, a külvárosból nézve. A levegő pedig hűvös és párás. A telihold szépen, sárgásan ragyogott, ami, mondjuk ki, valójában teljesen hülyeség, mert a hold nem világít, hanem csak a napból, az égitestre érkező fényhullámokat veri vissza, ami teljesen olyan hatást kelt, mintha fénylene a dolog.
Nos, miután ezt az asztronómiai kételyt rendeztük, térjünk vissza a történetünkhöz, mert bekell valljam, teljesen elkalandoztunk tőle.
Az égen most hét bőregér suhant keresztül, V alakzatban. Bár ezt a formát már levédték a vadkacsák, de mivel ezt ők nem látták, nem lett belőle bírósági pereskedés.
Hozzájuk szeretett volna csapódni egy denevérnek álcázott ember is. De, amikor egy harmincméteres épületről elrugaszkodott, biztosító-kötelek nélkül, a merev és kőkemény betonnak csapódott egy pflaccsss- hanggal. Azt, hogy mi maradt belőle, nos… azt inkább hanyagoljuk, mert még lesz majd elég sok más gusztustalanság a könyvben.
Kezeskedem érte!
Storynk a még zöldövezetnek mondható külváros legesleges legkülső peremén kezdődik. Az Ológia Egyetem külön, a legjobb professzornak fenntartott lakásban, aludt egy igazán jóképű, más történetektől eltérően, különleges képességekkel nem rendelkező férfi. Stainless Stealnek[1] hívták. Szerény személye egyben történetünk legfőbb főhőse, ahogy azt már írtam.
Ami a házát illeti… nos…
Nem volt olyan nagy, de azért kicsinek se volt titulálható. Inkább olyan középméretnél kicsit nagyobb, de a nagy-közép méretnél inkább kisebb fajta volt. Egy hatalmas nappalija volt, amit szépen rendezett be antik, egyedi bútoraival. A nappaliból nyílt a közepes méretű hálószobája, az egyszerű konyhája, a fürdője és az előszobája. A házból két ajtó vezetett ki és be. Az egyik ajtó egyből az Ológia Egyetem kertjére nyílott, ahol hősünk karcológiát[2] tanított. A másik ajtó pedig az utcára vezetett, ahol naponta több százan meg- és felfordultak, a hangulatuknak és szerencséjüknek megfelelően.
Hősünk bár nemrég feküdt le, az igazak álmát aludta békésen, mikor megszólalt maximális hangerővel a rádió.
Ki tudja, hogy miért?
- Ééééssss újból itt vagyok, a 125 pont 0-n a Yorker rádión és köszöntök mindenkit, aki most csatlakozott! A pontos idő egy óra hat perc! Na, akkor jöjjön egy különleges kérés! A Shake Rattle and Roll Jerry Lee Lewistől! Húh…- hallatszott a rádióba a bemondó hangja és egyből elkezdődött a zene, mire főhősünk, Stainless Steal rémületében fel akart kelni pihentető fekvéséből, de beverte a fejét, az ágya fölötti polcába, minek köszönhetően elájult és visszahuppant a puha párnájára eszméletlenül.
De a tartódeszkán lévő bowling golyó, amit még a múltévben nyert el hősünk egy nyalóka és lufi árustól, az ütés, a gravitáció és a puszta véletlenek hatására elvesztette nyugalmi egyensúlyát, és leesett a helyéről.
Minden másodperc után 10 m/s-mal kezdte el növelni a sebségét.
Steal szerencséjére még egy másodpercig se esett, de a közel öt kilós golyó, így is mély benyomást tett hősünkre, aki emiatt fel akart reflexből kelni eszméletlen állapotából, mert eléggé fájt neki a hasába csapódó tárgy által keltett súlyerő, de újból beverte a fejét a polcba, aminek köszönhetően újból elájult és visszahuppant a pihe-puha párnájára.
Hat óra múlva Steal nyúzottan és fáradtan nyitotta ki szemeit. Összeragadt ajkait teljes erőbedobással próbálta szétválasztani, de eme művelethez két fogót is igénybe vett. Lábait kinyújtotta, és megropogtatta. Nyakát jobbra körbeforgatta, majd vissza, hogy a centripetális erő helyrerakja a kicsike agyát. Kikapcsolta a még mindig bömbölő rádiót, aztán felkelt az ágyából. Kinyújtózott, miközben lábujjhegyre állt. Megfeszítette az összes izmát. Ezt követően levette a kék pizsama-felsőjét így Amerika leg kidolgozottabb felsőteste láthatóvá vált.
Na jó, legyünk őszinték… nem a leg kidolgozottabb, de azért nem is volt sörhasa. Inkább olyan átlagosan szép hasikája volt, főleg azokkal a festett hasizmokkal és a fekete filces mellszőreivel.
Ásított egy nagyot, miközben egymásnak feszítette az ujjait és a pizsama gatyáját is levette. Így most anyaszült meztelenül ment oda az iskolára néző, egyik ablakához, amit csak egy roló fedett be kívülről. Nekitámaszkodott az ablaknak és kinyitotta azt a friss levegő miatt.
Két, nagy mélylélegzetet vett, de a roló valamilyen furcsa ok miatt felcsapódott és az ablakból minden látszott hősünkből.
Ez nem lett volna olyan kínos, ha senki nem lett volna az Egyetem udvarán.
Sajnos ez nem így volt.
Miért is lett volna másként?[3]
Az udvaron több mint 200 fiatal, tudásra és most már másra is éhező, többségében még mindig virgo(nc), hölgyek fordultak hősünk felé és hangosan elkezdtek mindannyian nevetni, valamint a mutatóujjukat és a hüvelykujjukat összeszorítva kezdtek el mutogatni hősünk felé, ki eléggé zavarba jött mindezek láttára és hallatára.
- Mi van?- kérdezte hősünk merészen, kipirulva, még mindig az ablaknak támaszkodva, mert még nem fogta fel a picike agya azt, hogy mi is történt valójában.
- Akkora, mint egy kis LEGO emberke! Hiiiihihihiihihihi!- mondta vékonyka hangján egy barna hajú, pirospozsgás, pisze arcú leányzó harsányan és elnevette magát a többiekkel együtt.
Hősünk lenézett, majd még pirosabb lett.
Gyorsan eltakarta.
Ennél pirosabb már nem is lehetett volna. Csak akkor, ha megfőzték volna, mint egy rákot.
- Hideg van!- kiáltotta hősünk zavarában és az ágya melletti kis asztalra nézett, ahol az óra háromnegyed nyolcat mutatott- Mama Mia!- kiáltott fel az BABA-tól lopott szöveggel- Elkéstem az órámról!- mondta énekelve és megmosta a fogát egy fogkefével, mert nem volt fogkrémre pénze jelen pillanatban.
Felöltözött.
Piszkosfehér ingjét nyakánál nem gombolta be, mert befújta magát egy ellenállhatatlan aromakeverékkel, ami a bergamott, a bazsalikom, a cédrusfa, a dohánylevél és végül az édesmandula férfiasan ellenállhatatlan illatát kölcsönözte neki.
Valamint ez nyomta el a soha ki nem mosott piszkos fehér ingjének, heveny öklendezésre késztető aromáját.
A parfüm illet hozzá.
Az ingjére szürke zakóját vette fel, a hozzátartozó nadrággal és a pirosas fekete nyakkendőjével együtt. A kombinációt megigazította a tükör előtt, megnyalta szája széleit, a tükörben magára kacsintott és a fejére húzta a barna kalapját. Megfogta a barna bőrtáskáját, belehelyezett egy dobozt, majd kiszaladt az Egyetem kertjébe.
Nem tett meg tíz lépést, máris vissza kellett fordulnia, mert be kellett csuknia a lakását, hisz erre lett szoktatva gyermekkorában.
Rendre!
Ha nem tette volna meg, felborult volna az előre jól megtervezett napirendje. Sokkal mogorvább lett volna az egész napon, főleg akkor, ha ráadásul még ki is rabolják a lakását a nap végére.
Visszafutott, bezárta az ajtót és rohant be az egyetem folyosójára. A fehér, szürke és a barna járólapokra pillantott. Emlékei között kereste azt a kis, egyszerű mozdulatot, amivel elzárta a csapot fogmosás után, de nem találta. Hírtelen lefékezett és megállt egy pillanatra.
A folyosót a nyolcórai nap fénye járta át. Hősünkön kívül nem járta a folyosókat senki. Steal elgondolkodott majd visszafutott, mert tudta, ha folyik a csap, még ha csak cseppek is, egy-két dollárral megnőhet a vízművek által kibocsátott számlán a végösszeget jelző számkombinációt, amiről az ember azt sem tudja, hogy hogyan jön össze.
A víz viszont érték!
Nem szabad pocsékolni!
Hősünk fogadni mert volna, hogy a következő háború a víz birtoklásáért fog majd kitörni, de az már egy másik történet…
Ezért visszament, elzárta a csapot, becsukta az ajtót és újból futásnak indult. Még a kalapját is megfogta, nehogy a menetszél lefújja a fejéről és máris a történet kilencedik oldalán elveszítse azt.
- Ötvenhat, Ötvenhét… hol van már a Hatszázkilencvenhatos terem?- kérdezte magától futás közben, de nem jött rá válasz.
Végül a 325-dik emeleten lelassított egy kicsit, mert meglátta, a 696-os terem feliratát. Megigazította a zakóját, és a kalapját. Vett egy nagy lélegzetet, hogy majd belekezdhessen a mentegetőzésbe, amiért késett.
Benyitott a terembe és már neki is akart kezdeni a védőbeszédének, de megtorpant.
- Nos, miután megbeszéltük ezt is, haladjunk tovább a longitudinális hullámokra, amik, nem egyenértékűek a tranzverzális hullámok frekvencia és amplitúdó hányadosának reciprok értékével…- hangzott Mr. Prof. Pfhizz előadása, ami rendkívül érdekfeszítőnek bizonyult a padon és az az alatt alvó, nyálat csorgató gyerekek körében.
[1] Stainless Steal a mi kis ostoba történetünk legfőbb főhőse. Karcológiát2 (A másik oldalon) tanít, az Ológia Egyetemen. Az egyik legsikeresebb tanár az egész körzetben, mint a Karcológia Nagy Professzora. (Magassága: 200 cm) (Valójában 204,3 cm, de engedelmükkel kerekítettem) Szabadidejében egy kalandvágyó ereklyegyűjtő. Arca oválisan szögletes, általában borostás, amit barna hullámos haj díszített, koronaként. A szemei gesztenyebarnák voltak, amik majdnem mindig magabiztosságot és mély érzéseket sugalmaztak. Száját és az orrát, mindkét oldalon erős mosolyránc kötötte össze. Határozott, vastag, és rendezett szemöldöke, megfelelően kidudorodó járomcsontja, és rendkívül megnyerő férfias hangja volt. Arcberendezésén nem lehetett kifogást találni. Mindezt édesapja és édesanyja DNS állományának az összevegyülésének köszönhetően örökölte. Sárgásbarnás mosolya ellenállhatatlanná tette bármelyik más nemhez tartozó egyed számára, amit fokozott a teste fokozott tesztoszteron és feromon termelése is. Rendszerinti egy világosbarna kordbársony nadrágot, egy piszkosfehér inget viselt, amit általában sose mos ki. (Mert nem tud mosni.) Mindig magánál tartotta a kis szütyőjét, amiben állandóan benn volt a Tündi-csodakötele, ha hosszú útra indul. (Ez a felszerelése már számtalanszor mentette meg hősünk picurka életét, izgalmas kalandjai során.) Viszont, ha hűvösebb helyre ment, gyakran felvette a barna, ütött-kopott dzsekiét is. Jaj, elnézést kérek! Majdnem elfelejtettem, hogy a barna, utánozhatatlan kalapját (Lukász és Spilberg, a hősünk által hordott kalapot írta be a kitalált mesehős, Indiana Jones, művekbe, de mivel Steal ilyen elnéző, nem perelte be még őket.) mindig hordta, bár nem volt olyan év, amelyikben ne vesztette volna el legalább hatvanhétszer.
[2] Karcológia a régészet és az archeológia egyik olyan közös ága, amit még nem nagyon tanítottak eddig, és nem hiszem, hogy nagyon fogyják valaha is, hisz szinte mindenféle tudományágat tartalmaz, hisz rendkívül összetett tantárgy. Habár azt is meg kell hagyni, hogy nagyon érdekes, de ennek részletezését engedelmükkel most hanyagolom…
[3] Elnézést kérek! Azt még elfelejtettem mondani, hogy hősünk bérlakása az Egyetem női kollégiumának a részénél volt. Ezért is tartották ezt a szállást a legjobb férfi tanár számára. Persze Steal esetén, más volt a helyzet. Az egyetem azért adta a lakást hősünknek, hogy nem menjen el innen, hisz őt világszerte keresték karcológiában való jártassága miatt. És ezek szerint eddig hősünk elégedett volt a lakással és a kilátással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése