- Ez merről jött?- kérdezte Mák és Basmacskin vállára emelte az egyik karját.
- On-hnan, ahova mih is meggyhünk Távárisi!- válaszolta Basmacskin.
- Mutassa, melyik terem az!- kiáltotta Steal és Basmacskin után futott.
Basmacskin rámutatott az egyik ajtóra, majd Steal megelőzte és berúgta az ajtót.
A terem hatalmas volt. Pontosan nem tudom, de legalább 10 méter szer 25 méter. Egy raktár volt. Az ajtó, a szoba közepére nyílott. Az egész helységben vékony füstfelhő kavargott, mivel a füst gázmolekulái kitöltötték az egész rendelkezésükre álló teret. Az ajtótól balra fémszekrények voltak, tele szigorúan őrzött iratokkal. Az ajtó előtti térnél egy hosszú és széles, szép kidolgozású faasztal volt, több hozzá illő székkel, hogy aki szeretne valamit tanulmányozni, az itt megteheti, mert ki nem vihette ebből a teremből. Az ajtótól jobbra, pedig polcok voltak, tele mindenféle régiségekkel. De ezeket a roppant értékes dolgokat, mint például, antik tekercseket, szobrokat, vázákat, régi fegyvereket, vérteket, leszámítva hat ember volt a teremben.
És ráadásul mindegyik felfegyverkezve!
Ők mind, rövidkarimájú, fekete, vagy szürkés kalapokat viseltek. Szinte mindegyiknek volt bajusz, meg zakó, amiknek a bal karjain horogkeresztes szalagok voltak körbe tekerve, jelezve hovatartozásukat. Néhányan még nyakkendőt is viseltek. Viszont rajtuk kívül volt még két ember a teremben.
Az egyik egy férfi volt, de ő már sajnos meghalt.
A földön feküdt. Szemeire halvány ködfátyol telepedett. Teste elernyedten lógott egy felborított polcon. Mellkasából három helyen folyt a megalvadt vér.
Lelőtték.
Nem kétséges.
A másik, viszont egy nő volt, aki még élt, de a torkához egy kést szorított egy kedves jó barát.
- Simson?- ráncolta össze a homlokát hősünk- Már megint maga?
- STAINLESS?- lepődött meg Simson- HÁT… SCHWARZKOPF EZT ELBÉNÁZTA!- mondta Simson lenézően, mintha egy buta és ronda kutyához beszélne, majd Stealhez lökte a túszt- DE MI NEM FOGJUK! KÖHÜM! LŐJÉTEK LE!- fordult a társai felé, majd hátrált egy lépést az ablakokhoz.
Steal hátraesett a nekicsapott túsz miatt.
A földre estek.
Miután arrébb gurította a nőt, ki a teremből, az övéhez nyúlt. Elővette a fegyverét és lelőtt két automata gépfegyvert szorongató ellenséget. Basmacskin Mákra kacsintott és átlépve a földön fekvő halott alkalmazott társát, egy öklöst adott az egyik felfegyverkezettnek, majd tovább lépett. De valahonnan egy lövést kapott a lábába, amitől elesett. Piszkosul fájt neki.
Mindkét kezével próbálta elzárni a vérzést. Homlokáról az izzadtságcseppek kis gyémántokként peregtek le. Lassabban kezdte el venni a lélegzetét, majd hátradőlt a földön.
Mák pont ekkor lépett be a terembe. Egyből felkapott egy széket, majd az egyik fegyveresnek hajította, olyan erővel, hogy harmadikat a fal adta. A zakós egyén összecsuklott.
Sochy pedig egy vázát megfogva elagyabugyált egy újabb ellenséget. Azonban a belökött ajtón, hírtelen 10, vagy 20, vagy talán még annál is több felfegyverkezett, fekete- és szürkekalapos, zakót viselő horogkeresztes jelzést viselő egyének léptek be a terembe, és az összes fegyvert, hőseinkre fogták.
Mindannyian abbahagyták, azt amit elkezdtek. Mozdulattlanná dermedtek. Sochy még adott egy öklöst az egyik embernek, aki a földön volt, majd ő is felemelte a kezeit.
Ez volt a megadás jele.
Meg a fehér zászló, de az most nem volt kéznél.
Simson elégedetten bólintott egyet a fejével, és két fegyveres mindenkit megmotozott. Sochyn mindketten legalább kétszer mentek át, és mindig jó alaposan megfogdosták, még az olyan helyeken is, amik Sochynak nagyon tetszettek.
Hát még nekik!
Hősünk viszont kicsit irigykedve nézett rájuk.
Stealtől elvették az automata-hatlövetű-gépkarabélyát, és a tarisznyáját, amibe a pedig a Tündi-csodakötele volt, amit sohasem veszít el.
Máknál sajnos megtalálták a bika alakú tároló edényt, mert véletlenül az egyik őr a lába közé rúgott, aminek köszönhetően a cipőjénél kigurult a földre az ereklye.
Az őrök megfogták, majd oda dobták Simsonnak.
Simson megszagolta, és azt követően megcsókolta.
- Ááhh. Édes a győzelem illata! Még egy energia golyó! Köhüm! Köszike!- bólintott Corny mosolyogva Máknak.
- Szívesen!- mondta undorodva Mák és köpött egy savanyút oldalra, de ezért kapott egy gyomorszájast, amitől embriótartásba huppant le a földre.
- Látod… látod!- fordult Corny nyájasan hősünkhöz- Mi NEM fogjuk elbénázni!- mondta lenézően Corny és felnevetett.
- Majd meglátjuk!- válaszolta Steal és szemében a dac és a félelem egyaránt keveredett.
- Steal!- súgta Sochy- Szerinted hogyan kerültek ide?- kérdezte még mindig súgva, de Simson előbb tudott rá válaszolni, mint hősünk.
- Nos, úgy gondolom, hogy elmondhatom önöknek, mert úgy is mindjárt meghalnak…- piszkálgatta a körmét a fekete egyenruhában díszelgő egyén- …vagy egy koncentrációs tárborba kerülnek, vagy segítenek nekünk és majd csak utána nyuvasztjuk ki önöket…- legyintett egyet, majd nekikezdett a mesének- Úgy volt, hogy Izlandon ásatásokat kezdtünk, de erről szerintem már tudtak, és rátaláltunk egy elhagyatott házra…
- Tuskó házára!- lehelte maga elé Steal aggodalmas hangon.
- Átkutattuk, köhüm, és találtunk ott egy igen érdekes okiratot, ami szerint Leningrádba érkezett egy… hogy is mondjam…- gondolkodott el Simson- …számunkra igen fontos irat…
- Miért nem téptük szét, vagy égettük el a levelet?- kérdezte Steal Mákot halkan, de ő csak a vállát húzogatta a földön, miközben levegő után kapdosott.
- Nos hát… végül is így kerültünk ide!- tárta szét a kezét Simson- És Maguk?- kérdezett vissza Corny és Stealre hunyorított.
- Nem tökmindegy!- válaszolta Steal és megtörölte a száját, mert kifolyt belőle a nyála.
- Úgy van!- csattant fel Simson- Dehogynem! Köhüm!- válaszolta és csettintett egyet a fogaival, mire a fegyveres tömeg közül előjött egy beosztottja, kezében egy viasz, vagy agyag táblával, ami egy légmentes védőfóliába volt becsomagolva.
Simson átvette az iratot és az asztalra csapta. Stealre nézett, miután megigazította a haját, a kalapja alatt.
- Most, ha kedves a barátja élete…- és ekkor Basmacskinra mutatott, aki a földön feküdt, a vérző lábát fogva és rászegeztek egy pisztolyt, ami mellesleg rendkívül fájt neki- …és a többi barátja meg a maga élete is…- tartott hatásszünetet- …akkor segít megfejteni ezt az iratot!- tolta Steal elé az asztalon.
Steal izgalomtól és undortól telített szikrázó szemmel Simsonra nézett. Csend lett.
Steal és Simson szemei találkoztak. Egyik sem rebbent. Nem is pislogtak. Farkas szemet néztek egymással.
Aztán végül Steal az asztalhoz lépett és az irat felé hajolt, majd elkezdte magában olvasni.
Sochy is az irat felé lépett egyet, de egy fegyveres megállította.
- Én is segíthetnék!- nézett Sochy Cornyra- Hátha a szakterületem!
Simson most a tömeg meghatározatlan két pontjába nézett, majd újból Sochyra.
- Jól van, hagyjátok, had segítsen neki! Talán ketten valamit kihoznak ebből a krix-krax-ból! Mert nekem az. Nem más! Krák! Köhüm!
A fegyveres morcosan, de arrébb állt és kihúzta Sochy szájából a puskacsövét.
Sochy közelebb lépett, majd odahajolt Stealhez és az iratra nézett.
- Most mi lesz?- kérdezte elhaló hangon Sochy és úgy tett, mintha olvasná az iratot.
- Nem tudom.- válaszolta halkan Steal.
- De ugye azt tudod, hogy ha segítünk nekik, utána mindenkit lelőnek, beleértve a legrosszabb eshetőséget…- ekkor elcsuklott hősnőnk hangja- ENGEM is! Az előbb mondták!- bólintott észrevehetetlenül Simson felé- Nem hatja meg őket az, hogy egy szép, aranyos, törékeny, érintetlen nő vagyok, aki még nem élvezte az élet örömeit! Akkor is szétlövik a búrám! És még a karrieremet sem építhetem fel teljesen, mert a csak két héttel ezelőtt fedeztek fel a M.U.F.F., meg a PCSA, no meg a PNA magazin ügynökei, és még nem volt fotózás sem…
- Igen, tudom.- válaszolta hősünk, miben az enyhe aggodalom és félelem hangneme uralkodott- El fognak tenni láb alól, alulról fogod szagolni az ibolyát, kinyírnak, meg miegyebek… - szépítette a kifejezést hősünk- …de arra gondoltam, hogy csak részleteket mondunk el erről az iratról, ha egyáltalán el tudjuk olvasni…
- NA, MI LESZ? MIT ÍR?- kérdezte Corny türelmetlenül és az asztalra csapott idegesen.
Steal homloka izzadni kezdett, ugyanúgy, ahogy Sochy dekoltázsa is. Mindketten letörölték egymás cseppjeit, majd mindegyikőjük az iratba mélyedt bele.
Mármint nem szó szerint, de azért értitek ugye?!
- Úr Isten!- kapott a szájához Sochy, mire mindenki rá nézett- Ez az irat itt Marcellus Aithiopiaka című írása!
- Honnan gondolja?- kérdezte Corny grimaszolva és közelebb lépett az írthoz.
- Általában az ókori görög írók gyakran használták az akrosztikát.- mondta természetesen Sochy.
- A… MIT?- kérdezte Simson műveletlenül, mert még sohasem hallotta ezt a szót.
- Ez a szó azt jelenti, hogy a sorok első betűit összeolvasva, megkapjuk, leggyakrabban a mű írójának a nevét!- válaszolta nyugodtan Steal Simsonnak.
- JÓ! Krák! És mégis miről szól?- kérdezte értetlenkedve gonoszhősünk.
- Ezt az írást már rendkívül sokan keresték… de még sohasem találták meg!- mondta Sochy és az iratra nézett, úgy, mint aki kincset talált volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése