- Hmm… valószínűleg, mivel kicsit sokat pihent a gép, túladagolhatta az első ember részére az isteni töltést, és majdnem tényleg isten lett…- gondolta Nur-Salat magában.
- Isteni érzés!- mosolyodott el Simson, majd Nur-Salat felé fordult- Ha a katonáim belemennek, akkor ők ugye nem fognak ilyen erőssé válni, mint én!?- kérdezte gondolatátvitellel Simson Nur-Salattól.
Nur-Salat arcán a meglepődés körvonalait lehetett látni. Nem hitte volna, hogy Simson a telepátiát is elsajátította.
- Ha ők is belemennek, akkor ők már csak képességeid halvány másolataival fognak rendelkezni.- válaszolt telepátiával Nur-Salat.
- Akkor, most egyesével mindenik belemegy a gépezetbe és létrehozzuk a világ eddig még nem látott erősségű seregét! Én leszek a parancsnok!
- Miért te?- kérdezte az egyik német gyalogos, de Simson szétáramozta a fejét, majd holtan eset össze.
- Van valakinek még kérdése?- nézett körbe Simson fenyegetően- Inkább örüljetek, hogy erősebbek lesztek, a mostani mi léteteknél!
A katonák egymásra néztek és egyesével, az elsőbbségért versengve mindegyik átment az istenítő gépen. A doktort is beleértve.
Steal és Mák lerakta Sochyt a földre.
Steal felé hajolt.
Sochy nem volt magánál.
Steal most a nő zsebére nézett, ahol a nyaklánc fényesebben világított, mint valaha. Hősünk óvatosan kivette a zsebből a cuccot és felemelte, hogy jobban szemügyre vegye a fénylő tárgyat. Úgy gondolta, hogy Sochy rosszulléte valamilyen kapcsolatban kell, hogy legyen a világító gyöngysorral, vagy ha nem is a gyöngysorral akkor…
- Érzek valamit!- szimatolt a levegőbe Nur-Salat, mint egy Nazgul, aki megérezte a gyűrűt, és Steal felé fordult.
A tömeg szétnyílott, egy kis utat képezve kettejük között. Nur-Salat a nyakláncra nézett, majd lassan elindult Steal felé.
Hősünk megremegett. Be kell vallani, félt az istennőtől.
Az istennő leguggolt a nő mellé és hősünkre nézett.
- Ezt elvenném!- vette ki a kezéből Nur-Salat a nyakláncot és a saját nyakára csatolta fel- Ezzel, már teljesen az erőm teljében vagyok! Az első orichalcum, amit saját testemből készítettem! Köszönöm Stainless Steal és neked is Sochy Happygood!- mondta és a kezét a nő fejére helyezte.
Sochy még mindig eszmélet vesztve feküdt a földön.
- Ezt csak azért teszem, mert segítettél visszatérnem! És szeretem azt, hogyha tartoznak nekem!- mondta az istennő.
Steal nem törődött most semmivel.
Csak egyszerűen vissza akarta kapni az elájult Sochyt.
Nur-Salat keze kéken felvillant, majd egy-két másodperc múlva elemelte Sochy feje felől és megfogta a nyakláncot, ami ugyanúgy felvillant.
Steal nem látott semmi változást hősnőnkön.
Sochy még mindig a földön feküdt. Sőt, mikor megnézte Sochy pulzusát, nem is érzett semmit.
- MIT CSINÁLT MAGA?!- ordította Steal és óvatosan felemelte Sochy fejét és újból megnézte a pulzusát- MIT TETT?- kérdezte, majdnem dührohamot kapva hősünk.
- Megmentettem az életét! Itt van a nyakláncban!- mosolyodott el Nur-Salat és megrángatta a nyakláncot, miután kéjes örömmel Stelre mosolygott- Ő már a nyakláncban van! Az enyém! Egybe forrt velem! Olyan sokszor vettem át a teste felett a hatalmat, hogyha legalább még egyszer eltudtam volna érni az átalakulást, akkor ott helyben átalakult volna ő belém!
Steal nem akarta elhinni, hogy Sochy meghalt.
Féltve megsimogatta a fehér és immár a kihűlt arcot.
- Sochy itt vagyok!- mondta hősünk üveges szemmel- Halihó!? Sochy!?- mondta Steal és megsimogatta a nő pihe-puha arcát- Ne menj oda, ahova még nem kéne menned!- nézet könnyes szemmel Steal Sochyra- Figyu!- mondta remegő hangon Steal és eltűrte Sochy haját- Még nincs vége ennek az átkozott könyvek- csuklott el a hangja -ne menj még el!- mondta pityeregve Steal és végigsimította a megpróbáltatott kezét Sochy sima, fehér és hideg arcán, majd elsírta magát.
Mák csendesen, magába borulva nézte Sochy aranysárga haját, ami már nem fénylett annyira.
Mák a földre huppant.
Sochy kezei kifehéredtek.
Szemei a távolba néztek. Nem pislogott.
Az arcán, mindig ott lévő vigyor, most eltűnt. Halálsápadt volt tekintete.
Csak az ajkai voltak rózsa pirosak.
Steal megpaskolta óvatosan Sochy arcát.
- Ébredj fel kérlek!- sírta- Ébredj fel.- hajtotta le a fejét Sochy fejéhez és óvatosan azzal is meglökdöste- Nem alszol.- mondta elkeseredve és reménytelenül, majd Sochyra borulva újból elsírta magát.
- Na, jól van!- lépett elő Dr. Űbermensch a tömegből, akit ez a jelenet teljesen hidegen hagyott- Ön, Nur-Salat istennő… Az ön testér szedték szét öt felé, és zárták be azokba a kis bikaszobrokba?
- Ez így igaz! Mr. Dr. Űbermensch!- fordult a doki felé, aki teljesen meglepődött, hogy az istennő tudja a nevét- Bizony, önt is ismerem! Láttam, hogy min is kísérletezett! És azt is tudom, hogy most mire is akart kilyukadni! Arra, hogy időutazást tegyen!
Dr. Űbermensch némán hallgatta, amit az istennő mondott.
- Lehetséges? Úgy értem, hatalmában áll, ebben az idősíkban, az egész kozmikus világmindenség lineárisan, folyó, eddig még megszakítatlan cselekmény egyvelegét, megállítani és visszajátszani?- kérdezte a doktor érdeklődve és megvakargatta a két kis szarvacskáját.
- Nem csakhogy visszajátszani Űbermensch! Hanem még át is élhetem, és bele is avatkozhatok, ha kedvem tartja! Erre építettem egy szerkezetet! Azt hívom én időkapunak! A másik templom oltáránál van!- mondta és odafordult.
Stealt mindeközben uralhatatlan düh és bosszúvágy fogta el.
Felnézett könnyes szemmel Nur-Salatra.
Óvatosan lehelyezte a törékeny női testet, majd az istennőre ugrott, hogy szétverje a büdös képét. Azonban, mintha köd lett volna a nő teste, áthatolt rajta.
A földre huppant.
- Nocsak, mi a hézag?- nézett le Nur-Salat hősünkre- Nem tud a picike emberke megölni egy istennőt? Mi? Hehehehe!- mondta és belerúgott hősünkbe, aki egy tartóoszlopnak esett, majd onnan Sochy és Mák közé- Ilyet többet ne csinálj!- mondta fogvicsorgatva Nur-Salat és átugrott a másik oltárhoz, ami fél kiló méterre volt.
Mindenki nagyot nézett.
Majd a doktor félelmét, leküzdve, szintén átugrott a másik oltárhoz.
- Gyerünk, kövessék őket!- mondta Simson, de egy beosztottja megállt előtte.
- Velük mi legyen?- kérdezte és hőseinkre bólintott.
- Hagyjuk itt a sorsukra!- nézett le Simson rájuk undorodva- Ennél nagyobb büntetést már nem szabhatunk ki rájuk!- mondta Corny és kárörömmel teli mosollyal Stealre nézett, majd elrugaszkodott a talajtól és a másik oltárhoz ugrott.
A beosztottja is hőseinkre nézett, majd ő is átugrott.
Steal Sochyhoz kúszott és megfogta a kezét. Steal kezét odaszáradt vérfoltok, és az izzadtság miatt odaragadt por fedte be. Sochyé puha, tiszta és jéghideg volt.
Az élet már teljesen elhagyta.
Steal Sochyra nézett és megtörölte a könnyeit.
- Ne félj!- mondta hősünk és újból végigsimította kezét Sochy arcán, és a nő homlokához rakta a sajátját- Nem hagylak el! Itt soha!- mondta sírva, majd felállt.
Bár remegett a lába egy kicsit, ez sem lehetett akadály számára.
- Remélem van még benne annyi energia, hogy én is, istenkorcs lehetek…- lépett Steal az istenítő gépbe, ami azonnal bekapcsolódott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése