Hősünk nagyot nézett. Előre tolta a fejét, szemöldökét felhúzta és az arcára egy olyan bárgyú kifejezés ült, mintha azt kérdezné Einsteintől, hogy ’’Nómális vagy émber?”. Hallott már hihetetlen dolgokról, de ilyenről még sosem.
- Na, mi lesz?- kérdezte mosolyogva a szobor- Gyerünk, bizonyítsd be, hogy a mínusz egy egyenlő kettővel, különben Halálnak kínhalálával deglesz meg!
Hősünk, nem nagyon volt jártas a fizikában, de ide nem is fizika kellet, hanem matek. Csak hát… hogy is fogalmazzak, abban sem volt penge. Azonban, váratlanul, mint valamilyen villámlás, eszébe jutott valami.
- Na, mi lesz? Eléggé fogy az időd!- figyelmeztette a szobor hősünket, de Steal csak visszamosolygott.
- Misem egyszerűbb!- csapott a hasára hősünk most már nevetve és letérdelt a földre, majd kezébe szorított egy kis kavicsot- Vegyünk három számot így!- rajzolta le az itt látható ábrát a poros talajra:
-a=b+c
-b=a+c
-c=a+b
- Nos…- mutatott hősünk az ábrára- …ha az oldalakat külön-külön összeadjuk, és amit lehet, azt kiemeljük, akkor ezt kapjuk…:
-(a+b+c)=2(a+b+c)
- …és, mivel mindkét oldalon szerepel az (a+b+c) kifejezés, tudunk ezzel egyszerűsíteni, aminek köszönhetően megkapjuk a végeredményt:
-1=2
- Na…- porolta le a kezeit hősünk- …most Én jövök!- mosolygott- Nos…- vakargatta meg Steal az állát- …lássuk csak! Lássuk csak! Lássuk csak! Fejtörő. Fejtörő? Fejtörő!? Húh, igazad volt! Ez nehezebb lesz, mint kitalálni az egyszerű kérdésedre a választ…
- Várj egy percet!- emelte fel a kezét a szobor időkérően- Szerény véleményem szerint a válaszod nem igazán helytálló!- ingatta meg a fejét.
- Már, hogy nem lenne helytálló?!- förmedt Steal a szoborra.
- Egyszerűen nem helyes!
- De hogy nem!
- De nem!
- De igen!
- De nem!
- De, és ÉN jövök! Bőőőőőőőő!!!- dugta ki a hősünk a nyelvét- Szóval… akkor fejtörőt… fejtörőt… fejtörőt. Á igen! Ez jó lesz!- pattant fel a földről hősünk- Uh, mégse! De!- legyintett- Ühüm.- köszörülte meg a torkát- Nos, az Én fejtörőm, az, hogy… mondjuk… Mit sütsz, kis Szűcs? Tán sós húst sütsz kis Szűcs?
- Ami ezt a fejtörőt illeti…- kezdte tudományosan és komolyan a szobor- Tulajdon képen ez nem is egy fejtörő!- mosolyodott el- Hanem egy nyelvtörő! Ugye?
- Dehogy! Pfff!- legyintett hősünk nevetve- Ez egy fejtörő! És ezek után már csak az a kérdés, hogy tudod-e a furfangosan megszerkesztet, furmányos kérdésemre az egyszerű választ!
- MI VAN???- kérdezte ingerülten a szobor.
- A választ!!!- nézett Steal félre és megfújta a körmeit, mintha a körömreszeléket fújt volna le onnan.
- MI??? De hisz mondom…- nézet tanácstalanul körbe a szobor- …hogy ez nem is kérdés!!! Ebből következik, hogy nem lehet rá választ adni!- mondta a szobor néminemű bosszúsággal a hangjában.
- Mondjuk, nekem teljesen úgy hangzott, mint egy kérdés! Ebből következik, hogy kérdés volt!- nézte Steal azt a követ, amivel az előbb rajzolt, majd hátrahajította, egyenesen a tóba.
- TERMÉSZETESEN, hogy úgy hangzott, mert kérdő hangsúllyal mondtad, és a mondat végére kérdőjelet írtál! Így! „Látod?” Na, tessék!
- Ez a válasz a kérdésemre?- dúdolta hősünk, egy most komponált dallammal.
- TERMÉSZETESEN NEM!- csapott a térdére a szobor és a falba ütötte a nehézfejét.
- Akkor nyugodt vagyok, mert meg kell, hogy mondja… a válaszod meg sem közelíti a jó feleletet!
- NANÁ, HOGY NEM!- csattant fel a bikafejű szobor- Nem ez a válaszom! Csak arra akartam rávilágítani, hogy egy sima kijelentő mondatot, hogyan lehet, egy kérdőjellel a végén kérdő mondattá alakítani!
- Ez a válaszod?- kérdezte Steal és a szoborra sandított féloldalasan.
- NEM! NEM! ÉS ÚJBÓL NEM! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! TE, egyáltalán nem figyelsz RÁM?
- Én csak a választ akarom hallani!- igazította meg a kalapját hősünk.
- DE NEM TETTÉL FEL EGY KÉRDÉST SEM!!!
- Tikk-takk, tikk-takk jár az óra!- mozgatta a mutató ujját hősünk.
- Pfff!- rázta meg a fejét a szobor- Na, ne nevettessél már!
- Gyerünk! Gyerünk! Mindjárt kifutsz az időből!- nézett az óra helyére Steal és megkopogtatta ott a bőrét.
- De…
- NINCS SEMMI DE!- vett elő egy keresztrejtvény újságot hősünk és elkezdte megoldani.
- Mit írsz?
- Kérem, ne térjünk el a választól!- töltött ki két lottószelvényt is.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!- tépte volna ki a szobor az összes haját, ha lett volna neki olyan.
- Gyerünk! Választ! Választ! VÁLASZT AKAROK HALLANI!
- SÓS HÚST!- rikította a szobor.
- AHÁ!- kiáltotta Steal és a szoborra mutatott úgy, mintha rajtakapta volna, hogy valami rosszat tesz- Rossz válasz!
- Na, persze! Akkor mi a válasz?
- Sótlan húst!
- Akkor ennyiből, akármit mondhatnék!? Az is jó lenne!
- Nem! Akármit nem mondhatsz! A jó válasz csakis a sótlan hús!
- Ez nem lehet igaz! TE CSALTÁL!
- Nem csaltam! Inkább tanulj meg tisztességesen veszíteni!
- Te, idefigyelj…- kezdte a szobor a legmélyebb hangját elővéve.
- No! Akkor nyertem! Háromszoros hurrá nekem! És most légy olyan szíves, a megállapodásnak és a játékszabálynak megfelelően, bejuttatni engem Atlantiszba!
A szobor sóhajtott egyet.
- Sajnos kötelez a szabályzat.- mondta szomorúan és felkelt.
A falhoz lépett. Nehézkesen, bár rárakta mindkét kezét, amitől egy olyan hullám terjedt tovább a falon, mit Krétán a makettnál, mintha egy követ dobtunk volna egy tóba.
A fal, a hullám után megremegett, majd elhúzódott két irányba. A szobor hátrált egy lépést.
A fal, ami immáron kapuvá alakult át, teljesen elhúzódott.
Steal megbabonázva állt egy helyben és a fal mögötti teret bámulta.
Nem látott semmit.
A szobor hősünkre nézett elismerően.
- Nyugodtan menj be, de ne feledd!- emelte a magasba a kezét- Ne indíts el, semelyik zikkuarton lévő gépezetek akármelyikét se!- figyelmeztette a szobor hősünket, mire hősünk biccentett.
- Tűz! Lőjétek szét a nyavalyást! Köhöm!- kiáltotta valaki a hátuk mögül és a szoborba egyszerre tizenhét robbanórakéta csapódott.
A szobor egyből ripityomra törött. Gépalkatrészek repdestek minden-felé. Steal hátra bukfencezett, nehogy egy jókora szikladarabba ágyazott fogaskerék a fejére koppanjon. A bukfenc után elterült a földön, a fejét védelmezve. Rettentő nagy szerencséje volt. Öt-hat nagy kődarab, néhány csavar, és sok-sok fémdarab vágódott a földbe pont mellette. Hősünk félve felnézett a kimúlt gépszoborra, még mindig a fejét fogva. A gépezet égve füstölgött és szikrákat dobott, majd ami még egyben volt belőle az a földre omlott.
A következő pillanatban, viszont hátulról megragadták hősünk dzsekijét és felrántották. Két náci őr, markolta meg hősünk karjait, majd egy fekete egyenruhában díszelgő egyén elé tuszkolták hősünket.
Steal a kis tóban, amin keresztül ide került, tíz-tizenkét Wasseruntergehert[1] pillantott meg. Mindegyiken horogkeresztes német jelzés villogott.
- Stainless Steal! Köhöm!- mosolyodott el a fekete egyenruhás és csípőre rakta a kezeit- Hát magát sose lehet megölni?
- Magának Simson… lehetetlen!- mondta hősünk makacsul és Corny szemébe nézett undorodva.
- Ezt azért elvenném!- mondta Simson mosolyogva és belenyúlt Steal szütyőjébe, amiből elvette a nagyobb bikaszobrot.
Szemében a győzelem csillogott, míg a szobrocskát kémlelte, de megvető tekintetét mutatta hősünknek. Majd végül elmosolyodott, és csettintett egyet, mire a legközelebbi tengeralattjáróból kihúztak két személyt.
- Ne érjél már hozzám!- hadakozott az egyik- Eresszé’ el, náci, piszok disznó!
- Vigyázz a lábamra! Fáj mint az állat! Baromarc!
- Sochy, Mák!- rohant Steal hozzájuk a fegyveresek között.
- Steal!- mondták kórusban és megölelték egymást örömükben- Nincs semmi bajotok?- kérdezet hősünk és végignézett rajtuk.
- Megvagyunk!- mondta Mák, de megsimogatta a lábát, mert fájt neki- Te barátom?- kérdezett vissza.
- Én is. Kösz!- mondta Steal és megölelte Mákot- Azt hittem, hogy megöltek!- mondta hősünk és elpityeredett.
- Én is cimbora! Én is! Azt hittem, hogy a könyv vége előtt kiírnak a storyból. Azt pedig nem bocsátottam volna meg a forgatókönyv-írónak… de igaziból már Krétán ott voltunk- sandított Mák Simsonra- …figyeltünk benneteket…- mondta és egyből lerohadt a mosoly az arcáról, mert eszébe jutott, hogy Simson megölte a barátját.
- Mindenesetre, jó hogy itt vagy!- paskolta meg Steal Mák vállát, majd Sochyhoz fordult.
Őt is megölelte.
- Örülök, hogy nem esett bajod!- súgta oda Steal Sochy fülébe.
- Jó téged újra látni!- mondta ő is boldogan és most jobban megszorította hősünket.
- JÓL VAN!- dobta a szobrot valamelyik alkalmazottjának Simson- Elég legyen az összeölelkezésből! Köhüm!- kiáltotta és csettintett, mire két őr kettéválasztotta ölelkező hőseinket.
Ebben a pillanatban lépett ki, ugyancsak a legközelebbi tengeralattjá-róból Dr. Űbremensch.
- VÉGRE!- kiáltotta és Simsonra nézett, miután megigazította a monokliját- Akkor, mire várunk? Találjuk meg, amiért idejöttünk! És nyerjük meg a közelgő háborút!- lépett a szárazföldre Dr. Űbermensch, és Simson mellé sasszézott.
[1] Gyengébbek kedvéért a Wasseruntergeher egy új kifejezés a német U-Boat-ra. Azaz a tengeralattjáróra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése