- Weiter!- kurjantotta el magát Simson és a csapat, a két járgánnyal elindult, át a hídon.
A híd ropogott, de kibírta a csapatot. Lassan haladtak, mivel nem szerették volna, hogyha a gyors mozgástól leszakadna a híd és beleesnének, a kitudja milyen mély tóba. A lámpák fénykúpjai a következő városrészt fürkészték, mikor váratlanul valaki beleejtette az elemlámpáját a tóba. Csobbant egy nagyot, és az általa keltett hullám az egész tavat bejárta. Vízhangja pedig az egész várost. Mindenki megállt és gyilkoló pillantásokkal a tettesre néztek. Egy-két másodpercig nem is szólt senki semmit, majd tovább indultak.
Váratlanul egyszer csak, valaki megint elejtet, egy lámpát. Azonban most nem volt sehol a tettes. Zavarodva néztek körbe az emberek. Az arcokról a ’’Mi van?’’ és a ’’Hova a fenébe lett?’’- kifejezéseket lehetett kiolvasni.
- Nagyon rossz előérzetem támadt Steal!- mondta Sochy és most hősünk karjába fonta az övét és hozzá simult.
- Nekem is.- fogta meg Sochy másik vállát Steal és nyelt egy nagyot.
Ekkor a sor elejénél a hídra esett egy gépfegyver. Mindenki odanézett, de most is eltűnt a tettes. A hideg futkorászott mindenkinek a hátán. Félve néztek körbe az emberek. A biztonság kedvéért azért kibiztosították a fegyvereiket.
- Weiter! Haladjunk!- kiáltotta Simson megtörve a síri csendet.
Mindenki a menetirányba fordult, és lassan újból elindultak. Óvatosan haladtak, mindent megfigyelve, nincs-e valami szokatlan. Az első kocsi már végre a híd végénél járt, mikor, mit ad Isten, mit nem?
Durrdefekt!
- Ach! Verdammt!- kiáltotta Hans és leszállt a kocsiról, ami így teljesen elállta a híd végét.
Ekkor azonban még egy ember eltűnt, hátrahagyva a fegyverét és a lámpát is. Mindenki arra fordult, ahol az előbb még azaz ember állt, aki most nem.
- Mi történt?- kérdezte számon kérően Simson- Jelentést!
- Emberek tűnnek el! Nyomtalanu…- válaszolta az egyik beosztottja, de Simson leintette és fülelni kezdett, mire mindenki elnémult.
Olyas valamilyen hangot hallott, mintha egy óriás csiga, undorító genny túltengésben szenvedne. Hátborzongató hang volt. A többiek is hallották. Mindenki. Olyan volt, mintha egyre közelebbről cuppogna a nyálas alhas. Ekkor, váratlanul az egyik gyalogos felrepült a magasba, fejjel lefelé, de ott, egy indaszerű organikus csáp fonta körbe a lábát és a vízbe húzta.
- Mi volt ez?- kérdezte rettegve Sochy és most jobban hősünkhöz bújt.
- Nagyon úgy néz ki, hogy tévedtem a Kránkennel kapcsolatban.- nyelt egy nagyot hősünk- Úgy néz ki, hogy túlélte…- remegtek hősünk lábai.
- Akkor, ez most az, amire gondolok?- kérdezte aggódó félelemmel Mák és nyelt egy nagyot.
- Igen, ez a Krá…
- Ne mond ki!- vágott közbe Mák félve és a földre vetette magát.
Ekkor a vízből több száz gennyes, csáp csapott ki. És ehető embereket keresve pásztázták végig a hidat. Mindent végigtapogattak. Néhány embert, egyből meg is talált, azokat pedig a magasba emelte és a vízbe rántotta. Összebújt hőseink a földre feküdtek egyből.
- Steal, kérlek, ne most tanulj az én medencémben úszni!- sikkantotta Sochy mert megérezte hősünk vastag és kemény szerszámát.
- Oké.- mondta hősünk huncutul, és megigazította a fegyverét, amit azért nem vetek el eddig hősünktől, mert eltakarta a dzsekije.
Ekkor azonban Mák is elkiáltotta magát, mert egy indaszerű, pirosas-söldes-sárgás csáp kúszott felé, a hídhoz lapulva. Teljesen ragyás és nyálkás volt. Hála hősünk lélekjelenlétének, hogy az a gennyes, undorító csáp nem ragadta el Mákot, mer mikor Steal belelőtt egy sárga gennygumójába, az teljesen szétrobbantotta az egész csápot.
Az emberek össze-vissza lődöztek. Zűrzavar uralkodott. Kitört a pánik. Nem készült senki ilyenfajta támadásra. És arra meg főleg nem, hogy ők lesznek a vacsora vendégek. Sőt, mi több! A fő fogás!
Néhány gyalogos, kikerülve több undorító csápot, az első dzsiphez futottak, és próbálták az azon raktározott rakétavetőket beüzemelni. Azonban, néhány csáp megmarkolta őket és a magasba dobva, összehajították a bátor gyalogosokat, amitől teljes mértékben egymásba csavarodtak. Mondjuk úgy, az ütközést követően nem lehetett szabad szemmel megállapítani, hogy melyiknek melyik a gerince.
Néhányan a híd oldalához álltak és ott kerestek menedéket, de közben, amelyik csápokat tudták, azokat szétlőtték.
Voltak néhányan, akik elkezdtek visszafelé futni. Már lejöttek a hídról, és teljes biztonságban érezték magukat, mikor egy nagyobb átmérőjű csáp nyúlt ki a vízből és rájuk csapott teljes erőből. Azt hiszem mondanom se kell, hogy mi maradt belőlük.
- Lőjék szét! Ne kíméljék a lőszert! Ezüst tálon akarom látni ezt a polipot, vagy mit!- kiabálta Simson és ő is lövöldözni kezdte a csápokat.
- Gyertek, eltűnünk innét!- súgta Steal a többi főszereplőnek és elkezdett visszafelé kúszni, mikor a lábára csavarodott egy gennyes, nyálas, undorító csáp, ami felrántotta a magasba- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!- kiáltotta rémületében hősünk, miközben fejjel lefelé nézte a világot.
A vízből most egy hatalmas koponyaszerű arc emelkedett ki. Szemei olyanok voltak, mintha csak egy csupasz koponyát látnánk. Orra beesett, mondhatni nem volt, viszont a fogai… na, a fogai viszont beretva élesek és rettentő nagyok voltak. Kábé úgy hatva őrült most a kajának a szörnyeteg szájában. Rettentő ocsmány volt. Bűzlött, mindene a gennytől és a nyálkától.
Rettentő félelmetes volt. Ja, és ehhez még hozzá kell tennem, hogy fényforrásként, csak a zseblámpák és az autó fényszórói szolgáltak. Olyan volt, mint egy Alien film. Sőt sokkal rosszabb!
A szörnyeteg eltátotta a hatalmas száját, készen arra, hogy hősünkből, a következő hét-nyolc óra alatt szart csináljon.
- Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam!- irányította az autómata-gépkarabély-revolvrét hősünk a szörnyeteg csápjára, és elsütötte.
Természetesen félre lőtt. Újból megpróbálta. Ez talált, mire megrándult a csáp. Hősünk, észrevett, egy nagyobb sárgás gennygombócot a szörny csápján. Visszaemlékezett, arra a kisebb csápra, amit nemrég lőtt szét. Hírtelen bevillant valami a fejébe. Felbátorodott, majd a gennygyülemre célzott és lőtt.
Teljes siker!
A szörnyeteg csápja a gennyesedés helyén szétrobbant és így elengedte hősünket, aki három német katonára pottyant. A csáp pedig az első kocsira zuhant, ahonnan a híd másik oldalán a tóba vonaglott, magával döntve a dzsipet is.
- A gennygumókat lőjék rajta!- kiáltotta Steal, miután megköszönte a kellemesen puha landolást, és belelőtt egy újabb gennygombócba- Azt lőjék!- kiáltotta és szemléltetés szempontjából még egyszer belelőtt egy gennytojásba.
A többiek, bár nem értették hősünket, már kezdték kapizsgálni, hogy mitől döglik a légy. Ez esetben az undorító, nyáladzó, gennyedző, akármi. Így ők is, már folyamatosan keresték a gennyes részeket a csápokon.
A szörny egyre agresszívabbá vált, és keservesebben ordított, mint eddig. Alig maradt már pár karja, mikor megtalálta hősnőnket. Ennyi kellet Strealnek is. Mikor a kar felemelte Sochyt, hősünk egyből ráugrott, bár csúszkált össze-vissza, a nyálkás csápon, beletudott lőni egyet egy gennyduzzanatba és így ez is elvált az állattól. Sochyval pedig a földre estek. Természetesen Steal fogta fel a becsapódást.
- Jól vagy?- kérdezte hősünk, úgy mintha egy gyomorszájast kapott volna.
- Igen, köszönöm!- válaszolta Sochy elalélva és már megakarta volna jutalmazni hősünket, mikor Steal Sochy mögé pillantott, ahol egy újabb csáp próbálkozott hősnőnknél, de Steal azt is szétlőtte.
Végül az ajándékból most nem lett semmi.
Steal kifújta magát, majd felkelt és a szörnyeteg fejét kezdte el lődözni. Ott is észrevett néhány gennyes dúcot.
- Azt lőjék!- kiáltotta hősünk több német katonának, akik, bár fogalmuk sem volt arról, hogy mit mondott hősünk, de valahogy, úgy gondolták, hogy mire is céloz.
Szó szerint!
Mindannyian tűz alá vették a szörny fejénél lévő gennytartalmú hólyagokat, mire öt-hat nagy robbanást követően szinte sikítva elsüllyedt a szörny, és többé nem is jött elő.
- Ezaz!- kiáltott Simson, kinek egész fejét teljes mértékben szörnyvér borította- Győzelem! Ezt elintéztük! Kárjelentést!
- Harminc embert és egy dzsipet vesztetünk Herr Kern!- állt elé egy beosztottja, akit ugyanolyan trutymó fedett be, mint azt, akihez szólt.
- Elmegy ez a mennyiség! Akkor… folytassuk utunkat, mielőtt, még egy ilyen Istenverte dög újból ránk támad! Gyerünk!- legyintett a kezével Corny és elindult a túlélők tábora.
Simson bevárta hőseinket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése