A szobor mögött, volt egy pult. Olyan volt, mint egy bárban a kiszolgálóasztal. Hőseink oda mentek, de lekapcsolták a lámpát egy pillanatra, mert két gyalogos ment el a bejárat előtt. Mikor eltűntek, újból felkapcsolták, és a pulthoz mentek halkan. Végig simította hősünk a kezét a vízszintes, teljesen sima felületen, azonban, mikor Steal egy véletlen gombhoz ért, a pult oldalából kinyitódott egy kis fiók.
Hőseink megijedve egymásra néztek. Steal bátortalanul kinyújtotta a kezét, majd jobban kihúzta a fiókot. Benne öt-hat kis kékes lilásgolyót fedezett fel. Olyanok voltak, mint a bikaszobrokban lévők. Sochy bátorkodott kivenni egyet, ami kékesen felfénylett. Ekkor, a pultból egy halacska fejben végződő rúd nyúlt ki. Steal a halacskára világított. Sochy megnézegette a kis gömböcskéjét, majd a halacska szájába ejtette. Egy-két percig nem történt semmi, de utána, a halacska visszatüremkedett a helyére, míg a vízszintes pult egy része, hőseink felé dőlt be, majd egy különleges, hologram szerű kijelzőn, különféle szavak jelentek meg kékes árnyalatban.
- Ez nem semmi!- ismerte el Mák és csak tátott szájjal nézte a kijelző monitort.
- Ahogy mondod!- kontrázott rá hősünk és megérintett a képernyőt félve, de egyből megtanulta, hogy nem szabad soha ilyen rámenősnek lennie, mert a képernyő megrázta- Váó!- lepődött meg Steal és megrázta a megrázott kezét.
A képernyő most vibrálni kezdett, majd egy vízhullámot követően, az eddig megjelent betűk átalakultak, valamint helyet cseréltek. A betűk ökörnyálszerűen átrendeződtek, míg végül előttük, egy teljesen honosított szöveg jelent meg.
- ’’Közép-Nyugati-Könyvtár’’- olvasta hősünk a fejlécet, majd a kiírás eltűnt és helyére egy másik került- ’’Helyezzen be egy kristályt a nyílásba!’’- olvasta Steal- Milyen nyílásba?- kérdezte kétségbeesetten, de a pulton kinyílt egy hatszögletű kis mélyedés.
- Mák légyszi hozz egy kristályt!- fordult Mák felé Sochy kedvesen, és megsimogatta a vállát.
Mák elvörösödött, majd felkapta a legközelebbi kristályt. Zöldes-pirosas volt, és hatszögletű. Sochy kezébe nyomta, aki óvatosan belehelyezte a nyílásba.
Beleillett.
A képernyő egyből egy menübe ugrott.
- ’’A Nagy Háború 14/13.’’- olvasta hősünk az első menüpontot és Sochyékra pillantott- ’’Orichalcum.’’- folytatta- ’’Kísérlet 23/23.’’- olvasta fel a harmadik menüpontot és még olvasta volna tovább is Steal, mert kilenc menüpont volt a kijelzőn, de Sochy közbeszólt.
- Menjünk talán az orichalcumra!- mondta Sochy és rábökött, mire egy kép jelent meg a kijelzőn, egy kis szöveg.
- „Itt nálunk, Nur-Salattól, a védő és energia istenünktől kaptuk ezt az erős energiaforrást. Csak ő tudja előállítani, saját testéből. Ha kell, ez a különleges fém, ami máshol nincs, eltudja raktározni az emberek lelkét (persze, egy orichalcum golyó csak egy emberét) és azt is csak egy ideig. Vagy, energia golyóként is funkcionálhat, amivel itt, a fővárosban szinte minden működtethető.”- olvasta fel Steal és a képre tekintet, amin ugyanolyan kis kékes-lilás golyók voltak, mint a nemrég kinyitódott fiókban.
Mák a vissza gombra bökött, így a monitor visszaugrott az alapmenübe. Ott pedig Sochy újból kíváncsian rábökött a kísérlet23/23- as menüpontra.
Újabb szöveg jelent meg, kép nélkül.
- A Kránkeneket sikeresen kitenyésztettük. Szám szerint kettőt. Agykapacitásuk a maximumon. A több évezredes munka végre meghozta gyümölcsét. 92%-os DNS állománya miatt a vártnál sokkal tovább fog élni és védeni az esetleges támadásoktól a várost. Bár, Kidi-Mu tábornok hasznosítani szeretné őket, egyfajta titkos fegyverként az elkövetkező háborúban, de őket nem erre tenyésztettük ki. A bővebb információ érdekében nézze meg ”A Nagy háború 14/13” és a ”Atlantiszi lények/Kránken”- fejezetet.- olvasta fel hősünk ezt is, és el-gondolkodott.
- Min gondolkodsz?- kérdezte Sochy, mert látta, hogy hősünk nagyon ráncolja a homlokát.
- Csak arról, hogy a ’’Kránken’’ kifejezést már olvastam valahol!- törte a fejét Steal és most sokkal jobban összeráncolta a homlokát, és az elemlámpát a pultra rakta.
- HÁT PERSZE!- kiáltotta Sochy, kis gondolkodás után, de Mák egyből befogta a száját, majd, mikor Sochy rájött, hogy sugdolózni kellene, elengedték az ajakzárt- Krétán már olvastuk!- mondta elhaló hangon és a kijárat felé nézett.
- Nem kezdjük a mondatot háttal!- utalt vissza Steal Sochy helytelen mondatkezdésére- De e mellett, igazad van!- keresgélt valamit az emlékei között hősünk és a homlokát masszírozta- Bár… én régebbi, talán 15. vagy 16. századi forrásmásolatokban olvastam először a Kránkenről. Az írások hajósokról szóltak. Tudjátok, ebben az időben történtek meg a nagy földrajzi felfedezések. Kolumbusz, Vasco da Gama, Magellán, Cortez, Pizarro estébé. Ezekkel a felfedezésekkel, megnőtt a tengeren a hajózások száma, valamint a támadásoké is… A hajósok egy szörnyről számoltak be. Egy undorító polipféle ragadozó-ról, ami olyan ronda, hogyha már csak rápillantasz, megdermed a vér az ereidben. Fogai kifent késként vágják, még a fát is! Meg, miegymás… Persze ezek a matrózok előszeretettel túlozgattak. Azonban egyszer arra lettem figyelmes, hogy egy nyomtatási hiba miatt a Kránken a Kráken nevet vette fel az egyik forrásban.
- Ezek szerint…- gondolt most mindent végig Mák- …az atlantisziak… műve a Kráken?- hangsúlyozott ki Mák minden egyes szót- A víziszörny?- nézett komolyan Steal szemébe.
- Nagyon úgy tűnik!- mondta hősünk és megint megigazította a kalapját, miközben láthatatlanul letörölte az izzadtságcseppeket a homlokáról.
- De, Steal…- nézett Sochy úgy, mintha rémet látott volna és hősünkhöz simult- Az olvastuk, hogy két egyedet hoztak létre!
- Ja!- helyeselt röviden hősünk- Az egyik még ki tudott jutni a védőburok előtt és eltűnt. Erről vannak a források, amiket én olvastam. A másik gondolom, meg pont kudarcot vallott. Ráolvadt a láva, vagy mit tudom én?!- legyintett Steal lengén, de ekkor a bejárat felé pillantott, ahonnan egyre hangosabb hangok szűrődtek be a terembe.
Hősünk gyorsan visszafordult és kikapta a kristályt a helyéről, aminek köszönhetően a kijelző, eltűnt, majd visszaemelkedett a pultba, mintha mi sem történt volna az elmúlt percekben.
A kristályt pedig a szütyőjébe hajította hősünk. Pont időben, mert ekkor lépett be két gyalogos a terembe, és felvilágosították hőseinket, arról, hogy nem szabad a foglyoknak csak úgy szó nélkül eltűnniük. Persze mindezt németül.
- Mit mondtak?- kérdezte Steal, mert egyáltalán nem volt jártas a németben.
- Nem értettem meg minden szót, de szerintem azt mondták, hogyha még egyszer ilyen előfordul, hogy engedély nélkül elakarunk szöki, akkor szétrúgják a seggünket.- tolmácsolta Mák és tarkóra rakta a kezeit, úgy ahogy hősünk is.
- Minek rakod tarkóra a kezeid?- kérdezte Sochy, de Steal lassan körbemutatott a termen.
Gyalogosok mindenhol, kibiztosított gépkarabélyokkal, morcos arckifejezéssel.
- Halihó!- integetet Sochy nekik félénken, de barátságosan.
Öt gyalogos hőseink mögé lépett, és előrébb lökték őket, a kijárat felé. Kint Simson várt rájuk csípőre tett kezekkel és morcos képpel.
- Kalandozunk, kalandozunk? Mi?- kérdezte komoran és megigazította a sötét-fekete kalapját.
- Csak egy kicsit!- mutatta hősünk félénken, de ezért kapott a hátára egy erős csapást, egy fegyverrel.
Steal a földre feküdt. Sochy egyből utána dőlt, hogy megnézze, hogy jól van-e a főhős.
- Akkor, ennyi volt, a pihenés!- nézett körbe Corny, mert Berg és Horszt jelentették neki, hogy a híd kibírja az osztagot- Most indulunk is tovább! Gyerünk!- legyintett Simson, mire mindenki az előkészületi folyamatokba vergődte át magát.
Gyalogosok porolták magukat, mentek a fegyvereikért, lámpáikért, elrakták a kis szendvicseiket, bekötötték a cipőfűzőiket, egyszóval, felkészültek a további megpróbáltatásokkal teli hosszú útra.
- Gehen wir!- kiáltotta az indulást jelentő kifejezést Corny körbe-fordulva- Hans!- fordult Simson az első járgány sofőrjének- Fahre vor!- kiáltotta, mire Hans biccentett és a híd elé állt- Régenqrt!- fordult Corny most a második jármű vezetőjéhez- Fahre hinter uns!
Regenqrt örömmel bólintott és a gyalogosok mögé állt fel, akarom mondani… be a kocsival. A gyalogosok pedig négyes sorokba rendeződve beálltak a két kocsi közé. Hőseink is a gyalogosokkal tartottak. Elhihetik, nem önszántukból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése