- Na, majd hazafelé elmesélünk mindent, de jobb lesz elhúzni a csíkot!- kurjantotta Mák és segített Sochynak Stealt cipelni.
- Gyorsan! Le a lépcsőkön!- kiáltotta Mák, mire a körbe-körbe repkedő kövek által keltett szél lefújta hősünk buksijáról a kalapot.
- Basszus!- kapkodott a kalap után hősünk.
- Ne törődj vele! Hagyd a csudába! Csak menjünk!- kiáltotta Sochy és elindultak lefelé.
Épp időben, mert az örvény hatására, a még épen maradt templom is kezdett építőelemeire bomlani, valamint az oltár helyére egy iszonyatos nagy szikla csapódott be, ami mindent letarolt ott.
- Na, szóval, akkor mi is történt, míg én aludtam?- kérdezte Sochy a lépcsőket szedve.
- Nem aludtál… kedvesem! Hanem meghaltál! Nur-Salat életre kelt… és elvette az életedet… a nyakláncodba zárta, ami aztán elvett!- kezdte a rövid történetet Mák- Simson és a többi náci… félisten lett- lépett egy nagyot Mák.
- Bementek egy időgépbe… amit elindítottak. Nur-Salat megsemmisült és elrontottam az időgépet… ami szétrobbant és emiatt kezdődött el ez az egész…- folytatta Steal és ő is a talpára állt és rásegített a menekülésre
- Úgyérted a város újból pusztulása?
- Ööö… Igen!
- Jó!- mondta Sochy és leértek a lépcsőkről.
- Abba az irányba!- mutatott Mák előre, a dzsip felé.
Futottak.
Ahogy tudtak.
A föld is megremegett, majd egy hatalmas földdarab, amit a szél markolt fel, nekivágódott, a várost felülről beburkoló, megszilárdult, vulkáni eredetű kőzetnek, ami megrepedt, majd egy kis idő után behorpadt.
Víz ömlött a városra, ami még mindig örvényszerűen pusztult. Hőseink beszálltak a dzsipbe és padlógázzal a kijárat felé irányították a gépet.
A háttérben, most omlott össze az utolsó templom is, aminek az eltakarítását a beömlő víz folytatta. Valamennyi ház is felemelkedett a felszínről, és azok is örvényleni kezdtek a levegőben. A dzsip most kikerült egy nagyobbacska sziklát és folytatta az útját. Ezután haladtak át a hídon, ami mögöttük, egyből egy nagy találatot kapva, darabjaira esett szét. Mögöttük a szél már az utat is bontotta, amihez hozzájárult a vészesen közelgő víz is. Újból kikerültek egy feléjük száguldó sziklát, majd egy éles jobb kanyar és egy ugyanilyen bal után meg is érkeztek a kapuhoz. Megkerülték a szétlőtt bikafejű óriás szobrot, majd leparkoltak. Be sem húzták a kéziféket, egyből a legközelebbi tengeralattjáróba masíroztak be. Mák rátekerte a biztonsági zárat a tengeralattjáróra és a pilóta székbe ült.
- Tudja valaki, hogy hogyan kell ezt a masinát vezetni?- kérdezte feszülten és az ablakon az összeomló városfalra pillantott.
- Engedj ide!- szólalt meg Sochy és arrébb lökte Mákot, majd kezelésbe vette a gépet- Merülünk!- mondta, miközben megnyomott néhány gombot, és tényleg elkezdtek elmerülni.
Még pont időben, mert a hatalmas barlang teljesen beomlott, utat engedve a tengernek, hogy eltakarítsa sodrásával a korai, bár fejlett civilizáció eddig még fennmaradt nyomait.
A kis gépezet, végig kacskaringózott az idevezető alagúton, majd a nagy sziklánál épségben kiértek.
Visszatekintve, látták, hogy a beszakadt tengerfenék alatt még mindig tart az örvénylés, aminek köszönhetően egyszer csak beomlott a tengerfenék egy, jó része. Ekkor meg szűnt az örvénylő mozgás és így minden por, iszap, mozgatható szikla a város volt helyére esett, eltakarva örökre a nagy civilizáció utolsó maradványát.
Egy nagy csobbanással a felszínre értek. Nap világított be az abalkon. Szinte elvakította hőseinket. Kinyitották a biztonsági ajtót, majd friss óceáni levegőt szippantottak az orrlyukaikon keresztül a tüdeikbe.
- Megúsztuk!- mosolyodott el Mák- MEGUSZTUK!- kiáltotta örömében- HÚHÚÚÚ!!! EZ AAAAAZZZZ!!! JJJJEEEEEAAAAA!!!
Azonban egy hajó tűnt elő a semmiből.
Az a hajó, ami Papoló hajója mellé úszott.
Hőseink visszafogták magukat. Csendben maradtak, de ennek ellenére megállt előttük a hajó.
Nem volt a fedélzetén senki.
- Nincs senkise a fedélzetén! Egy üres hajó!- mondta suttogva Mák barátainak.
De nem tudta azt, hogy mennyire tévedett.
Egyszer csak a félig terminátor alakja jelent meg a hajó orrában.
Halfmann volt az!
- EZZEL, VÉGE!- kiáltotta és előrántotta az atomfegyverét, ami a karjára volt rögzítve (csak úgy mellékesen közöm, hogy a fegyver kétszer akkora volt, mint maga az ember) két övvel, és becélozta vele hőseinket- Pápá!- mondta vidáman, de valaki hátulról fejbe kólintotta egy vasrúddal, és teljes erőből nekidobott egy vasmacskát, amitől Halfmann elvesztette az egyensúlyát és bele esett a tengerbe.
Mivel fémből volt, és a fémnek nagyobb a fajsúlya, a nejlonnál, elsüllyedt és megszűnt létezni, mivel berozsdásodott az egész teste, a még érintetlen tüdeibe víz került, valamint az áramköreit szétvágta a víz.
Hőseink most újból a hajóra néztek. Papoló bukkant elő, azon a helyen, ahol az előbb Halfmann fenyegetően állt.
- Úgy gondolom, hogy mivel üres volt ez a hajó…- nézett körbe Papoló a hajón- …elfoglalhatom.- mondta és a zsebéből kihúzott egy „Papoló hadihajója” című kis vöröses-kék zászlót és kifeszítette. Ekkor hőseink felé fordult- Kéne egy fuvar?- kérdezte és viccelődve rájuk mosolygott.
Kőseink elnevették magukat, majd Steal és Sochy visszahuppantak a tengeralattjáróba, mialatt Mák segített Papolónak a hajót a tengeralattjáróhoz navigálni.
- Tudod… örülök, hogy itt a… a vég küszöbén… mellettem voltál!- nézett Steal üveges szemmel Sochyra és elpityeredett.
- Én is örülök Steal!- fordult Sochy Stealhez és megcsókolta.
Hősünk nem tudott egy szót se szólni, csak tágra nyílt szemekkel nézte a nőt, majd becsukta szemeit és visszacsókolt.
- Istenem!- mondta Steal a csók után- Az életemnek remek a szereposztása!- nézett Sochyra hősünk- Csak egy a baj!- mosolyodott el és átölelte Sochyt, úgy, mint ahogy még sose- Nem ismerem soha előre a sztorit!
